Volt idő, amikor az Opel mérnököknek sem tömeg SUV fejlesztéssel kellett lekötniük magukat, hanem volt igény és nem mellesleg büdzsé is, hogy menő sportkupén dolgozzanak. Mármint a klasszikus értelemben vett hátsókerekes, kétajtós kupén, amit a manta rájafajta miatt neveztek el Mantának, miután a dizájner rengeteg időt töltött a tengerben közöttük, köszönhetően Jacques Cousteau felfedezőnek. Illetve biztosan az is közrejátszott, hogy akkoriban nagyon szerettek állatneveket aggatni az izgalmasabb modellekre, elég a Ford Mustangra vagy éppen a Corvette Stingrayre gondolni. Nem véletlen, hogy az Opel Mantát az európai pony carnak is nevezték 1970-ben, amikor bemutatkozott. Tehát immáron fél évszázada.

Az első generációból még létezett kétajtós kupé, és háromajtós hatchback változat is, alapját és motorkínálatát pedig az akkori Ascona adta. Eleinte csak egy 1,6 literes, 68 lóerős négyhengeres dolgozott benne, ám később érkezett a Manta S, már a Rekord 80 lóerős, 1,9-es motorjával. Kínálatának tetején az 1974-ben bemutatott GT/E csücsült, 105 lóerővel, ami elképesztően dinamikusan vitte a könnyű kasznit. Egy évvel később érkezett a váltás, a második generációt már a Chevrolet Monza ihlette, ám ugyanúgy az Ascona padlólemezére épült. Nem kevesebb, mint 14 különböző változat látott napvilágot belőle 1988-as kivezetésig, köztük a legendás GSi vagy 400 változatokkal. Több mint 1 millió eladott példánnyal a Manta valódi sikersztori volt, amit a Calibra igyekezett folytatni, de ez már egy mások sztori.