Bécsi Autószalon. Audi TT RS. Nekem a gömb váltófej nem tetszik, szerintem automatához nem illik. Ízlések és pofonok.

Döntően meghatározza az élményfaktort a hossz-, illetve oldalirányú gyorsulás. Előbbiben a forgatónyomaték a nagy barát, ez lapít kellően az ülésbe. Pörgős motorral szerelt autók is lehetnek gyorsak szerényebb nyomatékkal, de az érzet bennük más lesz. Az oldalgyorsulás más tészta, akár 20 km/órás sebességgel is lehet huncutkodni éles kormánymozdulat társaságában: gondoljunk csak bele, sokan repültünk, nagy sebesség meg minden, de mennyivel izgalmasabb például a gokarttal a határon kanyarogni a kis gumifalas pályán jóval kisebb sebességgel?

A közkedvelt vitatémák szerves szereplője az automata váltó vs. manuális sebességváltó csata a vezetők körében. Ízlések és pofonok, azt viszont bátran kijelenthetjük szerintem, hogy egyszerűen megvannak azok a modellek, amelyhez nagyon is illik az a fajta sebváltó, amit a gyár kínál, és a másik opcióra cserélni vétek lenne.

Genfi Autószalon. SENKI nem szállt ki úgy a Civic Type R-ből, hogy ne dicsérte volna agyon a váltóját, amely etalon a kategóriában. Én is közéjük tartozom.

A Hungaroringen nemrég rekordot autózó Jenson Button emelte ki, milyen élvezetes, hogy a döntő másodpercekben alatta szolgálatot teljesítő Honda Civic Type R-t manuális sebváltóval lehet kapni. A Magyarországon korábban futamgyőztes ex-Forma 1-es pilóta szerint ugyanis sokkal közvetlenebb a kapcsolat a járművel és ezáltal az úttal is, ha egy hatgangos van a jobb kezünk alatt.

A japán autók között több modell is pontos, kifogástalan kapcsolásérzetű váltóval büszkélkedhet. Érdekes, de tényleg beleszámít a vezetési élményfaktorba az erőátviteli egység kapcsolgatása: úgyis sokat csináljuk, szóval valami hozadéka kifejezetten előnyös, ha van. A sport ülés jól tart, a jó ajtót kellemes finoman becsukni, a műszerfali gombok megnyomása szintén ad egyfajta minőségérzetet, éppen úgy, mint az automata váltófüleinek anyaga, a meghúzáshoz szükséges erőbefektetés, a kattanás sebessége és hangja, illetve a középső konzolon végig futó váltókar alakja. Nagyon apró részletek, de akik már 8 éves koruk óta a rugózást és a szélzajt vizsgálják és fülelik utazásaik során, azoknak ez később is igen fontos lesz. Egyfajta komolysági szintet állít be az autókról/adott modellről.

Repülőgép pilótafülkében érezni magamat a gombokat nyomgatva, kapcsolgatva. Néhány kattintással lehet szabályozni a mennydörgéssel is felérő, recsegő-ropogó kipufogót. Komoly a váltókar- és a fülérzet.

Ha már elérkeztünk az automata váltókhoz, már hallom harsányan a lehurrogó véleményeket, miszerint megölni a vezetési élményt. Tény, hogy nem próbálkozhatunk olyan vad kombinációkkal, hogy hatosból kettesbe visszalökjük, jól ráengedjük a kuplung pedált, majd előzzünk egy hatalmasat; netán egy Corvette-ben 130-nál még visszalökjük másodikba, hogy 160 km/órás sebességig kihúzassuk a (még mindig második) fokozatot, de bizony nem ad gyomrost a vezetési élménynek. Más, de élménydús a vezetés az automatával.

Soha nem hittem volna, hogy (beülhetek...) egy McLaren 720S-ből nehezebb kiszállni, mint egy i8-as BMW-ből. A váltók P, R, N, D állásai gombosak, és tényleg úgy lifeg mindegyik a helyén, mint a ruhák a szárító kötélen. A Sport Auto nem hazudott erről egyik írásában. 0-100 km/h: 2,7 s. Itt számít a gyors kapcsolás!

