Az 1. részt ITT olvashatja el.

Ralph hobbi szinten hajóépítéssel is foglalkozni kezdett. 1914-ben hatméteres,  négyhengeres Teetor-Hartley motorral hajtott motorcsónakot épített, melyet a  Wawasee-tavon teszteltek. Dan Teetor másod-unokatestvérével a hajó több mint 110  km/órás sebességgel repesztett, ami mai szemmel is őrült sebességnek számít.  Olyannyira megkedvelte a hajózást, hogy 1921-ben vásárolt egy házikót a Wawasee-tó déli partján. Ralph a feladatot mindig „nulláról” közelítette meg. Így találta fel az ergonomikus, pisztolymarkolatú horgászbot-nyelet is az egyik kedvenc  szenvedélyéhez. A csónakházát úgy tervezte, hogy a csónakot csörlővel felemelve a levegőbe, autójával alatta parkolhatott. 

Pisztolymarkolatú pecabot

Otthonosan mozgott a városban gyalog és autóval egyaránt. Minden nap eljárt a belvárosi fodrászatba, egészen az 1940-es évek közepéig. A simább burkolatú utak  és a csendesebb autók miatt már nehezebb volt hallás utáni tájékozódás. Ralph  gyakran görkorizott, biciklizett is.

Teetor üzeme motorokat és alkatrészeket szállított az autógyáraknak. Akkoriban a  belső égésű motorok dugattyúgyűrűit 20-25 ezer kilométerenként kellett  cserélni. Fontos célkitűzésük volt dugattyúgyűrűk tökéletesítése a motorok  hatásfoka és az élettartam növelése érdekében.

Édesapja és három nagybátyja Perfect Circle márkanévvel a dugattyúgyűrű   gyártásra specializálódnak. Ralph a cég vezető mérnöke, majd az elnöke lett.  Ralph és a Teetor család különböző tagjai közel 50, dugattyúgyűrűkkel kapcsolatos  újítást vezettek be. Mivel a jobb dugattyúgyűrűk javították a motor teljesítményét, a  Perfect Circle -féle dugattyúgyűrűk hamarosan etalonná váltak.

Az 50-es évekre Teetor teljesen elveszítette látását.

Ujjbegyei tapintásával képes volt megállapítani, hogy egy munkadarab tűrése az  előírt határértéken belül van-e.  Az öntvényeket  megmérték és igazolták Teetor  állítását. Rendkívül precízen tudott dolgozni megmunkáló gépekkel, szerszámokkal.

Ralph Teetor mérnök jól ismerte a motorokat, imádta az autóversenyeket. Besétált a bokszutcába és az Indy 500-as versenyautók állapotát meg tudta ítélni a rezgésekről, a zümmögéssükről és a kipufogó gázok szimatolása alapján. Ralph Teetort komoly szaktekintélynek tartották és beválasztották abba a háromfős bizottságába, amely a pályán felmerült óvásokat és szabálytalanságokat kezelte.

Kérésre Ralph felügyelte Perfect Circle-féle dugattyúgyűrűk a beszerelését a  versenykocsikba, mivel ez garantálta a tökéletes munkát. Akik nem ismerték, nem  is gondolták, hogy teljesen vak.

Ralph R. Teetor arcképe

A tempomat őse is Ralph Teetorhoz és családjához fűződik, amely az önvezető  autóhoz vezető első lépés volt.

A második világháború alatt, az Egyesült Államokban 56 km/órás  sebességkorlátozást vezettek be az üzemanyag és a gumiabroncsok megtakarítása  érdekében. Ezzel párhuzamosan fontos tényezővé vált a balesetek megelőzése is.  Teetor felismerve a problémát, egy olyan sebességszabályozó elektromos  mechanizmust szerkesztett, amely a gázpedálhoz csatlakozott. A kívánt sebesség elérésekor az autós lába figyelmeztetésként ellenállást érzékelt a gázpedálon. Ezt  követően a jármű stabilan tartotta a sebességet. Szükség szerint a pedál ismételten  lenyomva lehetővé tette az autó gyorsítását. A szerkezet része volt a műszerfalon  elhelyezett sebességválasztó, amely a kardántengelyről leágazó mechanizmushoz  volt csatlakoztatva. Teetor a „Speedostat”-ra, - a tempomat ősére -  1950. augusztus  22-én kapott szabadalmat.

1958-ban a Chrysler elsőként kínált „Speedostatot” opcióként, majd egy évvel   később minden autómodellben kínálja a Speedostatot. Ezután a General Motors  Cadillac forgalmazta a készüléket „tempomat” néven. A tempomatot továbbra is  inkább kényelmes és nem nélkülözhetetlen funkciókénak tartották az autógyárak.  Mindez drámaian megváltozott 1970-es évek olajválsága idején. A tempomat  figyelemre méltó innovációja széles körben elfogadott, üzemanyag-takarékos  eszközzé vált. Teetor egyik alkalommal azt mondta: „A sebességszabályozót én találtam fel; ha tudnék autót vezetni, kétlem, hogy valaha is kifejlesztettem volna.”    Kimutatások szerint a sebességkorlátozás és a tempomat alkalmazása napi 167 ezer horhó kőolaj megtakarítást eredményezett.

Cadillac és a tempomat

Ralph bővelkedett a szakmai felkészültségét méltató elismerésekben. 1936-ban Ralph Teetort a Nemzeti Gépjárműmérnökök Társaságának elnökévé választották.

Fontosnak tartotta a autós szakirányú oktatás és az ifjúság közösségi  szabadidős elfoglaltságának támogatását. Egy 28 holdas földterületet  adományozott a cserkészeknek és cserkészlányoknak, például a kempingezéshez,  kikapcsolódáshoz. Humanitárius erőfeszítéseiért például 1971-ben az  Indiana Akadémia tagjává választották, megkapta a Hagerstown Rotary Klub „Jó  barát és szomszéd” díját.

Munkásságának és 50 találmányának elismeréséül 1982. február 15-én, 91 éves korában bekövetkezett halála után Ralph 1988-ban bekerült az Autóipari Hírességek Csarnokába.

A portré Szűcs István, az autó rajza a szerző munkája

A 1. részt itt olvashatják