Észak-Magyarország. Nem a legfényesebbre polírozott alkatrésze az országnak. Mégis számtalan érdekes, és nagyszerű autós ember él ezen a környéken. Restaurátorok, profi szervizesek, lelkes fanatikusok.

Gyönyörű tájak között vezet utunk Ózd mellé, ahol egy álmos kis település egyik kis utcájában találunk egy portát, ami sokkal többet mutat annál, mint ami kívülről látszik. Én se álltam volna a kapuban nyálat csorgatni, ha nem hívnak. De hívtak, és nem kellett csalódnom (sőt!) mert vendéglátóm vérbeli gépmániás. Azért nem írtam autót, vagy motort, mert még gokarttal is találkoztam, szóval itt nincs fehér vagy fekete. Nincsenek kordonokkal körülvett, csúcsra restaurált gépek, amikhez csak kézfertőtlenítés után léphetek szigorúan háromméteres távolságba.

Ami nekem igazán szimpatikus, hogy Boris annyira jól látja az autózás, a veteránozás igazi lényegét, hogy muszáj történetét megosztani az Autoszektorban, mert sok szárnyait bontogató zöldfülűnek tud segíteni hamarosan induló YouTube csatornáján. Nála töltöttem egy délutánt, és cikksorozatunk első részében az ő kalandos története következik.

Nem tudtam elmenni emellett a csöppség mellett, mintha egy Disney rajzfilmből lépett volna ki.

Te autós családba születtél?

Nem autós családba születtem, de ahhoz képest elég sok autónk volt. Piacoltunk, és a szüleinknek volt egy Barkasa, aztán jött két csőrös Ford Transit, ez még bőven a nyolcvanas évek eleje. Egy kék- és egy sárga színű. Emellett volt vagy száz darab még igazi Angliában gyártott Matchboxom is, de sajnos ez a gyűjtemény az idők során elkopott, nem maradt fenn. Most már azt mondom, hogy sajnos, mert ezek már nagyon sokat érnek, és arra is emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyit játszottunk velük, nekünk még a térdünkön kopott a nadrág.

Itt születtél Ózdon?

Igen, ahová most megyünk a versenypályára, Táblára (Ózd városrész a szerk.), konkrétan itt születtem, és itt nőttem fel. Tehát érdekes összefüggések vannak az életben, az ember honnan indul el, bejárja fél Európát (Angliában éltem 14 évet) és ahol születtél, végül oda térsz vissza, és ott indítod el álmaidat.

Hogy volt ez az Angliai kanyar?

2005 év elején mentem ki Angliába. Én vállalkozói családba nőttem fel, és nekem is sok vállalkozásom volt, Budapesten is éltem, és dolgoztam, viszont akkor még fiatal voltam, és inkább a lányok és a szórakozás érdekelt. Valami mást akartam végül, ezért indultam el Angliába. Nem volt egyszerű az indulás sem, a szüleimnek kölcsönt kellett felvenniük ahhoz, hogy elindulhassak. Így végül 100.000 Ft-ból indultam neki egy F Astrában, egy jóbarátommal.  Mielőtt elindultam, azt az ígéretet kaptam, hogy ha kiértünk, egy héten belül bárhol találhatok munkát. Ehhez hozzá teszem, hogy nem beszéltem egy szót sem angolul. Mert az, amit az iskolában oktatnak, az nagyon nem az, amit a mindennapi életben használnak a helyiek. Az ottani akcentus teljesen más. Nagyon nem jól indult az eleje, mert nem találtam munkát, de olyan szinten nem, hogy a végén még ételre sem maradt elég pénzem. Így az első hónap elég nehéz időszak volt.

Versenygokart is akad a portán, ha hirtelen kell.

Lefestenéd kicsit bővebben a nehézségeket?

Gyertek ki, van lakás, segítünk. Ezek voltak a hívó szavak kinti ismerősöktől. Két nap vezetés után, pár óra alvás az autóban. Február elején az utcán is nagyon hideg tud lenni Angliában is. Megérkezés utáni első napon kiderült, hogy el kell mennem onnan, ahol korábban azt ígérték, hogy maradhatok néhány hétig. Így szinte azonnal kellett egy lakást találnom. Ekkor derült ki, hogy a 100.000 Ft semmire nem elég. Végül 50 Font/fő áron béreltünk egy szobát, és egy lány barátommal közösen mentünk el. Sosem felejtem az első estét, mert vacogtam a hidegtől, pedig minden ruhát magamra vettem, de hiába, ha a bezárt ablakon keresztül fúj be kintről a szél. Ekkor jöttem volna vissza haza először, de már nem volt hozzá elegendő pénzem. Aztán 2006 év elején leköltöztem Gloucesterbe. Ez Anglia igazi arca, ahol tősgyökeres angolok élnek, nem messze van tőle a Malvern-hegység, ahol a Morgant gyártják. Az új munkahelyemen egy autókölcsönzőben, napi 16 órákat dolgoztam, itt az volt a feladatom, hogy kiszállítsam címre az autót, majd egy összecsukható benzines kismotorral vissza motoroztam a telephelyre.  El tudod képzelni milyen kellemes volt öt fokban akár 30 kilométert motorozni.