Sportmodelleknél üdítően halljuk, mint falja alacsony fordulatszám-tartományban a váltó a fokozatokat, emellé kissé durrog a kipufogó és szuszog a turbó. Meginduláskor fék-gázzal jól lehet játszani, könnyebb jó rajtot venni elsőre vagy hirtelen, mint kézi váltósnál. Aztán a piszok gyors váltások, vagy automata vagy félautomata módban… – vagyis ugyanúgy megmarad az esély visszagangolni a fülekkel vagy a karral, ha készülünk egy húzósabb kanyarbevételre. Arról nem is beszélve, hogy a 0-100-as sprintidőben kőkemény szerepe van az egy vagy két váltásnak, ez 0,7-1 másodpercet alapból számít. Golf R, Civic Type R, itt jól láthatók a különbségek, de a szuperautók sem lennének 3,0 másodperces gyorsulási idők közelében az automata és/vagy dupla kuplungos egységek nélkül. Van egy szint, ahol tényleg már annyira pontos és gyors beavatkozások kellenek a tizedmásodperceket vadászva, hogy a rajtautomatika mellé kétségtelenül automata váltó kell. Versenypályán vagy nagyobb tempónál talán így könnyebben fókuszálhatunk az útra, az ívekre, a féktávra. Az RS5 már az előző generációban intelligensen, erős fékezésnél készült a kanyarra a váltás tekintetében.

M5-ös BMW, az első 400 példány egyike. Szerintem a 7-es váltókarja szebb, a BMW-hez illik ez az új bumszli? A „régi” AMG-knek is hasonló van.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy jobb lábunkkal is tudjuk kontrollálni a fokozatok behívását. A kick down funkcióval rendelkező modelleknél egyenesen kattanásig nyomva a gázt nagyot ugrik az autó, rögtön minden erőt mozgósít. Vagy a BMW-s Sport, Sport+ vezetési módokat nyomogatva hogy is kapcsolna vissza a váltó, ha nem lenne automata? De maradjunk csak Comfort +-ban. Három szempár figyeli árgusan a 7-es sorozat csúcsdízeljének fordulatszám-mérőjét sík úton haladva. Többszöri próba ellenére sem lehet érezni egy leheletnyi ugrást sem a suhanásban, pedig többet is váltott az automata. És ez változik, sportos programban durvább is tud lenni. De egy bécsi túra is pihentető egy S-osztály volánja mögött: a kényelemhez egyszerűen hozzájön ez a típusú váltó. A sofőrös luxustól a középkategóriáig „visszasüllyedve” is hasznos ez az egység, dízeleknél a rövid áttétek és a gyakori váltások miatt megtérülő befektetés, amely városban duplán kamatozik.

Párizsi Autószalon. A 7-es sorozat csúcsa. Lehelet finoman kapcsolt a ZF népszerű, 8 fokozatú váltója már az elődben is.

Az Utánpótlás rovat soron következő cikkében megpróbáltunk rávilágítani arra, hogy igenis élvezetes kézi váltóval kapcsolgatni, főleg egy precíz sebváltó esetében. Közvetlenebb a kapcsolat az autóval, a teljesen szabad fokozatválasztás miatt jogosan érezhetünk nagyobb kontrollt a vezetésben. Ugyanakkor a kényelmes vagy sportos autók nélkülözhetetlen velejárói az automata váltók, amelyekkel más, de cseppet sem nyersebb vagy kevésbé szórakoztató a vezetés. Élvezet lesni, miként reagál egyetlen gombnyomásra/lábmozdulatra az egész autó, hogy esik a pillanat törtrésze alatt visszább vagy feljebb a fordulatszám-mutató. Mindeközben két kézzel markolva a kormánykereket koncentrálunk a következő ívre vagy csak simán a forgalomra…

Erről beszélek, ez a kar formásabb szerintem itt a 7-esben, mint az M5 esetében.