Bárkivel megtörténhet, hogy koccan egy másik kocsival egy túl merész parkolási manőver közben. A legtöbb esetben a sérült jármű tulajdonosa nincs jelen. Ilyenkor erős a kísértés, hogy a vétkes fél elhagyja a tett helyszínét, mintha mi sem történt volna. De vajon hányan viselkednek így? A mUp Research és Norstat által végzett felmérés szerint az olasz sofőrök közül minden hatodik. A „cserbenhagyás” következménye persze az, hogy a sérült kocsi tulajdonosának saját zsebéből kell kifizetnie a kárt, ha nem rendelkezik megfelelő biztosítással.

A kutatásból - melyet egy 1220 fős mintán végeztek el - kiderült: a vezetői engedéllyel rendelkező olaszok 17,7 százaléka, vagyis körülbelül 7,7 millió ember legalább egy alkalommal már okozott sérülést álló autóban. Ezen belül a férfiak jóval nagyobb arányban érintettek: közülük a válaszadók 22,8% koccant már így, szemben a nők 12,9 százalékával. Az életkort tekintve kiderült, hogy a 18 és 24 év közötti fiatalok a leginkább figyelmes és óvatos autósok. Közülük csak 12,5% okozott kárt parkoló kocsiban, ellentétben a 45-54 éves korosztállyal, amelyik a leginkább érintett az ilyen ütközésekben. Arányuk 21,5%.

Ami a legszembetűnőbb, az az inkorrektség mértéke. A felmérés azt mutatja, hogy legalább 1,3 millió autós inkább lelépett a tett helyszínéről, mintsem otthagyta volna a névjegykártyáját a szélvédőn, megkönnyítve a kárvallott autóstárs dolgát. Összességében a megkérdezett autósok 16,5 százaléka távozott a helyszínről anélkül, hogy valamilyen módon azonosította volna magát. A nők -amellett, hogy óvatosabbak – tisztességesebbek is: csak 8,5 százalékuk hagyta cserben károsult autós társát, míg a férfiak esetében ez az arány 21,3 százalék. A legfelelőtlenebbek viszont azok a fiatalok, akiknek néhány évnyi vezetési tapasztalat már van a hátuk mögött, vagyis a 25–34 évesek. Esetükben minden harmadik megkérdezett (31 százalék) mondta azt, hogy lelépett a helyszínről. Ilyen szempontból a legidősebb korosztály a legkorrektebb: a 65 és 74 év közöttiek 91,2 százaléka ismerte el a károkozást.

De vajon mi az oka az ilyen viselkedésnek? Az interjúalanyok által leggyakrabban hangoztatott érv az, hogy az okozott kár sokkal kisebb mértékű, mint az az összeg, amit akár a biztosító, akár a károsult felé ki kellene fizetniük a saját zsebükből. Némileg zavarba ejtő, de a motivációk között a második és a harmadik helyen szerepelt a „senki sem látott”, illetve a „más sem hagy névjegyet” érvelés.