Aztán még több munkakört is kipróbáltam, majd a 2008-as válság ott is nagyon keményen beütött, nekem is egy nehéz időszak következett. Mivel nem volt munkám, így abban az évben nyolc hónapot egy lakókocsiban töltöttem. De ebben a helyzetben is próbáltam meglátni a jó dolgot, mivel legalább magamban voltam, nem kellett megosztani a házat senkivel. Ez ilyen blöff stílusú életvitel volt.

És persze motorkerékpár is, nem a műanyag fajtából.

Előtte már kereskedtem autókkal 2006-tól, és mindig ilyen 2-300 Fontos autók jöttek mentek. Soha nem felejtem el, az első autóm egy Vauxhall Cavalier volt, ez egy A Vectra, az volt az első jobbkormányos autóm. 200 Fontért vettem. És ebből sok minden elindult, mert nagyon sok emberrel megismerkedtem, kialakítottam egy kapcsolati tőkét, ezáltal mikor nem volt munkám, nehezen tudtam megélni, bekerültem egy olyan céghez, akiknek a profiljában sérült autók, traktorok, és gyakorlatilag minden más is szerepel, amit el tudsz képzelni. Mint egy amerikai műsorban, bemész egy telephelyre és kutyapiszoktól kezdve kerítésig, szerszámokon, hajómotoron keresztül bontott, és új alkatrészeken át tényleg minden van. Egy akkora területen, mint ez a lekerített rész itt, ahol a versenypálya van. Ott dolgoztam pár évet, de édesapám betegsége miatt haza kellett jönnöm, így másfél évig újra itthon éltem. Csináltam egy vállalkozást, de nem éreztem magam annyira jól, így jött egy lehetőség, és visszamentem Angliába.

Minden rendes benzinvérű szíve egyszerre dobban, ha ilyet lát egy féltető alatt...

Egy barátom csak segédmunkát tudott ajánlani három hétre, jobb híján elvállatam. Egy tetőt kellett megcsinálnom, ez volt a lehetőség. Két hónap után megkaptam az első igazi munkámat amire azt mondták, hogy ezt kellene megcsinálni, így brigádvezetőként már a megadott határidő előtt egy nappal elkészült a megbízás. Legközelebb egy ötven lakásos épület előkészítését kaptam meg, már azt a munkát is művezetőként vittem. Innen indult el az én pályafutásom, ami 2015-ben volt. 2016-tól már saját projektjeim voltak, nekem már a tenderezés volt akkor a feladatom. Sokan nem is ismerték az anyakönyvezett nevemet így nagyon sokan Borisként emlegettek az akkor futó Blöff című filmből egy szereplő, Boris the bullet dodger. (Snatch/Blöff 2000-ben megjelent gengszterfilm - a szerk.)

Kinyitok egy kincsesládát

Elkanyarodtunk az autóktól...

Igen, de ahogy mondtam, az autós vonal szinte végigkísérte az Angliai életemet is. Voltak nálam mindig különlegességek, volt egy 318-as E30 Baur top kabrióm, volt 87-es RX7 Mazdám, fekete, bézs belsővel. Volt egy XJS 3.6 sorhatom, volt CRX Del Sol 1.6 VTI, motoros tetővel, volt egy 2000-es tuningolt Impreza WRX-em is.

Mindig kisebb értékű autóid voltak?

Voltak nagyobb értékű autóim is, de azokat már ott is inkább hitelre vették meg. Viszont az olcsóbb autók piaca sokkal jobban pörgött. Az 1000 Font feletti kategóriájú autókból hetente három, négy darabot el tudtál adni, az 1000 Font alattiból ugyanannyit. Egy 2000 Fontos autón ugyanannyi profitod volt, mint egy 800 Fontos kocsin.

Hogy tudtál ennyit keresni rajta, mit csináltál velük? Lemostad?

Igazából? Igen. Lemostad, kitakarítottad. És mivel a pályámat az albánoknál kezdtem egy autómosóban, az alapvető trükköt megtanultam, hogy lehet10 Fontból csillogó lócitromot csinálni.

Kikocsiztunk a "ranch"-re is.

Elárulod az olvasóknak?

Persze. Le kell mosni az autót, fel kell polírozni, mindent kívülről leszilikonozni, belülről kiporszívózni, kitakarítani, és leszilikonozni ott is mindent. Aztán telerakni légfrissítővel, és amikor eljön valaki megnézni, beleszagol, és mivel csak 5-700 Font az autó, így az emberek úgy vannak vele, hogy mivel ez egy heti fizetés, nem gondolkodnak rajta, hanem fizetnek, és elviszik. Ha már 2000 Fontért néz autót, akkor ott már más a helyzet, mivel az már nem egy heti fizetés, ott már gondolkodnak rajta. De itt ezek műszakis, olcsó, jól kinéző autók voltak, és így darabján tudtam keresni 2-300 Fontot. Azt hozzá kell tenni, hogy kinn az 500 Fontos autó is jobb műszaki állapotban van, mint itt a 800.000 Ft-ért árult kocsik.

Alig várom, hogy kiderüljön melyik volt Boris életének legjobb üzlete, de ez csak az interjú következő részéből derül majd ki.

Addig viszont követhet minket Facebook oldalunkon is.