Győrben, az Audi gyár körül 2012-ben hazai forrásból megépített keleti iparterület körüljárását biztosító közút átadása megtörtént.  Az új út átadásával a gyár belső infrastruktúrája megváltozott, a dolgozói forgalom jelentős része az új  útszakaszra terelődött át. A forgalom átrendeződése és a gyárbővítés miatt a reggeli és délutáni műszakváltás környékén kialakuló csúcsforgalomban jelentős torlódások alakulnak ki. A terv a meglévő 1. sz. főút 2x1 sávról 2x2 sávosra történő szélesítését tartalmazza 1 km hosszban. Kiépítenek egy körforgalomat a Dohány utcánál, melybe becsatlakozik egy direkt ág Győr felől az 1. sz. főútról, egy új, az Ipar csatorna feletti hidon keresztül. Az 1 sz. főúton a meglévő hidat elbontják, helyére új műtárgy kerül a Tóth László utca felett. A munkálatok várhatóan 2018 és 2020 között valósulnak meg, a teljes költsége 2,5 milliárd forint.    

Minden egyes értékesített autóra 1200 eurónyi elköltött reklámpénz jut Németországban a Suzuki esetében - derül ki a most közzétett, kilenc havi adatokból. Január és szeptember vége között a Suzuki 36 millió euróért hírdette autóit a tévében, a rádióban és az újságokban. Ez 72 százalékkal több, mint az elmúlt év azonos időszakában. Nem csak többet költött a Suzuki, több autót is eladott, a növekedés 22 százalékos. A Renault esetében ez a mutató 830 euró, míg a Peugeotnál 758 eurónyi reklámot tett bele autóként. A Seat esetében ez a mutató 620 euró. A Volkswagennél mindössze 215 eurónyi költés jut minden eladott autóra. 103, 2 millió euróval azonban toronymagasan a Volkswagen konszern híredetett  a legtöbbet Németországban az év első kilenc hónapjában.

A jövő nyáron életbelépő királyi dekrétum, miszerint Szaúd-Arábiában volánhoz ülhetnek a szaúdi nők, nagy lelkesedést váltott ki az autógyártók körében. Főként azért, mert az autóimport nagyarányú fellendülését remélik az intézkedéstől. A kőolajban dúskáló közel keleti országban tavaly közel 700 ezer személyautót értékesítettek, ennek 32, illetve 24 százalékát a Toyota és a Hyundai adta. Az ott közlekedő négykerekűek jó része a nagyabb kategóriájú limuzinokból és a méretes utcai terepjárókból (suv) kerülnek ki, de most a női autósok megjelenésével várhatóan megnő az igény a kiskocsik iránt. Szó van arról is, hogy néhány márka – a Toyota mellett a Nissan is – már tapogatódzó tárgyalásokat folytat a helyi gyártás beindításról. A női autósok nagyszámú megjelenése ugyanakkor akár napi 60 ezer hordóval is megnövelheti a benzinkeresletet, ami azért is kelt határokon túli érdeklődést, mivel Szaúd-Arábia ugyan a világ legnagyobb olajexportőre, de egyúttal nettó benzinimportőr. A megfigyelők arra is felhívják a figyelmet, hogy a női automobilizmus fellendítheti a járműbiztosítás üzletágát és az autóiskolák forgalmát, s maga után vonja majd a helyi taxi-vállalkozások tevékenységének átalakítását is. Fotó: Automotive News Ám az autóbiznisz szűkebb érdekein túl, jóval fontosabb, hogy a vezetési tilalom feloldása drámai változásokat hozhat az olajkirályság mindennapi életében – hangoztatják az elemzők. Ezek sorában az egyik legközelebb várható következmény, hogy szélnek ereszthetik azokat a férfi-sofőröket, akik a szaúdi családok nőtagjait fuvarozzák. Jó részük – szám szerint közel 1,4 millióan – főként a koldusszegény ázsiai országokból rekrutálódtak, és a koszt-kvártély ellátásán kívül havonta mintegy 500 dollár fizetést kapnak. A családi vendégmunkás-sofőrök éves összesített bérét mintegy 8,8 milliárd dollárra taksálják, s ha ezek a kiadások megszűnnek, akkor főként a kis- és közepes jövedelmű családok elkölthető jövedelme gyarapodna, makroszinten pedig egyúttal csökkentené az ország fizetési mérlegének kiadási terheit. Ennél azonban nagyobb horderejű, hogy a királyi dekrétum milliók életvezetésében hozhat változást. A 20 éven felüli szaúdi nők számát 10 millióra teszik, s jogosítvánnyal zsebükben nagyobb lehetőségük nyílik, hogy munkába álljanak. Csupán a kiskereskedelemben 400-450 ezer állást kínálnak, de sok egyéb ok mellett a tömegközlekedés hiányosságai miatt a munkavállalás nem jöhetett szóba. A munkába járást az is nehezíti, hogy bár Rijádban és más szaúdi nagyvárosban gyors ütemben bővül a metróhálózat, de sok nő – a hagyományokból fakadóan – ódzkodik attól, hogy egyedül tömegközlekedési eszközökön utazzon. Ám a női egyenjogúsítást segítő intézkedés útjában nem kevés akadály tornyosul. Az ultrakonzervatív sivatagi királyságban – bigott vallási szokásokból fakadóan – mélyen él egy sajátos férfiuralomra épülő gondnoki hagyomány. E rendszer szerint a szaúdi lányok és asszonyok jószerivel egy lépést sem tehetnek a család férfi-gyámjának engedélye nélkül. Jóváhagyásuk nélkül nem házasodhatnak, nem utazhatnak, nem folyamodhatnak útlevélhez, orvosi kezeléshez és persze munkát sem vállalhatnak. Igaz, a már korábban hozott rendelkezések próbáltak javítani ezen az európai szemmel elképzelhetetlen alávetettségen, de a szokásrend és a szélsőséges vallási (az iszlám vahabita irányzata) hagyomány nagy úr. A már érvényben lévő munkaügyi szabályok értelmében a nőknek már nem kell engedélyt kérnie férfigyámjától a munkavállaláshoz, de nem kevés munkaadó megköveteli ezt, s ezért nem is büntetik meg őket. A szaúdi mindennapokhoz tartozik, hogy a munka világának jó része ma is a férfiak világa. Ennek egyik apró, de a nők munkába állításának akadálya, hogy az ottani hivatalokban nincsenek női mellékhelyiségek, elvégre mostanáig szóba sem jöhetett, hogy egy kormányhivatalban nők felelős állásban dolgozzanak. Számtalan történet kering a helyes női öltözékről is. A ruhaviselet szabályai régióként változik, de általános elvárás hogy az utcákon és a nyilvános helyeken csak az egész testet eltakaró abayában, azaz köntösben és fejkendőben mutatkozhatnak a nők. Ha illetlennek találnák a ruházatot, akkor a vallásrendőrség ezért még lefoghatja a renitenst és példásan megbüntetheti. Így aztán jó időbe telhet, amíg az autóvezetés jogát is érvényre lehet juttatni. Erre utal az is, hogy legújabb hírek szerint már több fenyegetés is elhangzott: ezután sem tűrik női volánforgatást. A változást azért sem lesz könnyű kikényszeríteni, mivel az autóvezetés az ottani nőmozgalmak egyik harci eszközének számított. A monarchia uralkodói 1990-ben kodifikálták az autóvezetés tilalmát, azt követően, hogy egy tucat jó házból való úrilány és asszony beült a családi kocsi kormánya mögé és autós demonstrációt tartottak a főváros utcáin, így tiltakozva a férfiak uralmára épülő társadalomban a rabszolgasors ellen. HEIMER GYÖRGY