A jó megjelenés mellett bő helykínálattal, trendi külsővel és a spórolás nyomaitól határozottan mentes beltartalommal kíván ismét labdába rúgni az olasz márka a kompakt autók szegmensében. A kilencvenes évek Tipojának reinkarnációja abszolút jó esélyekkel indul az olcsó, racionális autók szegmensében, ennek okán nemcsak a névhasználat, hanem a kiváló ár/érték arány is meghozhatja a várva várt áttörést a Fiat piaci pozícióját illetően.

Fotó: Horváth Miklós

A 2016-os év minden bizonnyal a nagy áttörés éve volt az FCA-nál, ugyanis két nagyon fontos márkájuk esetében is megjelentek azok a modellek, melyekkel a nagyobb volumen értékesítése révén, a piaci részesedés és a versenyképesség terén is erőre kaphat a torinói márka. Tavasszal bemutatkozott az Alfa Romeo Giulia, amit már nagyon vártunk, és nyár elejére Magyarországra is megérkeztek a Tipo hatchback, lépcsőshátú és kombi kivitelei, ezáltal talán lezártnak tekinthető a szalonfogalom és modellportfólió frissítése tekintetében tetszhalottnak minősülő állapotok.

Azok számára, akik rendszeresen olvassák az autósvilág híreit, talán nem újdonság, hogy a válság utáni években a Fiatnál a hangsúly a haszongépjárművek (Dobló és társai), valamint a rétegmodellek (500-as modell család, 500L, 500X) irányába tolódott leginkább, éppen ezért nagyon kiéhezett már az európai közönség a Tipohoz hasonló újdonságokra. A törökországi gyártású modell először Ægea néven látott napvilágot, majd ezt követően az öreg kontinens piacain a Tipo név feltámasztása mellett döntöttek az olaszok. Ez a lépés már önmagában sokat sejtet, mert ebben a kategóriában a névismétlésre a Bravo/Brava 1995-ös megjelenése és 2008-as visszatérése óta nem került sor. A Tipo név használatával a Ritmo-t nyugdíjazták 1989-ben, majd 1995-ben érkezett a Bravo/Brava, amit 2001-ben a Stilo váltott.

A 4 ajtós kivitel csomagtere 520 literes, a kombié 550, a hatchbacknél a kompakt formáért 110 literrel kisebb poggyásztérrel kell fizetni

Az első benyomások alapján az új ferdehátú nem csorbítja a 27 évvel korábban megjelent Tipo jóhírét és érdemeit. Nem sokkal a megjelenése után már megkapta az Autobest zsűri fődíját Európa legjobb vételének (2016 Best Buy of Europe) kategóriájában, és természetesen a 2017-es Év Autója díj jelöltjei között is megtaláljuk a nevét, noha nincsenek benne olyan forradalmi újítások (digitális műszerfal, galvanizált karosszériaelemek), mint a névadó modell esetében. Viszont van belőle kombi és szedán kivitel is, és változatlanul is a tágas, formás és megfizethető, ezek fényében a szegmens legütősebb ajánlataként is számolhatunk vele.

A formáról egyénileg mondjon mindenki ítéletet, mindenesetre szerkesztőségünk megítélése szerint nemcsak megállja a helyét az aktuális kompakt vetélytársakkal szemben, hanem frissessége révén még ki is tűnik a sorból, az olcsóbb szegmens modelljei között pedig kimondottan üdítő látvány. Szépek a formák, jók az illesztések és a beltér látványa, érintése, valamint a kezelőszervek használata nem töri meg a dizájnból fakadó jó érzéseinket. A Lineaval szemben a Tipo alapját nem a Punto, hanem egy teljesen új, nagy - és ultranagy szilárdságú acélból készült platform biztosítja, melyet a Giulietta, 500L, 500X és a Jeep Renegade is használ. Vezethetőség terén remélhetőleg nincsenek nagy elvárások a potenciális vevőkörben, hiszen egy teljesen átlagos, az olasz autóknál megszokottnak számító kormányrásegítés, kapcsolási érzet követi a sofőr mozdulatait. A műszerfal könnyen áttekinthető, az ergonómia kifogástalan, azonban a hatchback egyik előnye a szedánnal szemben, hogy a kurta hátsó része miatt nyúlfarknyit jobb a kanyarstabilitása, ezért cserébe 520 helyett csak 440 literes a poggyásztér, ami így is kategóriaátlag feletti, a négyajtós 520, a kombi pedig 550 literes kapacitással kecsegtet.

A kínálatban hatféle motorvariáns, valamint hatfokozatú manuális, vagy a szintén hatgangos automataváltó áll rendelkezésre. Hazánkban a ferde hátú csak a 2017-es év elejétől jelenik meg a bemutatótermekben, az ötödik ajtó felára 300 ezer forintot kóstál. A tesztünkben szereplő 1.6 literes dízel, Lounge felszereltségű modell vételára 5,8 millió forint, a négyajtós belépő modell 1,4 literes, 95 lóerős szívó benzinessel 3 705 000 forint.

Az Abarth modellek oldalán természetesen a Mazda MX-5-ös alapokra épülő 124 Spider viszi a prímet, ugyanakkor az Abarth 500-as is igencsak elcsavarja a fejeket. A 124 Spider önmagában is egy kuriózum, ugyanis utoljára három évtizeddel ezelőtt gyártott a Fiat hátsókerekes, hosszmotoros, kétüléses roadstert.

A kiállított modell 1.4 literes  MutiAir erőforrása 170 lóerős, 2500-as fordulattól jelentkező 250 Nm-es nyomatékát egy hatfokozatú manuális váltó továbbítja a hátsókerekekhez. Az Abarth csomag 30 lóerővel, Brembo fékekkel és hangosabb kipufogó-rendszerrel dobja fel az élményautót, valamint matt fekete motorháztetőt, csomagtartófedelet és oldalsó légbeömlőket kínál a 140 lovas szériához képest.