Elöljáróban felidézek egy teljesen feleslegesen tragédiába torkolló balesetet, amelyet rögtön eszembe juttatott a rendezvény meghívója: 2005 januárjában Kulcsár Anita, a Dunaferr kézilabda-csapatának átlövője, edzésre igyekezve megcsúszott autójával a síkos országúton, és fának ütközött. A kocsi nem nagyon tört össze, Anita simán megúszhatta volna néhány kisebb sérüléssel – ha történetesen becsatolta volna a biztonsági övét. Nem csatolta be, az életével fizetett. Erre emlékezve különösen örülök, hogy éppen a hétszeres Magyar Kupa és háromszoros magyar bajnok MOL-PICK SZEGED kézilabdacsapat bevonásával fokozták az érdeklődést az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottságának szakmai támogatásával megvalósult kampány iránt.    A nagy kérdés: milyen általában a magyar sofőrök vezetési stílusa? Csapatjátékosként vezetünk? Volt összehasonlítási alap, hiszen a részt vevő három játékos három országot képviselt. A svéd Jonas Källman kamionsofőr apukájával gyerekkorában bejárta Európát, sok balesetet látott, tanult belőlük. Szerinte nálunk annyi a kamera, hogy alig lehet gyorsan hajtani, de még mindig jobb, mint odahaza, ahol 130 helyett 110 a limit. Olyan nagy különbséget nem vett észre a svéd és a magyar autósok viselkedése között. Még kevésbé tudja kiautózni magát hazájában az izlandi Stefán Rafn Sigurmannsson, hiszen ott 90 km/óra a felső határ, és mivel jómagam is beautóztam a szigetet, megerősíthetem, hogy Izland útjain megvan ennek az értelme. Stefán mindazonáltal unalmasnak tartja ott az autóvezetést – és az unalom is veszélytényező! A magyar játékos, Nagy Martin szavai: „Nagyon szeretek vezetni és érdekes lehetőségnek tartottam, hogy megtudjam, mennyire biztonságos a vezetési stílusom. Különösen, mert fiatal vezetőként, nekem új pálya a közút. Figyelem a körülöttem lévők viselkedését és reakcióját, a meccsen és az utakon is csak ez működik!” A program végén mindhárom játékos megmutathatta autóvezetői ügyességét a Groupama tanpályáján. Magamban azért somolyogtam egy kicsit azon, hogy egy győzelemre törekvő kézilabdás egész másképp nézhet saját csapatában, vagy az ellenfélében játszókra, az előbbiekkel maximális a segítőkészség, az utóbbiakat kitrükközni igyekszik, persze sportszerűen. Hát bizony legyünk őszinték, kissé így vagyunk autósként is… A Groupama Biztosító országosan felmérte a magyarok vezetési stílusát. Az ezer főt megkérdező kutatás többek között megvizsgálta, hogy betartjuk-e a javasolt követési távolságot, levillogjuk-e az autópályán a gyors sávban előttünk haladókat vagy, hogy hogyan viselkedünk közlekedési dugóban? Kiderült, hogy a magyarok fele (51%) együttműködő, nyugodt és előrelátó sofőr, vagyis úgynevezett defenzív sofőrnek mondható. „Érdekes, hogy a nők és a férfiak között nincs eltérés e tekintetben, viszont az életkor és a lakóhely alapján már kimutathatóak különbségek: a fiatalok és a fővárosiak sajnos kevésbé tűnnek előzékenynek a volán mögött” – ismertette a kutatás további eredményeit Magyar János, a Groupama Biztosító gépjárműbiztosítási főosztályvezetője. A válaszokból kitűnik, hogy a legfegyelmezetlenebbek az ajánlott követési távolság betartásában vagyunk. A városban, átlagos forgalmi körülmények között, 50 km/h sebességnél ajánlott 30-40 méteres távolságot például csupán a vezetők 3 százaléka tartja be saját bevallása szerint. „Bíztató, hogy a magyar vezetők fele csapatjátékosnak számít az utakon, ugyanis akire ez a vezetési stílus jellemző, statisztikailag kimutathatóan kevesebb baleset okozója lesz. Fontos lenne, hogy a többiek is minél inkább sajátítsák el ezt a vezetési stílust, azaz legyenek higgadtak, előzékenyek, szabálykövetők, ezzel ugyanis jelentősen csökkenthetjük a balesetek számát. Szerencsére idén biztatóan alakul a közlekedési baleseti statisztika, hiszen eddig kevesebb személysérüléssel járó baleset történt az utakon, mint a korábbi évek azonos időszakában. A számok a 2013-as évi adatokhoz közelítenek, utoljára ebben az évben mutattak csökkenő tendenciát.” – mondta el Berzai Zsolt rendőr alezredes, hozzátéve, hogy megfigyelése szerint együttműködők a magyar autósok, amíg rendőrt látnak, egyébként türelmetlenebbek, agresszívebbek. Teljesen érthető, hogy pozíciójából adódóan a szabálykövetést hangsúlyozta az alezredes, de én azért hozzáteszem, hogy bizonyos helyzetekben épp egy szabálysértés fokozhatja a biztonságot – éppen a csapatjáték szellemében. Például a láthatárig üres országúton autós ér utol kerékpárost, de ott épp záróvonal van, egy betorkolló alacsonyabb rendű út miatt. Mikor jár el helyesebben az autóvezető: ha a záróvonalat nem érintve, a minimális szabályos oldaltávolsággal kerüli a bringást, vagy ha fél autójával áthúz a másik oldalra, ami súlyosan szabálytalan? Igen, a szabályok szerint kell közlekedni, de azért látni is kell a pályán, legyen az kézilabda-pálya vagy közút! És reméljük, hogy efféle esetekben nem fütyül a bíró, nem bírságol a rendőr. Hiszen ők is a nagy csapatjáték résztvevői, és ahogy Recsákné Mazányi Judit közlekedéspszichológus rámutatott, „A közlekedési viselkedés megváltoztatásának első lépése annak tudatosítása, hogy a közlekedésben alapvető fontosságú valamennyi résztvevő együttműködése”. Ezt segítheti elő, hogy A Groupama Biztosító elindítja Biztonsági Futam sorozatát, melynek keretében mások is tesztelhetik vezetéstechnikai tudásukat, ügyességüket.