Navraczky Mihály negyven éve hintáslegény                                              A szerző felvételei  Körhintázó autók                                                                           A klasszikuson még csak parádés lovaskocsik várták a nagyérdeműt, aztán megjelentek az autók a ringlispíleken, melyeket napjainkban is imádnak kicsik és nagyok. Nem könnyű mesterség, mert a műfaj szabadtéri jellegéből adódóan legfeljebb féléves a szezon. Volt idő, amikor félezer mutatványos szolgáltatta a játékos élvezetet, napjainkban kétszáznál kevesebben vannak. Nem véletlenül, hiszen ezek is többnyire családi vállalkozásként működtek, de a legendás dinasztiák idősebb tagjai már elmentek, utódaik pedig nem mindig folyatták szüleik mesterségét. Vannak kivételek, mint például Navraczki Mihály, aki apja nyomdokaiba lépve 1977 óta járja az országot különleges szerelvényével. Persze nem így kezdte, mert van jól hasznosítható szakmája: a MüM 608-as szakmunkás-tanuló intézetében 17 éves korában szerzett autószerelői képesítést, ami bizony jól jött a mutatványos világban is. Vándorélet, cirkusszal Ez is olyan, mint az utazó cirkusz, sőt, egykor része is volt a színes-sátoros világnak, de ma már önállósult a műfaj. A vándorélet azonban nem változott, inkább csak szűkebb országrészre korlátozódott, ami a Navraczki család életében évente 3-4 ezer kilométeres autózást jelent. Persze a legrövidebb útra is megbízható járműszerelvény kell, erről gondoskodik a Főnök-Tulajdonos-Mester és egyben Hintáslegény, Navraczki Mihály, akinek nemcsak a szakma, de a trén minden csavarja a kis ujjában van. Ezt szó szerint kell érteni, mert ő a sofőr, ő tartja karban a ringlispílt, a körhintát és a céllövöldét. A helyszínen azonnal nekiáll szerelni és az érkezéstől számított nyolcadik órában már indulásra kész minden, szólhat a kis harang, melynek hangjára kicsik és nagyok is megrohanják a körhintát. Céllövöldés feleség Ehhez persze előbb értékesíteni kell a műsort, ami általában hétvégi megjelenést, többnyire céges rendezvényeket és falunapokat jelent, olykor magánbulikat. Ahogy Navraczki Mihály az Autószektornak elmondta, bizony egy újabb szakmát is meg kellett tanulnia, hiszen kire is bízná a sales-tevékenységet. Egyetlen állandó társa felesége, akivel 1981-ben kötött házasságot és azóta is együtt dolgoznak. Az asszony mindig a céllövöldében tartja a frontot és határozott kézben a puskákat, melyeket minden lövés után újratölt. Az a jó, ha sokszor, mert a kiszállás is költséges. Állandó központjuk és egyben depójuk Hernádon van, ott pihenik ki a főszezon fáradalmait, már amennyi idő marad, mert ahogy minden gépet, úgy a körhintát és a ringlispílt, meg persze a szállítószerelvényt is karban kell tartani. IFA a vezérgép A trén élgépe az 1980-ban gyártott IFA, melyet 1996-ban vásárolt a mutatványos, aki ezzel szállítja „száz mázsányi” szerkezetét, és ezzel vontatja a piros-fehérre festett utánfutóját, melynek egyik oldala felhajtható, ez a céllövölde, másik fele a kocsi végéből nyíló lakórész, melyben van háló, konyha és minden, ami néhány éjszaka eltöltésére alkalmas, akár egy távoli tanyavilágban is. Időnként besegít Navraczki Mihály egyik fia és menye, ami különösen jól jön mostanság, mert bizony négy évtizednyi nomád élet, sok eső és hőség megtette hatását, érzi csontjaiban, ízületeiben az időt. De amíg bírja, csinálja, mert szereti a változatos munkát, melyben gyakran kell csavarozni, megtalálni a hangnemet az üzleti tárgyalásokon, a falunapokon és rendezvényeken pedig foglalkozni kell idős emberekkel és gyerekekkel is. Úgy