Manapság teljesen magától értetődőnek tűnik, hogy a járművek az út jobboldalán közlekednek, és a gyalogosnak először balra, majd aztán jobbra kell néznie az úttestre lépése előtt. Pedig ez nem volt mindig így. A történelmi feljegyzések szerint eredendően mindenhol baloldali közlekedés volt érvényben, közúton és a vasúton egyaránt (már ahol két sínpár volt egymás mellett), és a jobbra tartás csak a XX. században vált meghatározóvá kontinensünkön. Az 1930-as évektől térségünkre jelentős nyomást gyakorolt a jobboldali közlekedést már magáénak tudó Németország.

Fotó: Rendőrség/Baleset-megelőzés/Facebook

A németek hatására 1938-ban Ausztria, 1939-ben Csehország, 1941-ben pedig Magyarország is megváltoztatta az addigi hajtási irányt. Mindez az országnak legalább 12 millió pengőjébe került, hiszen rengeteg jelzőtáblát kellett kicserélni, az infrastruktúrát kellett módosítani, autóbuszmegállókat kellett átépíteni, és akkor még a kommunikációs költségekről nem is beszéltünk. A lakosság felkészítése már áprilisban megkezdődött. A rendszeres rádióműsorok, és a napilapok mellett villamosok és autóbuszok „szállították” a hírt, plakátok százait helyezték ki az utak mentén, felhívva a figyelmet a változásokra, kiadták a „Jobbra hajts ABC-je” kiadványt, míg a gyerekeket az iskolában tanították meg az új közlekedési rendre.

Budapesten november 8-án 23 órakor leállt a tömegközlekedés, hogy elvégezhessék a szükséges műszaki átalakításokat, s 1941. november 9-én hajnal 3 órától hazánkban mindenütt jobb oldali közúti közlekedés lépett érvénybe. Különös érzés lehetett ez az akkori sofőröknek! A jobbkormányos gépkocsik továbbra is közlekedhettek, de új forgalmi engedélyt ezt követően már csak balkormányos autók kaphattak. Az utolsó európai ország, amely napjainkig áttért a jobboldali közlekedésre, Svédország lett, mely 1967-ben csatlakozott a „Jobbra hajts klub”-hoz.

És azt tudta, hogy a gödöllői HÉV vonalon a mai napig baloldali közlekedés van érvényben?