Szerző: Jámbor Gyula

Hát mi, kortársak nem rezzenünk össze, ha a visszapillantónkban feltűnik, és hirtelen nagyra nő egy vad kinézetű hűtőmaszk? Ha a mellékutcából kitolja az orrát elénk egy hosszú-hosszú fekete limuzin? Ha a zebrán közénk vágódik egy gördülő erőd? A frászt hozzák ránk a többiek a kikent, kifent autóikkal. Pedig ha az első ijedelem múltán belesünk a szélvédő mögé, könnyen lehet, nem a Nyócker Urát találjuk ott, hanem szemüveges fiatalembert, fitos orrú kismamát, szolid családapát. De amit maguk előtt tolnak! A külvilágnak mutatott álarc, a maszk - az félelmetes.

Álarcosbál az Operában - ártatlan társasági esemény lett a szellemidézésből

Maszkot viselünk, ha beülünk az autóba. Elrejtjük valódi önmagunkat, és valaki másnak a képét mutatjuk. Egy nálunk nagyobb, erősebb valakinek a képét. Ezért harapós, ezért ijesztő.

Nem véletlen, hogy az autómárkák szívesen használják a csúcsragadozók nevét. Tigrisorr. Cápauszony. Jaguár. Puma. Leon. Viper. Spider.

Busómaszk - téltemető, termékenységvarázsló rítus, ma már inkább csak látványosság. De azért eléggé félelmetes

A járművek “arcvonásainak” megalkotásakor azonban még elemibb félelemkeltő eszközökhoz nyúlnak. A horrorfilmek szörnyeinek dühtől elkeskenyedő szemét, vérszomjas állkapcsát, kidudorodó izomkötegeit rajzolják a különben ártatlan, középkategóriás családi kocsik pléhpofájára. A korszerű világítástechnika sötétedés után további látványelemekkel gazdagítja a műsort. Dühödt szemgolyók merednek az előtte haladóra, szúrós, ferde,lapos pillantások tessékelik félre az útból a türelmesebb vezetőket.

Delejező tekintet a Mazda műhelyéből. Nem szeretnék egy sötét utcán találkozni vele... Pedig fogok

Ősi, történelem előtti, zsigeri félelem munkál bennünk, amikor félrehúzzuk a kormányt egy-egy ilyen bandita jelenés elől. Nem könnyű legyőzni ezt az érzést, nem is biztos, hogy le kell győzni. Mert maszkokat nemcsak a busók, a töklámpásos halloween-esek, vagy éppen az ókori színházak használtak. Rézkori, vaskori sírokban is találtak effélét. A néprajzosok szerint eleink az álarcot a holtak, az ősök szellemének megidézésére, megjelenítésére használták. Vagyis a túlvilágot, a síron túliakat, a halottak birodalmát személyesítették meg, nem véletlenül félelmetesek, ijesztők. Kifinomult, megszelidített változatuk a farsangi jelmez, az álarc, amit a gyerekek maguk vágnak ki kartonpapírból, színeznek ki gombfestékkel. Vagy a finom művű, festett porcelán maszk, a velencei karneválok ékessége. De XXI. század ide vagy oda, az árnyékvilág sejtelme akkor is itt lappang körülöttünk, és a bősz harciszekér-maszkok, gallytörőrács-rémpofák ezekre a sejtelmekre játszanak rá. Talán anélkül, hogy tudnák, - tudnánk - mit is cselekszenek.

Szolid családi járgány: a legújabb Ford Focus. De miért üvölt a szája, miért döf a szeme, miért gyűrődik a bőr a képén, mint egy támadásra készülő vadmacskának?