Azt már számtalanszor bebizonyította a Kia, hogy jó ötlet volt német mérnököket felbérelni az európai piacra szánt modellek tervezéséhez. Itt nálunk Kelet-Európában különösen szembetűnő, hogy sikerül egyre többször eltalálniuk a vásárlói igényeket – elég az utcaképre tekinteni. Épp csak bemutatták hazánkban a Kia Ceed harmadik generációját, máris ellepte az utcákat, így különösen kíváncsi voltam, hogy mi a titka. Ugyanis az, hogy a szomszédban, Szlovákiában gyártják, önmagában kevés. Vezetve a kompakt szegmens legfrissebb versenyzőit, nyugodt szívvel állíthatom, hogy az új Ceed sok szempontból felnőtt, a közepesnél erősebb versenyző lett, el is mondom miért.

Legutoljára újságírói pályám hajnalán, 2016-ban vezettem Kia Ceedet, ami már akkor is korosnak tűnt modellciklusa végéhez közeledve. Finoman szólva is volt min csiszolni, minden porcikája generációváltásért kiáltott, arra viszont kevesen számítottak, hogy a generációváltás annyira jól sikerül, hogy rögtön Év Autója döntős lesz a dél-koreaiak középkategóriása. Nem kellett sokat várnom, hogy megértsem, miért van ez. Már az első találkozáskor feltűnt mennyivel felnőttebb, sportosabb lett az új Ceed megjelenése, így már azért komolyabban vehető versenytárs még a Golf szegmensében is.

Eltalált a formavilág, ezen az ötajtós csapott hátún legalább annyira kiadják a vonalak, mint a kombin, a szexi shooting brake-ről nem is beszélve. Még nekem 23 évesen is vonzó a Ceed, noha biztos, hogy valamilyen színnel feldobnám, vagy kint, vagy bent, de semmiképp sem szürkülnék be annyira, mint a tesztautó. Szerencsére számtalan módon variálhatóak a betétek, és vannak egész merész színek is, annak ellenére, hogy a Ceed továbbra is egyértelműen a konzervatívabb flottás vásárlók kedvence.

Ezen réteg igényeinek felel meg az utastér is, ami nem csak kényelmes, tágas, de nagyon csendes is. Mind a motor, mind a kültér zajait kíméletlenül kiszűri, szegmensét meghazudtolóan. Formailag nincsenek nagy meglepetések, igazából a Rio vagy a Sportage után nem sok újdonságot tartogat a Ceed utastere. Mi több, az infotainment rendszer sajnos maradt a régi, aminek rossz felbontása és rondán kitüremkedő kocka formája különösen kínosan hat egy alapvetően elég modern, átgondolt utastérben. Tény, hogy igazán egyszerű használni a rendszert, de már ideje túllépni a Nintendo grafikán, és a tolatókamera képén is volna mit csiszolni.

Egyszerűen érződik, hogy nem a digitális felületeken volt a hangsúly fejlesztéskor, sokkal inkább figyeltek arra, hogy kb. derékig akárhova nyúlunk, puhított, finom tapintású műanyagot érintsünk, hogy az alap szövetülések is ennyire kényelmesek legyenek, hogy a gombok finoman kattanjanak, és igényes matt felületűek legyenek, vagy, hogy például a telefonom tökéletesen elférjen a középkonzol kétszintes tárolójában. Apróságok, de ezeket értékeljük igazán a hétköznapokban, és összességében ekkor mondtam ki: a Kia Ceed egy finom termék lett.

Persze az utastér önmagában kevés lenne, hogy ezt kijelentsem, a futómű és a váltó volt az, ami eldöntette velem a kérdést. Az elődökhöz képest felfoghatatlanul sokat fejlődött a futás, még az eddigi futómű-király Focus-t is sikerült letáncolni a színpadról, hiszen míg az csak a nagyobb motorokkal multi-linkes hátul, addig a Ceed minden egyes változatát több lengőkaros futóművel szerelik. A létező összes helyzetben komfortos, puha, mégis jól fogja az utat széles, lapos kasztnijával, a 6-fokozatú kéziváltó pedig iszonyatosan pontos, éppen elég feszes, mégis könnyedén kapcsolatható. Aztán ott van a kormány, ami nem csak jól néz ki, de vékony karimáját markolni is jó érzés. Egyébként a kormánymű pontos és közvetlen, méghozzá annyira, amennyire talán nem is indokolt egy hagyományos kompaktban.

Kár, hogy motorikusan nem zárkóztak fel a nagyszerű beltartalomhoz. A paletta jelenlegi legerősebb benzinesével, az 1,4 literes, 140 lovas T-GDI motorral szerelték a tesztautót, de sajnos még ez is lomhának érződött, legalábbis semmiképp sem 140 lóerős turbómotornak. Persze városban és autópályán is helytáll, de elinduláskor a megszokottnál nagyobb gázadást igényel, és egyszerűen kevés az erőtartalék egy magabiztos előzéshez. Mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt képes nagyszerű fogyasztási adatokkal kompenzálni, még erősebb dugózással sem ment 7 liter fölé a fogyasztás, a teljes teszthét átlaga megállapodott 6,4 literes fogyasztásban.

Árcédulája sem túlzó, a tesztautónkéhoz hasonló Launch Edition, azaz bevezető széria akciósan 6,6 millióért elvihető a legerősebb benzinessel, digitális klímával, sávtartóval, ráfutásra figyelmeztetővel, LED fényszóróval, sőt, még automata parkoló asszisztenssel is. Érezni az új Ceeden, hogy van mögötte munkaóra, igenis gondolkoztak a részleteken, és a visszajelzésekre hallgatva fejlesztettek a műszaki háttéren. Na jó, azért egy panaszunkat még sem hallgatta meg a Kia: továbbra is idegesítő csipogással válaszol szinte mindenre, például, ha úgy rakunk rá gyújtást, hogy még nem vagyunk bekötve, de akkor is zenél, amikor leállítjuk. Azért nekem továbbra is az egyik favorit marad a szegmensben, jó ár-érték arányával, és nem mellesleg a 7 év gyártói garanciával, továbbra is nyerő választás a kompaktok között.