1913. június 1-jén megjelennek a főváros utcáin az első taxik

Az engedélyokiratok birtokában a vállalat első feladata volt, hogy megfelelő garázsról és javítóműhelyről gondoskodjon. A Marta ezért kérelemmel fordult a székesfőváros polgármesteréhez, hogy a Magyar Ruggyantagyár részére a Tattersallból korábban átengedett területrészt az autótaxi-üzem céljaira engedjék át. A főváros közgyűlése a kérelmet elutasította, mert a területrész elidegenítéséhez korábban kizárólag a magyar gumiipar megteremtése és fejlesztése érdekében járult hozzá.

A Marta újabb beadvánnyal fordult a tanácshoz, kérte, hogy a telken a Ruggyantagyár építhesse meg a garázst, úgy, hogy az később gumigyártás céljaira is alkalmas legyen, az épületeket, a telket pedig adja bérbe a Martának. Ehhez már hozzájárult a tanács, és a Ruggyantagyár területén, a X. Kerepesi út 15. alatti telken már 1913. első felében megkezdték az építkezést. Ezzel egy időben az aradi gyár hozzákezdett azoknak a személygépkocsi-alvázaknak az elkészítéséhez, amelyekkel a taxiüzemet el akarták indítani. Az alvázak szállítását – 11 500 korona körüli áron – márciusban kezdték meg. Annak ellenére azonban, hogy hazánkban dinamikusan fejlődött a fogatolt járműkarosszéria-gyártás, a gépkocsi-karosszériák készítésére nem álltak készen: kétszáz darab legyártását egyik cég sem vállalta. A Marta ekkor a bécsi Lohnerhez fordult, amely 1913-ban 121, 1914-ben pedig 16 Landaulet-karosszériát készített, egységesen 3200 koronás áron. A kész alvázakat Aradról vonattal szállították Bécsbe, majd a karosszált gépkocsikat hajóval hozták Budapestre.

Amíg a Ruggyantagyár területén az építkezés folyt, az elkészült járműveket a Marta a gyártmányai értékesítésére létrehozott Magyar Autóforgalmi Részvénytársaság budapesti, Páva utcai garázsában helyezte el. Itt rendezték be a gépkocsik karbantartásához és javításához szükséges kisebb műhelyt is.

Az előkészületek után 1913. június 1-jén, az üzemkezdés napján a Marta 25 gépkocsival kezdte meg a szolgáltatást. Ezen a napon a Páva utcai garázsból a 25, már taxaméterrel felszerelt gépkocsi a Ruggyantagyár udvarára állt elő, miközben a szomszédos telken már folyt az autótaxi épületeinek építése. Az üzem megindítására a vállalat meghívta a belügyi, a kereskedelemügyi kormányzat vezetőit, a városi elöljárókat, a rendőrhatóságokat és más közéleti előkelőségeket.

Az ünnepélyes megnyitón Haltenberger Samu vezérigazgató nagyhatású beszédet mondott:

„Kegyelmes Uram, Mélyen Tisztelt Uraim!

Az évek sorozatára tekinthetünk immár vissza azon időktől, amidőn a modern technika egyik újabb alkotása, az automobil méltó helyét elfoglalhatta. E hely elfoglalásával egy csapásra megváltozott a közúti közlekedés ügy és  a sportív szempontoktól eltekintve, mindenütt az a vágy jutott kifejezésre, hogy ezen közlekedési eszközt a mindennapos élet jármaiba tereljék. Valljuk be őszintén, hogy irigységgel szemléltük a külföldi városokban már évek óta forgalomban lévő autótaxikat és bizonyos lehangoltság vett erőt rajtunk akkor, amidőn külföldi utainkról visszatérve szeretett fővárosunkba, kénytelenek voltunk ezen fürge és mai élet követelményeihez alkalmazkodó gépjárművet nélkülözni.

A mai nappal azonban eljött a várva várt nap, mert ma kivonulnak Budapest Székesfőváros utcáira az autotaxik. Ugyanis a Székesfőváros nagytekintélyű Tanácsa 1913 január havának végén megbízást adott a vezetésem alatt Marta részvénytársaságnak, hogy Budapest Székesfőváros területén a bérkocsiipart 200 benzinüzemű automobillal gyakorolhassa, kikötvén azonban azt, hogy tartozunk folyó év június 1-én üzemünket megkezdeni, tartozunk folyó év folyamán az engedélyezett 200 darab gépkocsiból legalább 50%-ot, vagyis 100 darabot forgalomba helyezni és végül tartozunk gondoskodni arról, hogy a technika követelményeinek minden tekintetben megfelelő garázs és javítóműhely még ez évben felépüljön.

Mélyen Tisztelt Uraim! Engedélyünk elnyerésétől a mai napig még csak négy hónap telt el, s már ezen rövid idő alatt teljesített munkánkra büszkén tekinthetünk vissza. Aradi gyártelepünkön február 1-től éjjel-nappali üzemet vezettünk be, s eredményképpen reámutathatunk íme az autotaxik ama tömegére, amelyet a mai napon Budapest székesfőváros utcáira kieresztünk, hirdetve ezzel a magyar ipar dicsőségét. Munkásságunk további bizonyítékául egyúttal bejelentem, hogy f. év folyamán a kötelezőleg előírt 100 darab gépkocsi helyett 150 darabot fogunk üzembe helyezni.

A vállalt kötelezettség teljesítése azonban nem merült ki egyedül gyártelepünk munkásságában, hanem éjjelt nappallá téve megterveztük a 300 autótaxi befogadására alkalmas garázst és javítóműhelyt, melynek falai mesébe illő gyorsasággal bontakoznak ki, s melyet mi ez év őszén átadhatunk rendeltetésének. Bátran vallom, hogy e létesítményünk modern építésével, impozáns méreteivel, s szakszerű felszerelésével Budapest székesfőváros nevezetességei közé fog sorakozni.

Hálatelt szívvel, és őszintén köszönettel adózom Önöknek, mélyen tisztelt Uraim, hogy megjelentek, egy magyar automobil iparvállalatnak legszebb ünnepnapján, amidőn szabadjára ereszti Marta nevű gyermekeit, hogy azok dicsőséget s elismerést hozzanak e névnek. Hirdesse a Marta a zsenge kis leányból immár hajadonná nőtt magyar automobil-ipart, nyerje meg táborába az idegen hajadonhoz csatlakozott férfiainkat, s ha ezt elérte, úgy váljék majdan ő távol e hazától idegen hazától, hogy szeretett hazánk iparának a külföldön is dicsőséget s büszkeséget szerezzen.

Mély tisztelettel köszöntöm a megjelenteket életem e felejthetetlen napján, e napon, midőn tanúbizonyságot tettünk arról, hogy munkával és kitartással a nehéz feladat megoldásánál mi lettünk az elsők s ünnepélyesen ígérem, hogy törekvésem oda fog irányulni, hogy az így elnyert első helyet állandóan gyermekünk, a Marta tartsa meg.”
(A 30éves Szürketaxi, 1913−1943)

Ugyanazon a napon kezdte meg a taxik közlekedtetését a Benz tíz és a Lloyd két kocsival. Utóbbi cég néhány napon belül visszaadta az engedélyét a tanácsnak, a villamos hajtású gépkocsik gyártását nem is kezdték meg, azonban az aszódi gyár hamarosan a monarchia egyik legmodernebb és legnagyobb repülőgépgyára lett. 1914-től repülőgép „sárkányokat” gyártottak, a cégnévben feltüntetett motorgyártásra nem került sor.