Szerző: Bánffi Tibor

Ralph R. Teetor 1890. augusztus 17-én született egy Németországból bevándorolt jómódú szülőktől.  A népes család Indiana állambeli Hagerstownban telepedett le. Már gyermekkorában apja és nagybátyja műhelyében szívta magába a gépészet szeretetét, tudományát.

Az ötéves fiú egy késsel hadonászva az jobb szemét megszúrta és elveszítette látását. Fogyatékossága fokozatosan fejlődő rendkívül kifinomult tapintásérzékkel, hallással, kiváló memóriával párosult.

A fiatal Ralph

Ralph először egy pedálos járgányt fabrikált. 1902-ben 12 éves volt, amikor  unokatestvérével a semmiből egyhengeres motorral hajtott 20 km/órás  végsebességű autót épített. Minden egyes alkatrészt kézzel megmunkálva fúrtak,   faragtak. A fiatalok tudását, kitartását akkor értékelhetjük igazán, ha  figyelembe vesszük, hogy az autó a század fordulóján még szinte csak „kísérleti  stádiumban” volt.

Ralph R. Teetor unokatestvérével készített autója

Ralph érdeklődésének középpontjában az elektromosság és a belső égésű motorral hajtott járművek és kerültek.

Ralph javaslatára 1908-ban középiskolája tábláját izzókkal világították meg, miután a saját műhelyét generátorról árammal táplálta. A táblán vezetékek futottak a szomszédos épületbe, melyek a generátorhoz csatlakoztak. Ralph ötlete ragyogó sikert aratott. A fiatal „villanyszerelő” a családi házat is árammal látta el. Az ő házuk volt az egyetlen, ami először „fénybe” borult.

Fémsarkú cipőjének visszhangja alapján érzékelte az épületek méretét. A lépéseket számolva tájékozódott a bútorok, tárgyak között. Önállóan lovagolt. Még a közlekedés veszélyeit is el tudta kerülni. Megérezte a közeledő lovak szagát, az autók hangját. Ralph korán megtanult gépelni és elsajátította a Braille-írást.

Unokatestvére, Neva Deardorff közgazdaságtan szakos hallgatója meggyőzte a Pennsylvaniai Egyetem dékánját, hogy Ralph gyenge látása ellenére itt folytassa tanulmányait.

Az egyetemnek belső szabályzata lehetővé tette, hogy az évfolyam legjobban  teljesítő harmadát mentesítse a záróvizsgák alól. Ralph olyan jól teljesített  tanulmányi során, hogy egyszer sem kellett záróvizsgát tenni. Mindez persze  komoly megpróbáltatásokkal járt. Unokatestvérei rendre felolvasták a leckéket.  Komolyabb gondot jelentett azonban a grafikonok értelmezése. A problémát úgy  orvosolták, hogy Ralph javaslatára egy szövetre másolták át a koordináta rendszert  és a diagramot úgy, hogy a vonalakat fonállal jelölték. Egy újabb példa Teetor   találékonyságára és elszántságára és arra, hogy számára nem voltak megoldhatatlan  problémák, az élet által támasztott kihívásokat rendre megoldotta. Büszkén  állította:„Én valószínűleg nem tehettem volna annyit, mert én látássérülten  tudok koncentrálni, te pedig nem.”

1912-ben a Pennsylvaniai Egyetemen gépészmérnöki mesterdiplomát szerzett. Neki köszönhető, hogy 1920-tól törvény szavatolta a fogyatékkal élő diákok oktatását.

A diploma megszerzése után Teetor végül hazatért otthonába. Az amerikai haditengerészet részére tökéletesítette a hajtóművek, légcsavarok, gőzturbinák kiegyensúlyozását.

A következő részben Ralph hajós és pecás hobbijáról olvashatnak. Megtudhatják, hogy a Perfect Circle-féle dugattyúgyűrűk hogyan váltak etalonná a motorgyártásban, valamint hogyan született a mai modern autó egyik nélkülözhetetlen, hasznos tartozéka a tempomat.

A portré Szűcs István, az autó rajza a szerző munkája