A mozi első részében a Michel J. Fox által játszott főhősnek vissza kellett mennie a múltba azért, hogy helyrehozza szülei kapcsolatát, és hogy utólag megkaphassa álmai autóját, a fekete, tuningolt Toyota Pickupot. A Mecum’s Auctions árverésén azonban jóval egyszerűbben is hozzá lehet jutni egy ilyen vagány autóhoz. Bár a képeken látható, árverésre bocsátott Toyota csak a mása annak, ami a mozifilmben szerepelt, de ez minden bizonnyal nem fogja kedvét szegni a licitálóknak, ugyanis az utolsó csavarig megegyezik azzal.

Megtalálható rajta a fényes fekete fényezés, az emelt futómű, a duplacsövű bukókeret a KC spotlámpasorral és a négyzethálós műszerfal, de még az olyan apróságok is tökéletesen megegyeznek, mint a szintén duplacsövű Smittybilt lökhárítók, a szögletes KC ködlámpák, a terepgumit viselő fekete-króm felnik, vagy a szürke kárpitozás. Mondani sem kell, hogy a platós kocsi az átépítés során teljes felújításon esett át, ezért úgy néz ki, mintha most gördült volna ki a gyárból. 

Ezt a Toyotát a Vissza a jövőbe legfanatikusabb rajongóinak szánják, akik minden bizonnyal szép summát fognak fizetni érte, pláne, ha megtudják, hogy olyan filmes relikviák is járnak mellé, mint a második részből ismert önbefűző Nike sportcipő, a lebegő légdeszka, vagy a Gray’s Sports Almanac azon száma, amely fontos szerepet játszott a második epizódban. De jár még a kocsihoz egy bekeretezett Vissza a jövőbe poszter, és egy 1:10 méretarányú, távirányítós Toyota Pickup is.

Persze ez az SR-5 (Sport Runabout 5-Speed) csúcsfelszereltségű Pickup még azok számára is érdekes lehet, akik sosem látták a híres mozifilm trilógiát, mivel 1985-ös modellévű, ami a legkeresettebb évjárat ebből a generációból. Ez volt ugyanis az utolsó év, amikor független helyett még a strapabíróbb, terepezésre alkalmasabb merev első tengellyel szerelték Amerikában a Pickupot, viszont ez volt egyben az első olyan év is, amikor már a modern, elektronikus befecskendezéssel szerelt négyhengeres benzinmotor is választható volt hozzá.

A 2,4 literes, 22R-E jelzésű, 106 lóerős, 185 Nm nyomatékú erőforrás nem csak 8 lóerővel és 11 Nm-rel volt erősebb a régi, karburátoros verziónál, de kevesebbet is fogyasztott. Két évvel később ennek a motornak a turbófeltöltésű, 137 lóerős változata is megjelent a kínálatban, sőt, 1987-ben egy háromliteres V6-os is, amely már 152 lóerőt adott le. Szintén a negyedik generációs Toyota Pickup (a világ többi részén Hilux-nak hívták) újdonsága volt az Xtracab elnevezésű, megnövelt kabin, amely több mint 15 centivel volt hosszabb a normál kivitelnél, hogy az ülések mögött legyen hová pakolni az időjárástól és a tolvajoktól védendő holmikat.

Érdekesség, hogy a Vissza a jövőbe mindhárom részében más Toyota Pickup szerepelt, a bakit a szemfüles filmrajongók a rendszámok, az oldalablakok (elektromos vagy háromszög-ablakos manuális) és bukókeretek típusa (szimpla- vagy duplacsövű) alapján szúrták ki. Az árverésre kínált Toyota a harmadik rész végén látható autó pontos mása, abban az emlékezetes jelenetben utoljára kérdezték meg Marty McFly-tól, hogy „nyuszi-e”, ő pedig a gyorsulási versenyre szóló kihívást egy frappáns megoldással hárította el: egyes helyett hátramenetbe tette a Toyota ötfokozatú, manuális váltóját, és tolatva lőtt ki a lámpától.

Fotó: Carscoops,