Alaposan megtépázta a II. világháború a kettészakított Németországot, a lebombázott városokban nehezen indult újra az élet és a járműipar. Különösen a BMW szenvedett, mert a nyugati övezetben csak motorgyára maradt, egyetlen autógyárát a szovjetek felügyelték a keleti részen

Eisneach történelmi telephely, a Cannstatt-i Dainmler és a Mannheim-i Benz után a harmadik legrégebbi német autógyár, ahol egykor ágyúk, kerékpárok és vontatók után 1887-től személykocsik készültek.

Mindkét világháborút megszenvedte a BMW, a II. után a négy légibombázástól romokban heverő gyár szovjet felügyelet alá került és átnevezték Awtowelo Részvénytársaságnak, majd 1946-ban SAG (Statlichen Sowjetische Aktiengesellschaft) Rt-hez csatolták.

Eisenachban tovább gyártották az R35-ös motorkerékpárokat és a 321-es autót, melyből 1945 és 1950 között közel kilencezer készült.1946-ban és 1947-ben 16 darab 326-os típust is összeszereltek, ezekre csigaház alakú krómozott rács került. Kicsit szolidabb, és inkább franciás megjelenésű lett a BMW 340-es utódjának szánt Awtowelo 351-es modell.

Fél évvel a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása után, 1949-ben szeptemberében az Awtowelo Werk BMW Eisenach bemutatta a lipcsei vásáron a BWW 340-es személyautót, mely szerkezetileg azonos volt a 326-os modellel. Az IFA nevű üzemben 1955-ig 21 250 EMW márkajelzésű 344-es autó készült, a legtöbb négyajtós ferde-hátú, de gyártottak mentős célokra kombikat és halottas kocsikat is.

Az 1951-es Lipcsei Tavaszi Vásáron még jellegzetes vese alakú hűtővel és BMW kék-fehér jelvénnyel mutatták be a 342-es típust, majd amerikai stílusúra változtatták az orr-részt.

A név és a jelvény hasonlósága, valamint az autótípus engedély nélküli gyártása miatt a BMW többször tiltakozott, végül Eisenachban váltani kellett: az autókra EMW felirat és az eredetivel azonos formájú kerek, de nem kék-fehér, hanem a türingiai tartomány színeivel harmonizáló piros-fehér jelvény került.

1952. áprilisában a szovjetek átadták a gyár vezetését a németeknek, ezzel új korszak kezdődött, június 5-én megalakult a VEB IFA Automobilfabrik EMW Eisencah. A város neve előtti rövidítések jelentése: Volkseigener Betrieb (VEB-Állami Üzemi Vállalat), Industrievereinigung Fahzeugbau (IFA Autóipari Egyesülés), és Eisenacher Motorenwerk (Esenachi Motorgyár, EMW).

Eisenachban ekkor szakítottak a BMW múlttal, a változásokban komoly szerepet kapott Hans Fleischer, aki 1919-ben született Eisenachban. Az Ersnt Abbe gimnázium után jelentkezett Peter Paul Draewing festő művészeti iskolájába, ahol operatőrnek, vagy filmrendezőnek készült. Ez az álma nem valósult meg, mert a BMW-nél dolgozó nagybátyja rábeszélésére beállt autószerelőnek.

Néhány hónap múlva már a tervezőirodán dolgozott, innen sorozták be, Wehrmacht katonaként harcolt a francia és a szovjet fronton, kétszer megsebesült, majd hadifogságba került.

1947-ben az immár szovjet fennhatóság alá tartozó BMW-gyárban dolgozott, Eisenachban akkoriban a 326-os műszakai alapjaira épített 340-esek készültek, a Roadster változatot már Fleischer tervezte, ám ebből csak egyetlen példány született.

A 342-es és 343-as már nagyobb példányszámban készült, ám az amerikai stílusú karosszéria nem aratott sikert. 1952-ben Fleischer rajzolt rendőrségi terepjárót és két mikrobusz típust.

