Alonso idén nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy egyszerre két világszériában vesz részt. A Forma-1 mellett a Toyota WEC (hosszú távú világbajnokság) csapatának tagjaként küzd majd futamgyőzelemért többek között a Le Mans-i 24 órás versenyen is.

Ha ez sikerül – márpedig a 2014-ben világbajnoki címet, tavaly öt futamgyőzelmet elért Toyota TS050 Hybrid pilótájaként erre a lehető legjobbak az esélyei –, egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy megszerezze a motorsport világának mindenki által hőn áhított hármas koronáját, ami eddig egyetlen embernek, Graham Hillnek sikerült csupán. A hármas korona a világ három legnagyobb presztízsű futamán: a Monaco-i Nagydíjon, az Indianapolisi 500-ason, valamint a Le Mans-i 24 óráson elért győzelemre utal. A világtörténelem során mindössze másfél tucat pilótának nyílt akár elvi esélye erre: ennyien voltak csupán, akik eredményesen versenyeztek mindhárom érintett bajnokságban (Forma-1, WEC és IndyCar).

Fernando Alonsónak a három korona egyike már megvan: 2006-ban győzni tudott Monacóban, és mivel tavalyi bemutatkozása után a versenynaptár ütközései miatt idén kihagyni kénytelen az indianapolisi versenyt, 2018-ban Le Mans és a Toyota áll a fókuszban.

„Készen állok” – nyilatkozta Fernando Alonso. „Pályafutásomban eljutottam arra a pontra, amikor képes vagyok egyszerre több dologra koncentrálni. Néhány éve nem tudtam volna ezt megoldani, de most meg tudom, és meg akarom.”

Habár Alonso szerint az F1-ben szerzett tapasztalata sokat segített a felkészülésben, tisztában van azzal, hogy a két bajnokság alapvetően eltérő műfaj. „Azzal, hogy indulok a hosszú távú világbajnokságban, nem leszek jobb Forma-1-es pilóta. Sportemberként viszont teljesebbé, sokoldalúbbá válok, hiszen különböző autókat fogok különböző stílusban vezetni – reményeim szerint a lehető legmagasabb színvonalon.”

Sokan reménykednek ebben vele együtt, ám azok tábora is népes, akik azt gondolják, a kétszeres terhelés fizikai és lelki állóképességének határára juttatja majd a versenyzőt. Egyelőre azonban ennek pont az ellenkezője érvényesül:

„Az állóképességemmel nem lesz gond. Mire idén először Forma-1-es autóba ültem, már több ezer kilométert levezettem a Toyota LMP1 prototípusban. Miközben a többi pilóta gumiszalagos gyakorlatokkal erősítette a nyakát, én a volán mögött edzettem az izomzatomat. Olyan erős a nyakam, mintha a hátam mögött tudnék hét vagy nyolc versenyt, és még csak a teszteknél járunk” – hangsúlyozta Alonso.

A kimerültség persze valós veszély. A naptárban nincs ütközés, a logisztika azonban problémát jelenthet. „Az egyetlen kockázati tényező az utazás, de szervezés kérdése az egész. Viszont ha késés van, vagy törölnek egy járatot, annak súlyos következményei lehetnek” – emelte ki a spanyol világbajnok.