Legtöbbször az időzítés volt rossz. Egyszerűen a kor akkori elvárásai, vagy a hirtelen bekövetkező változások más tempót diktáltak, mint amire egy-egy prototípus hivatott volt. Most szintén egy ilyen kort élünk. Nem elég, hogy az autóipar öles léptekkel tér át a villanyautózásra, és az önvezetés is rohamosan fejlődik, de ráadásul a koronavírus is megkavarta a lapokat, vagy épp begyorsította a folyamatokat. Nézzük, milyen ígéretes modellek estek áldozatául saját korszakuknak.

BMW M8

Nem, itt most nem arról a kupéformába oltott 5-ös BMW-ről beszélek, amit ma a 7-esnél is drágábban kapni a piacon, hanem az eredeti 8-as szériából készült M8 tanulmányra, amiből mindössze egyetlen darab készült. Méghozzá a McLaren F1 lenyűgöző V12-es motorjával, 550 lóerővel, kéziváltóval. Bitang szélesítését és szárnyát az egykori Group 5 versenyautók ihlették, mindezt pedig óriási motorháztető légbeömlőkkel, és mélyen ülő felnikkel fejelték meg. Ugyanakkor a 8-as sorozat akkori eladási számai nem hozták az elvárásokat, szóval a bajorok nem látták értelmét egy még drágább csúcsmodellt piacra dobni.

Porsche 989

Amikor még nem voltak ötajtós családi autói a Porschenak, csak őszinte sportautói, akkor született a 989-es tanulmány. Már akkor is érezték a stuttgartiak, hogy ideje lenne új közönségeket is megszólítani az autóikkal, szóval megalkották történetük első négyajtós GT szuperautóját, ami természetesen az akkori slágermodell 928-asra épült. Motorterében egy 300 lóerős V8 dolgozott, kívülről pedig fikarcnyit sem engedtek a kupéformából, amit meg is engedtek a 80-as évek gömbölyű idomai. Sajnos a projekt egészen a 90-es évekig húzódott, ahol már lényegét vesztette, ugyanakkor számtalan dolgot átemeltek későbbi modellekbe. Míg a filozófiát természetesen a Panamera örökölte, addig a gömbölyű első fényszórók először a 993-as szérián jelentek meg.

Mercedes-Benz C112

Aki játszott a 90-es évek autós játékaival, annak egész biztosan megvan a Mercedes elvetemült C112 koncepciója, ami a korszak versenyautóit hivatott idézni. Márpedig a német autógyár vastagon benne volt a buliban, hiszen az akkori csúcskategóriának számító Group C-ben versengett lapos prototípusával, olyan pilótákkal a volán mögött, mint Michael Schumacher. Nem csoda, hogy ezt a hype vonatot szerették volna meglovagolni, és ekkor született a C112, már valódi V12-val a kaszni kellős közepén. Korábban ugyanis wankel tanulmányokkal kacérkodott a Mercedes, amely technológiát mindenkivel egy időben, a 90-es évek kezdetén építettek le teljesen. Nem kevesebb, mint 700 előrendelés érkezett az F1-ből elcsent aktív légterelőket használó tanulmányra, ám a Mercedes mégis úgy gondolta, hogy már nincs sok hátra a Group C kategóriának, így nincs szükség egy arra hajazó zászlóshajóra sem. Valahol igazuk volt, hiszen a bajnokság 1994-ben kifújt, ugyanakkor elszalasztották egy újabb ikon születését.

Chrysler ME Four-Twelve

Ugyanígy a Mercedes döntése volt, hogy a Chrysler egyetlen hiperautója sose szülessen meg. A 2000-es évek közepén az amerikai autógyár eljátszott egy középmotoros bestia gondolatával. Ekkor született az ME Four-Twelve, utalva arra a V12-es erőforrásra, amit olyan legendás modelltől örökölt, mint a Mercedes CLK GTR GT1 Le Mans-i versenyautó, illetve amit később a Pagani Zonda is megkapott. De mire utalt a Four? Nos, arra a négy turbóra, amitől nem kevesebb, mint 862 lóerőt teljesített a prototípus. Ugyanakkor a Chrysler agymenése sosem léphetett ki a bemutató autó skatulyából. Eleve rendkívül magas gyártási költségekkel járt volna, a pletykák szerint viszont egyéb tényezők is álltak a korai halála mögött. Ekkor mutatták be ugyanis a Mercedes-Benz SLK McLaren-t. A hiperautót, amitől rendkívül sokat vártak a németek, és még csak véletlenül sem szerették volna, hogy egy másik V12-es elterelje a show-t.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!