A modern autók manapság kamerák, érzékelők és mesterséges intelligencia segítségével ismerik fel és reagálnak az út- és forgalmi viszonyokra, de az érzékelés a jármű közvetlen közelében lévő tárgyak és mozgások esetében a leghatékonyabb.

A jármű környezetében nem minden fontos dolog kerül a kamerájának látóterébe. Egy másik autó, amely nagy sebességgel közeledik ütközési pályán, lehet, hogy csak akkor lesz látható, amikor már túl késő.

Éppen ezért a járművek közötti kommunikáció gyorsan fejlődik. Az autóknak képesnek kell lenniük a kommunikációra és az együttműködésre az úton, bár a technikai és etikai kihívások jelentősek.

Hogyan működik a járművek közötti kommunikáció?

A járművek közötti kommunikáció alkalmazási területei a konvojban haladó járművektől a közeli mentőjárművekkel kapcsolatos biztonsági üzenetekig terjednek. A járművek figyelmeztethetik egymást a kereszteződésekben történő ütközések elkerülése érdekében, vagy megoszthatják egymással a gyalogosokkal és kerékpárosokkal kapcsolatos értesítéseket.

Ezeket a potenciális kommunikációkat a Society of Automotive Engineers (Gépjárműmérnökök Társasága) DSRC Message Set Dictionary (DSRC üzenetkészlet szótár) című kiadványa írja le, amely minden autó számára szabványosított járművek közötti üzeneteket határoz meg.

Ez a típusú kommunikáció a népszerű IEEE 802.11 Wi-Fi szabványra épül, létrehozva egy potenciális „jármű internetet”.

A közeljövőben az autók nemcsak 4G-kapcsolattal rendelkeznek majd, hanem a Dedicated Short Range Communications (DSRC) szabvány segítségével peer-to-peer hálózatokba is kapcsolódnak, ha a hatótávolságon belül vannak.

Az autók akár több száz méter távolságból is üzeneteket válthatnak egymással, vagy az út menti egységektől (RSU) információkat kaphatnak a közeli balesetekről vagy a veszélyes útviszonyokról.

Az ilyen járművekhez magas szintű mesterséges intelligencia szükséges, nemcsak az A pontból B pontba történő önvezető közlekedéshez, hanem a kapott üzenetekre való reagáláshoz is. Az autóknak valós időben kapott információk alapján tervezniük, érvelniük, stratégiát kidolgozniuk és alkalmazkodniuk kell, valamint együttműködő magatartást kell tanúsítaniuk.

Például egy önvezető autókból álló csoport a kiszámított kockázatok miatt együttesen elkerülhet egy útvonalat, vagy egy jármű a kapott üzenetek alapján úgy dönthet, hogy valakit korábban kirak, mert előre látja a forgalmi dugót.

Amikor a járművek kommunikálnak, együtt is kell működniük.

A járművek közötti kommunikáció további alkalmazási lehetőségeit még mindig kutatják, beleértve a kooperatív viselkedés megvalósításának módját is.

Az eddig megkezdett tanulmányok azt kutatják, hogy a kereszteződésekben egymáshoz közel lévő autók hogyan oszthatnák meg útvonaladataikat és működhetnének együtt útvonalukon a forgalmi torlódások csökkentése érdekében.

Például az elágazáshoz közeledő járművek a becsült útviszonyok alapján kiszámíthatják, hogy ahelyett, hogy mindannyian jobbra kanyarodnának ugyanarra az útszakaszra, és a másik út üresen maradna, gyorsabb lenne, ha a járművek fele jobbra, a másik fele pedig balra kanyarodna. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy nagyszámú jármű torlódna fel a legrövidebb útvonalon, egyes járművek kihasználhatnák a hosszabb, de kevésbé forgalmas útvonalakat is. A járművek így ugyan hosszabb utat tesznek meg, de hamarabb érnek célba.

Az MIT tanulmányai szerint a járművek útvonalainak összehangolása az általános forgalmi torlódások csökkenéséhez vezethet.

Az autók együttműködhetnek a parkolóházak torlódásainak megoldásában is, és információkat cserélhetnek, hogy segítsenek más autóknak parkolóhelyet találni. Ez csökkentheti a járművek parkolási idejét.