A befutó helyszíne egyszerűen gyönyörű volt. Szalay Balázs átbuktatta az autót egy nagyobb dűne tetején, és maga előtt tengernyi kisebb homokdombot látott. Nemcsak a látvány volt lélegzetelállító, hanem az élmény is, ahogy végigmentek ezeken a dűnéken – mintha csak hullámvasúton ültek volna...

A versenyzők pihentek, a szervizcsapat pedig az Opel Mokkán dolgozott. Kicserélték a kopóalkatrészeket, szétszedték és újra összerakták a versenyautót, mindent ellenőriztek rajta, hogy legjobb állapotba hozzák a „második félidő” előtt.

A versenyzők számára a lazításról, a szervizcsapatok számára viszont a korábbinál is keményebb munkáról szólnak a maratoni tereprali-futamok pihenőnapjai. Így van ez a Qualisport Racing legénységével, akik szombaton pihentek.

- Jól sikerült a felkészülés Szalay Balázs és Bunkoczi László számára, ezért a kettős a dobogót célozza meg a klasszikus Dakar-útvonalon haladó januári Africa Race nemzetközi tereprali-versenyen.

A régi szép idők. A régi nehéz idők. A régi küzdelmes, ásós, szerelős idők. Ezeket idézte fel az Amodjar–Amodjar hurokszakasz, amelyet a régi dakarosok – köztük a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettõs – csak Atar–Atar hurokszakaszként ismernek. A híres-hírhedt Atar–Atarként.

Az adminisztratív és technikai átvétel már csupán ujjgyakorlat Szalay Balázs és Bunkoczi László számára. Száznál is több versenyen végigcsinálták, s ami annak idején rengeteg fejtörést okozott, az ma olyan, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. A rajt elõtti „kötelezõ tánc”.