Az Opel Dakar Team kettõse ékszíjat cserélt, ásott, majd pedig küzdött, küzdött az elemekkel, s végül a 13. pozícióban ért célba, az összetettben pedig visszacsúszott egyet, így a kilencedik helyrõl várja a folytatást az Africa Race-en.
„Felrémlett a régi Atar–Atar szakaszok emléke, beszéltük is Lacival, rég volt olyan legutóbb, hogy majdnem ránk sötétedett a dûnék között, de nem is nagyon hiányzott. Végül ez nem történt meg, de így is nagyon kemény volt hét órát ülni a Mokkában, fõleg úgy, hogy ástunk és szereltünk is közben. Nagyon megdolgoztunk azért, hogy most itt lehessünk a táborban” – mondta Szalay Balázs.
![](/sites/default/files/u2092/afr16d07j0285.jpg)
Az elsõ, homokos szakaszon nekik nem volt gondjuk, de aztán valamelyik dûnézésnél leesett az ékszíj, úgyhogy félre kellett állniuk. Negyven percbe telt, mire visszarakták az ékszíjat (szerencsére megtalálták a homokvédõben), de ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásaiknak, hiszen az ásás csak ezután kövekezett.
„Az ékszíjcsere után elástuk magunkat a forró, mély homokban, ahonnan csak nagyon nehezen, lépésrõl lépésre tudtunk kiszabadulni. Négyszer kellett berakni a homokfutókat az Opel alá, mire nagy nehezen kiszabadult. Sovány vigaszt jelentett, hogy a fél mezõny ott ásott velünk együtt. Nagyon nagy türelem kellett ahhoz, hogy az ember végig tudja csinálni ezt a napot – rettenetesen elfáradtunk mind a ketten” – mondta Szalay, amihez a navigátor, Bunkoczi László csak annyit tett hozzá: emberes szakasz volt, olyan, mint a régi szép idõkben.
A kamionos kategóriában versenyzõ Kovács Miklós, Czeglédi Péter, Ács László trió is beszállt az „ásószakkörbe”, de õk sajnos úgy elásták a majd' tíztonnás Scaniát, hogy egy fél homokhegyet el kellett hordaniuk ahhoz, hogy kiszabadítsák. Majdnem három óra ment el vele, ezért a pilóta úgy döntött, nem várja meg, hogy rájuk esteledjen a dûnék között, inkább vállalva az ezért járó többórás büntetést, lerövidítette a szakaszt, és bement a táborba.