Nemrég írtunk arról, hogy nem csak KRESZ szabályai vonatkoznak ránk, autósokra, hanem a Btk. által felsorolt közlekedési bűncselekmények részleteivel is tisztában kell legyünk. Bár szerencsére ritka, hogy valaki közlekedési bűncselekményt kövessen el, azért szép számmal tárgyal a bíróság ittas vezetéssel kapcsolatos ügyeket, baleseteket, sajnos nem egyszer halálos kimenetelűeket is.

Képünk illusztráció

Ezek lennének a büntetőügyek, de amiből igazán sok van, azok a polgári peres eljárások. Szomszédperektől egészen a nagy cégeket érintő ügyekig, a közlekedés és a járművek szinte állandó szereplői a bírósági tárgyalásoknak.

Cipőt a cipőboltból – szakkérdést a szakértőtől

Egy bíró nyilvánvalóan nem érthet mindenhez, ő a jog világában mozog otthonosan. Tudják ezt a törvényalkotók is és ezért úgy rendelkeztek, hogy ha egy ügyben felmerülő vitás kérdés eldöntése különleges szakértelmet igényel, akkor szakértőt rendelnek kell kirendelni.

Mindenféle szakértő létezik: okmányszakértő, pénzügyi szakértő, könyvviteli szakértő, fegyverszakértő, szőnyegszakértő (tényleg) és a sort folytathatnám, mint Gombóc Artúr a szívesen fogyasztott csokoládékat, és a sorban ott lenne valahol a közlekedési szakértő.

A szakértőkről az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vezet nyilvántartást Igazságügyi Szakértői Névjegyzék címen. Törvények és rendeletek szabályozzák, hogy az egyes szakterületeken milyen előképzettség illetve gyakorlat szükséges ahhoz, hogy az állam igazságügyi szakértőnek ismerjen el valakit. A közlekedési szakértés alapvetően két csoportra osztható. Az első szintje a gépjárművek értékmeghatározásával, a karbantartás és javítás kérdéseivel, főleg az ezek elmaradásából adódó károk megítélésével foglalkozhat, a felsőbb szint pedig a közlekedési baleseteket vizsgálja.

Mi a kérdés? Mi a válasz?

Több ügy kapcsán is reflektorfénybe került az igazságügyi szakértői szakma, különösképpen a közlekedési szakértők munkája az utóbbi időben. De hogyan dolgozik egy szakértő, mit csinál, hogyan jár el, hogyan kell eljárnia?

Maradjunk most a közlekedési ügyeknél. Amennyiben egy ügyben szakértő (vagy szakértők) bevonására kerül sor, akkor a kirendelt szakértő az ügy teljes anyagát megkapja, minden tárgyaláson részt vehet. Jelenléte nagyon fontos, ugyanis a tárgyalás során bármikor lehet olyan pillanat, amikor a bíró segítségül hívja a jelenlévő szakértőt, pl. egy tanúvallomás könnyebb megértéséhez. Szakértői körökben már-már legendássá vált a következő anekdota.

Képünk illusztráció

Egy kamion balesetének tárgyalásán a jármű vezetője tett éppen vallomást. A sofőr csak a saját szavaival tudta elmesélni a balesetet, arra egy percig sem gondolt, hogy hallgatósága most nem a kollégákból áll. Nem is kell részletezzem, a lényeg, hogy a mondandójába beleszőtte azt, hogy „a kamion bebicskázott”. Autós körökben, illetve aki már egyszer is belegondolt, hogy miért és hogyan követi a pótkocsi vontatóját, nyilván mosolykeltő, hogy valaki nem érti, mit jelent a bebicskázás. (Most látom, hogy a helyesírás ellenőrző sem ismeri.) Első körben a bíró visszakérdezett, hogy „bocsánat, mit csinált?”. A tanú megismételte, amit mondott, de a tárgyalás nem jutott előbbre. A bíró kérdőn nézett a szakértőre, aki tejesítette kötelességét, és szabatos megfogalmazásban – igaz nem ilyen frappáns egyszerűséggel – elmagyarázta a fogalmat, s máris haladhatott tovább a tárgyalás. Tehát a szakértő sokszor hétköznapi nyelv - jogi nyelv tolmácsként funkcionál műszaki témákban.

Nem egyedi elszigetelt esetről van szó. Kering még eset, ami jól alátámasztja a szakértő legkisebb ügyekbe való bevonásának szükségességét. A tanú ezúttal egy villamos vezetője volt, aki elmondta, hogy ő fékezett, de megállni nem tudott. Ebben a mondatban ismeretlen szó nem volt, de a bíróság mégsem értette, hogy „ha fékezett, akkor miért nem tudott megállni”. A szakértő jelenléte itt is indokolt volt, és elmesélte, amit a mi a lelkes olvasóink már nagyon jól tudnak, aki pedig lemaradt az itt pótolhat.

Képünk illusztráció

Megalapozott, hiteles válasz

A szakértő a véleményét nem hasraütésszerűen adja. Állításait minden esetben tényekkel, számításokkal, bizonyítékokkal kell alátámasztania. A bíróságnak konkrét kérdéseket kell feltennie, és a szakértőnek – ha lehetséges – ezekre a kérdésekre kell megadnia a választ. Természetes, hogy ha a szakértő úgy gondolja, hogy az ügyben valami fontos részlet nem kerül tárgyalásra, szakvéleményében erre felhívhatja a figyelmet. Fel kell azonban vállalni azt is, ha a feltett kérdést nem tudja megválaszolni a szakértő.

Válaszok tekintetében sem beszélhetünk fekete-fehér dolgokról. Aki eleget nézte a NCIS-t és hasonló sorozatokat, az tudja, hogy kb. ilyen mondatok hangzanak el: 98% a valószínűsége annak, hogy az áldozatban talált lövedéket ebből a fegyverből lőtték ki. A kérdések zömére adott válaszok nem tartalmaznak teljes bizonyosságot, csak valószínűséget. A valószínűséget a szakértő állapítja meg, majd a bíró értékeli. Még egy jármű értékének meghatározása sem lehet teljesen konkrét. Jómagam az összefoglaló részbe azt szoktam írni, hogy pl. "az értéke 1 millió Ft körül valószínűsíthető". Hiszen minden leírt válasz egy soktényezős vizsgálódás eredménye. Amennyiben bármelyik tényező bizonytalanságot tartalmaz, úgy a végeredmény sem lehet teljesen pontos.

Ízelítőnek egyelőre ennyit a szakértői munkáról, de később még visszatérünk rá. Kövessétek a rovatot!