A 34 oldalas felsőoktatási stratégiát a tervek szerint pénteki ülésén fogadja el a Felsőoktatási Kerekasztal.    A dokumentum nemzeti tudományegyetemre lehetséges példaként említi a Debreceni Egyetemet, a Szegedi Tudományegyetemet és a Pécsi Tudományegyetemet, valamint és az Eötvös Loránd Tudományegyetemet (ELTE). Ezen intézmények esetében az alapvető stratégiai célkitűzés, hogy a 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési időszak végére megfelelő programok, projektek, fejlesztések révén kerüljenek be a világ élvonalába tartozó intézmények közé. Ez a TOP 200 program.    Egyetemi besorolásúak lennének azok az intézmények, amelyek a saját szakterületükön kiemelkedő tudományos eredményeket értek el, de képzési és tudományos profiljuk viszonylag szűk. Példaként a Budapesti Corvinus Egyetem, a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Kaposvári, a Miskolci, a Nyugat-magyarországi, a Pannon, a Széchenyi István és a Szent István Egyetem említhetőek meg.    Főiskolák lennének a néhány képzési területen regionális vagy több régióra kiterjedő, esetenként akár országos hatókörrel bíró intézmények, amelyek képzése inkább gyakorlatorientált. Saját szakterületükön esetenként kiemelkedő tudományos eredményeket is elértek, azonban képzési és tudományos profiljuk viszonylag szűk.    A közösségi főiskolák a felsőoktatási intézmények alapjai lennének, lokális intézményként. Ezek az intézmények felsőfokú, diplomás szakembereket, óvónőket, védőnőket, tanítónőket képeznek a jelenlegi bachelor programokban.    Emellett a helyi gazdasági igényeknek, társadalmi funkcióknak megfelelő felsőfokú szakképzések indulhatnának. A főiskolák - a már meglévő képzési kínálatuk révén - helyet biztosítanának társadalmi mobilitási programoknak is. Ide tartozna tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekek mentorálása is.    Az MTI úgy tudja, a felsőoktatási államtitkárság ezen intézmények megerősítésére fordítaná a 2014-20-as uniós támogatások egy részét. Azzal számolnak, hogy néhány főiskola megszűnhet, de nagyrészük megtalálja majd a helyét, feladatait az új rendszerben.    A tervek szerint a művészeti képzésben intézményalapú finanszírozás lenne. A kormány az intézményi férőhelyek finanszírozása helyett a jövőben közvetlenül a hallgatókat akarja finanszírozni a 2012-ben bevezetett állami ösztöndíjjal.    A többi intézményt is új elvek szerint finanszíroznák 2014-től. A források 70 százaléka jutna hallgatói létszám és fenntartási, működési költség alapján az egyetemeknek, főiskoláknak, míg 30 százalék jutna a kutatás feltételeinek a megteremtésére.    Azokban az intézményekben, amelyekben nem lenne elég forrás, mert kevés a hallgató, az első évben a hiány 80 százalékát, utána 50-60 százalékát, majd 20 százalékát finanszíroznák.    Az államtitkárság számításai alapján a legjobb intézmények átlagosan 15-18 százalékkal kaphatnak majd több forrást.    A dokumentumból az is kiderül, hogy az önköltséges képzés díja nem lehetne kevesebb, mint az állami ösztöndíj összege, és differenciálás várható a tudományterületek között is.    A kancellári rendszer mintaként januártól a Debreceni és Szegedi Tudományegyetemen, valamint az ELTE-n indulhat el. A kancellárok lesznek azok, akik előkészítik - indoklást mellékelve - a döntéseket, majd a végső döntést a szenátus és a rektor hozza majd meg.    A kancellárok feladata lesz még a gazdaságilag előnytelen konstrukciók megakadályozása is, valamint az informatikai park működtetése. A kancellári rendszert 2015. január 1-jétől kell kötelezően bevezetni.    A tervek között szerepel kiválósági professzori (Professor Excellens) címek bevezetése is. Ők három éven át a bérük mellett annak 75 százalékát kapnák plusz juttatásként, kivéve az akadémiai és levelező tagokat. A címet megismételten is el lehetne nyerni. A 2014-ben induló program a 2013-ban kiváló egyetemi rangot elnyerőt öt intézményre terjed ki. Az adott költségvetési évben közalkalmazotti jogviszonyban lévő egyetemi tanárok legfeljebb 3-4 százaléka kaphatja meg a címet.    A dokumentum szerint a keretszámok eltörlésére vonatkozó kormánydöntés alapján az is világos, hogy nincs helye semmiféle bújtatott, a magyar nyelv hajlékonyságával visszaélő és más néven elnevezett intézményi szintű keretszám-szabályozásnak - például kapacitások meghatározásának - az átalakuló felsőoktatási rendszerben. Ezért, valamint az intézmények saját bevételtermelő képességének a helyreállítása érdekében el kell törölni mindenféle intézményi szintű mesterséges kapacitáskorlátozást. A hallgatóknak a jövőben csak az intézmény természetes kapacitáskorlátai és az intézmény hosszú távú érdekeit szem előtt tartó józan megfontolások szabhassanak határt - olvasható a tervezetben.    Az anyag szerint az a cél, hogy középtávon érje el a magyar felsőoktatás GDP-arányos költségvetési ráfordítási szintje a nagyjából 1-1,2 százalékot. MTI