kell kommunikálni, hogy ne sértődjön meg senki, de azért a balesetvédelmi előírások se szenvedjenek csorbát, mert a legfontosabb, hogy mindenki vidáman töltse el az időt a mini vurstliban, ahonnan élményekben gazdagon és egészségesen menjen haza. Kétkormányos autók A hintáslegény járműflottájában eddig sokféle autó szerepel, az IFA mellett napjainkban használ még egy dobozos Peugeot Boxert, első autója 408-as Moszkvics volt, aztán jött a Volga 24-es, majd a kettő és négyütemű Trabant, Wartburg, Zsiguli, Opel és Suzuki, természetesen egyik sem újként került hozzá, mindegyiket tizenévesen kezdte használni. És akkor még nem számoltuk azokat, melyek a ringlispílen köröznek, a gyerekek imádják mindegyiket, a fiúk inkább a piros sportkocsit, a lányok pedig a négyüléses kabriót választják, mert abban ráadásul két kormány van. Navraczki Mihály még nem tudja, hogy mi lesz a következő autója, de az biztos, hogy az IFA és ő is addig dolgozik, amíg bírja, az is a jövő titka, hogy mi lesz a sorsa majd utazó retrovilágának. Körhinta, ringlispíl A körhintákat régen izomerővel, vagyis emberekkel, pónilovakkal hajtották, később gőzgépet, majd villanymotort alkalmaztak. Az indítást jelző harangozás után a kezelő mechanikus szerkezettel csúsztatja a hajtószíjat az álló tárcsáról a forgóra, miközben folyamatosan szól a zene, alkalomtól és rendezvénytől függően lakodalmas, de többnyire mindenféle. A legrégebbi magyarországi körhinta 1906-ban kezdte működését az egykori Angol parkban, a későbbi városligeti Vidám Parkban. A szórakoztató szerkezet neve a német Ringelspiel-ből származó svábos-pesti ringlispílből származik, de használták rá a franciásabb karusszel szót is, a köznyelvben a rászerelt járművek miatt falovas körhintának is hívták. Filmtörténeti alkotás A vurstli klasszikusát nemzetközileg sikeres magyar film is híressé tette. Fábri Zoltán alkotása, a Körhinta 1955-ben készült, és egy évvel későbbi bemutatásakor a fekete-fehér filmdráma Arany Pálma jelölést kapott a cannes-i fesztiválon. Sarkadi Imre „A kútban” című 1955-ben megjelent novellája alapján Fábri Zoltán és Nádasy László írta a forgatókönyvet. A szereposztást is nagy nevek jelzik: Gobbi Hilda, Kiss Manyi, Tőröcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám és Suka Sándor. Nem véletlen, hogy a Körhintát 1968-ban a Magyar Filmművészek Szövetsége beválasztotta a tizenkét legjobb magyar film közé (Budapesti tizenkettő), 2000-ben bekerült az Új Budapesti Tizenkettőbe, 2012-ben pedig felvették a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás listájára is. Kórkép az ötvenes évekből A Körhinta című film hű kórkép, melyet a Wikipédia így foglal össze: a főszereplő Pataki István (Barsy Béla) kilépését tervezi a biztos megélhetést jelentő termelőszövetkezetből, lányát, Marit (Törőcsik Mari) pedig Farkas Sándor (Szirtes Ádám) egyéni gazdához adja feleségül, abban a reményben, hogy földjeik egyesítésével gyarapodik a birtok. A lány azonban Bíró Mátét (Soós Imre) szereti, akivel a szövetkezetben ismerkedett össze, ezért szembeszáll apja akaratával. Egy lakodalmi mulatság során Bíró és az indulatain uralkodni nem képes Farkas nyílt összetűzésbe keveredik, miután Mari és Máté önfeledten táncolnak egymással. Amikor Mari kijelenti apja előtt, hogy Mátét szereti, és nem hajlandó feleségül menni Farkashoz, Pataki baltával támad rá, mire a lány elmenekül otthonról. Összetalálkozik Mátéval, aki hazaviszi és közli az apával, hogy el akarja venni a lányát. Pataki – Farkas Sándorral együtt – beletörődik a dologba, nem harcol tovább a lánya elhatározása ellen.