Tavaly a Főtaxi éjszakai fuvarjainak száma 44 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, ami azt mutatja, hogy újra visszatért az élet a fővárosba. Az év taxisának választott Marjai Attila elmondása szerint a koronavírus-járvány idején életbe lépett kijárási korlátozás volt a legnehezebb időszak. „Üres volt a város, alig volt mozgás, mintha megállt volna az élet. Akkoriban főleg csak azok utaztak taxival, akiknek a megélhetésük függött tőle” – emlékszik vissza Attila.

„Este sokkal nyitottabbak az emberek: sohasem tudhatod, hogy ki száll be melléd, és szinte mindenki beszélgetést kezdeményez. Megfigyeltem, hogy egy idegennel gyakran sokkal nyitottabbak az emberek, így az éjszakai hazaút során számos izgalmas történetet osztottak meg velem. Szokták rólunk mondani, hogy »guruló pszichológusok« vagyunk, ami kicsit igaz is” – meséli a Főtaxi díjazott sofőrje.

A Főtaxi elektromosautó-flottája évről-évre nő, Attila is ilyen kocsival dolgozik, és nem ritka azon utasok száma, akik kimondottan környezetkímélő taxit rendelnek az applikáción keresztül éppen azért, hogy a sofőrtől tájékozódjanak az elektromos autózás gyakorlati tapasztalatairól.

Az év taxisa 2014-ben csatlakozott a Főtaxihoz, azóta szinte minden estéjét a budapesti éjszakában tölti. Bár úgy ismeri a budapesti éjszakát, mint a tenyerét, a kellő rutin elsajátításához neki is időre volt szüksége. Nagyjából 25 000 fuvar van már mögötte, de mégsem lehet azt mondani, hogy minden este ugyanolyan volna.

Természetesen nála is fizettek már hamis pénzzel, vagy lett igazán rosszul egy-egy igen ittas utas, de egy idő után – vallja Attila – az ember megtanulja ezeket a helyzeteket vagy elkerülni, vagy megfelelően kezelni. Például a forgalmas belvárosi utcákon most már mindig bezárja az ajtókat, hiszen előfordult vele, hogy az éjszakai bulinegyedben való araszolás közben valaki csak úgy beugrott mellé, azzal sem törődve, hogy már voltak utasok az autóban.

Ugyan a taxis sztorikból könyvet lehetne írni, mégis Attila mindmáig legizgalmasabb története a Széchenyi fürdőhöz kötődik: „A Városligetnél beszállt egy srác strandpapucsban, fürdőnadrágban és azt mondta, összeveszett a haverjaival és most azonnal haza akar menni. Kérdeztem tőle, melyik hotelbe vigyem. Mire azt válaszolta, hogy ő nem a szállodába, hanem tényleg haza, Bécsbe akar utazni. Elvittem.”