Legsikeresebb modellje az IFA-ból továbbfejlesztett Wartburg volt: az első darab, a kétajtós prototípus az F9/P gyári kódot kapta. A nullszériás darabokból 1955-ben 162 készült IFA jelvénnyel. 1956 januárjától már Wartburg 311-esként gyártották a négyajtós Limousine-t, melynek hivatalos premierjét a Lipcsei Tavaszi Vásáron tartották, majd bemutatták a Genfi Nemzetközi Autószalonon is. A svájci piacon 7200 frankért árulták, és a rendelés után néhány héttel már meg is kapta a vevő. 1956-ban 14 ezer Wartburg 311-es készült, a termelést 1961-re sikerült harmincezer fölé növelni.

Közben bővült a választék: 1957-ben megjelent a kétajtós Coupé, és az immár 50 lóerős teljesítményű nyitott Sport változat, valamint az ötajtós Camping Limousine: a különleges megoldású kombit hátsó részének eltolható vászonteteje és sárga színű két plexi íve tette érdekessé.

Az 1962-ben bemutatott 312-es Limousine modellnél drágább De Luxe változatokat díszléccel és két színre fényezve szállították.

Közben gazdaságpolitikai döntés született egy önhordó karosszériás Wartburgról, melynek prototípusa a 314-P100–as kódjelzést kapta.

1957-ben megjelent a kétajtós Coupé, és az immár 50 lóerős teljesítményű nyitott Sport jelzésű

A ma szemmel is szép és arányos autók Wartburg 313-as 1958-ban, a New-York-i Autoshow-n elnyerte a legszebb európai importautó címet, a bécsi Concours d'Elegance versenyen ezüstérmet kapott, többször díjazták a Holland Királyi Automobil Klub formatervezési pályázatán is.

1961. májusában elkészült a kétszázezredik alvázas autó, melyet továbbra is kétütemű, háromhengeres motor hajtott.

1965. szeptemberében az 1000-es jelzésű kisebb – 13 colos - kereket, csavarrugós futóművet, három helyett négyfokozatú sebességváltót kapott, ami azt jelentette, hogy az átmeneti modellnek szánt 312-esben már kipróbálták a következő Wartburg nemzedék szerkezetét. Az új modell, a 353-as sorozatgyártása 1966. július elsején indult és továbbra is önhordó fémalvázra épült, háromhengeres, 991 köbcentiméteres, 50 lóerős teljesítményű, kétütemű motor hajtotta.

Hatalmas, 525 literes csomagtartójával a nagyobb kategóriájú autókat is megelőzte, csakúgy, mint a Tourist nevű kombi változat. Ennek érdekessége, hogy a kedvezőbb súlyelosztás érdekében két hátsó sárvédője, valamint csomagtér ajtaja műanyagból készült, ezt már gyártották boltváltós kivitelben és kagylóüléssel is.

A 353-as karosszériáját is Hans Fleischer tervezte, ám a formára erősen rányomta bélyegét a takarékosság, mert a könnyen préselhető, sima karosszériaelemeket gyorsabban lehetett összerakni, ráadásul az elődhöz képest hetven kilogrammal kevesebb húzott acél kellett egy autóhoz.

Eredetileg tizenegyféle változatot terveztek, ezek között lett volna mikrobusz, furgon, kisteherautó, ám végül csak a lépcsőhátú Limousine, a kombi Tourist, a pick-up és a terepjárószerű nyitott Kübelwagen 400-as valósult meg. Esélytelen volt a Cabriolet és a Coupé változat, bár 1972-ben készült néhány kétajtós ferdehátú 355-ös jelzésű prototípus, ám ez sem került sorozatgyártásra.

1975. júniusában kezdték tesztelni az önhordó karosszériás és négyütemű Škoda motorral szerelt 760-as majd 610G jelzésű Wartburg prototípust, de egyikből sem lett szériamodell.

Fotók: AWE, BMW, EMW, Boros Jenő, LSB

1981. április 30-án gördült le az eisenachi szalagról az egymilliomodik Wartburg, 1985. októberében pedig már a 353-as típuscsalád is túljutott ezen a darabszámon

Hans Fleischer 1986. április 13-án halt meg.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!