Aki először jár Thaiföldön, meglehetősen vegyes érzésekkel csodálkozik rá a szélsőségektől sem mentes országra. Európai szemmel nézve helyenként érthetetlen a higiénia, az igénytelenség, miközben ennek ellenkezőjére is gyakran látni példát. Miközben minden működik.

Karon kicsinek számít Phuket szigetén, állandó lakossága szerint nincs is az első 10 városban, kevesebb, mint tízezer állandó lakója van. A turistákkal és az őket kiszolgálókkal persze ez a létszám simán megduplázódik a szezonban. A településen egy olyan benzinkút üzemel, ami elférne Magyarország nagyobb városaiban, színvonalában, szolgáltatásaiban itt-ott rá is ver a hazai átlagra.

A mellékhelyiségek állapotát tekintve, simán ott lenne a magyarországi felső ötven százalékban, persze a helyi sajátoságokkal - az angol mellett guggolós WC is van -, a szellősebb, éghajlathoz igazodó megoldásokkal. Ingyenes, fogyasztáshoz vagy számlához sem kötik a használatát. És arrafelé is feltatálták már a mozgáskorlátozottaknak szóló WC-t és a pelenkázó helyiséget…

Az egészből érdekesen lógott ki lefelé az autók kerekét fújó kompresszor, de csak kinézetre, a sok használattól ugyanis kissé megkopott a kezelőfelülete. Nálunk itthon ilyen nincs, mármint kezelőfelület, így nem is tud megkopni. A lényeg, hogy a helyiek által inkább használt PSI mértékegység mellett a bar is egytizedes ugrásokkal állítható a kívánt légnyomásértékhez, és a rendszer annak elérésekor némi sípolással kísérve leáll.

Miközben fotóztam, tébláboltam, egy nőiesen beparkolt helyi asszony megkért, fújjam fel a kerekeit, pedig nem nézhetett alkalmazottnak, még nem barnultam le annyira, hogy összetévesszen az őslakosokkal. Lányos zavaromban csak a tanksapka fedelén kerestem az ajánlott guminyomást – nem találtam –, így sacc/kábé 2,2 bar nyomásra fújtam fel az autó kerekeit. És ha már belejöttem, a pótkereket is kibányásztuk, hogy rendben legyen. Nem győzte köszönni a helyiekre jellemző imádkozó kéztartással.

Megkérdeztem fiatalabb, ország- világlátottabb kollégáimat, találkoztak-e már jártukban és keltükben ilyen célnyomás beállítással, de nem árasztottak el példákkal. Idézem druszámat, a használt autók vásárlása előtti vizsgálatban erős Rusznák szaktársat: „Mindig is ilyenre vágytam, nem tudtam, hogy létezik”.

– Az általad Thaiföldön tapasztalt működésű gép nem egy világ-újdonság – írta kérdésemre a ChatGPT. „Európában nem gyakori, hogy benzinkutaknál a levegőkompresszor kínálja a célnyomás-beállítási és automatikus leállítási funkciót. Ennek oka lehet, hogy a technika drágább, és a legtöbb helyen elegendőnek tartják a hagyományos megoldásokat. Emiatt Magyarországon vagy más európai országokban kevésbé látni (ráadásul az ilyen rendszeres karbantartását, hitelesítését, CE-tanúsítását is meg kell oldani EU-szabályok szerint).”

Errefelé gyakran van olyan érzése a turistának, hogy egy ember munkáját másfél, vagy kettő végzi el, kivéve talán a pörgősebb családi éttermeket. A kuncsaft nem száll ki az autójából a tankoláskor, különösen nem maga kezeli a pisztolyt. Mindössze kiadja a jellemzően kerek összeget vagy a bankkártyát a résnyire lehúzott ablakon és megy tovább.

Előtte azonban leveszik a motorháztetőre, a sofőr látóterébe korábban elhelyezett – valószínűleg akcióról tudósító – reklámtáblát, hogy ha véletlenül nem az okostelefonját nyomkodja az ügyfél, unaloműzőként azt olvasgassa, míg folyik az üzemanyag. Nálunk biztos lenne olyan autótulajdonos, aki nehezen viselné, ha hozzáérnének a kocsijához, feltennének egy táblát a motorháztetőre…

Ami meglepett, az a viszonylagosan magas benzinár, a bő 300 forint literenként, nem magában sok, hanem ahhoz képest, hogy Thaiföldön sem az egy főre jutó GDP, sem a nettó átlagkereset nem több a magyarországi harmadánál. Az javít a helyzeten, hogy leginkább a kevesebbet fogyasztó robogókkal, vagy kisköbcentis motorkerékpárokkal közlekednek. Ami még érdekes, hogy negyedakkora a személyautó-sűrűség, mint nálunk, ugyanakkor a járműpark átlagéletkora csak fele a 16 év körüli magyarnak. Alig látni ütött-kopott személyautót.

Bár a városban nem látni elektromos autó töltőt, a benzinkút hátsó traktusában ottjártunkkor csúcsra járt a 3 oszlopos, hat kábeles állomás. Leginkább MG márkájú, kínai gyártású taxik „tankoltak”, ajtajukon figyelemfelhívó zöld matricával. A villanyautók persze errefelé is a frászt hozzák a gyalogosokra, robogósokra zajtalan érkezésükkel. 

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!