Mostanában kulcsszerepet játszik új vasúti kocsik kifejlesztésében. Ez azt jelenti, hogy feltámad poraiból a nagy múltú hazai vonatgyártás?

Szoros együttműködésben a fejlesztő mérnökökkel, a MÁV hazai fejlesztésű, új intercity-kocsijainak részese voltam. A külső és a belső dizájn egyaránt az én koncepcióterveim alapján valósult meg. Az eddig elkészült két prototípust nemrégiben a Nyugati pályaudvaron is láthatta a nagyközönség, s ha majd a próbafutások eredménnyel zárulnak, várhatóan az idén ősszel forgalomba is állhat a két IC-vagon. Az még nyitott kérdés, mikor, hogyan startol a sorozatgyártás a MÁV szolnoki üzemegységében, de ez már nem az én asztalom: a döntés a MÁV vezetőinek kezében van. Ipari formatervező vagyok, sokféle termék formáját vetettem már papírra, beleértve a járművekét is. Tanulmányaimat a Műszaki Egyetemen kezdtem, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) formatervező szakán 2005-ben diplomáztam, 2010-ben pedig felvételt nyertem az egyetem doktori képzésére. Úgy gondolom, az építészet konstrukciós, szerkezeti, kompozíciós szempontból ad sokat, a dizájn pedig a művészi látásmódot, a részletek iránti érzékenységet erősíti. Másfél éve MOME-n tanítok, Scherer József professzor mellett részt veszek a jármű-szakirány hallgatóinak képzésében.

Balról a második Lenkei Balázs Knezsik Istvánnal ( áll), az Autós Nagykoalíció elnökével.

Győzi energiával? Hogyan egyeztethető össze a tanítás az alkotó dizájnmunkával?

Ha csak tanítanék, elszakadnák a valóságtól. A formatervezés olyan szakma, amiben nap-nap után annyi új műszaki információ, szaktudás halmozódik fel, amit aztán az egyetemi oktatásban lehet és kell hasznosítani. Napi szinten kell követni a dizájnban végbemenő fejleményeket, elvégre mindenki láthatja, ez egy rendre viharosan megújuló, innovatív szakma, s az ismereteket, újdonságokat át kell adni a diákoknak. Azt sem szabad szem elől téveszteni: az ipari dizájn csapatmunka. Együtt kell dolgozni a tervező mérnökökkel és az adott termék előállításában résztvevő szakterületek minden szereplőjével. Szóval azt mondhatom, az oktatás ösztönző erő az alkotó munkámban is.

A MOME határokon túl is tekintélyes intézmény, számos növendéke nagynevű autóscégek dizájnstúdióiban tevékenykedik. Minek köszönhető ez a kapós kereslet, elvégre a magyar ipar nem saját autómárkáiról ismert?

Nem kellene lebecsülni a hagyományokat, a magyar busz- és a tehergépkocsi-ipar, illetve a vasúti járműgyártás kultúráját, még ha az el is tűnt vagy mára jó esetben összezsugorodott. Aztán itt van a nálunk letelepedett Audi- és Mercedes-gyártás, amely a termelésen túl másfajta járulékos kapcsolatokat is hozott. Többek között azt, hogy Budapesten, Győrben, Kecskeméten komoly oktatói bázis jött létre, így a MOME a Mercedes formatervezőivel fűzte szorosabbra a kapcsolatot. Úgy érzékelem, hogy ma, nálunk az ifjabb nemzedék körében nagy az érdeklődés a motorizáció iránt. Eközben pedig kinyílt a világ. Itt a mi iskolánkban van már amerikai, sőt egy fehérorosz tanítványunk is, s az EU jóvoltából mindenki, így a formatervezők szabadon vállalhatnak munkát szerte Európában. Mindezzel együtt a legfontosabbnak azonban a MOME-oktatás magas színvonalát tartom. Professzorommal együtt már kidolgoztunk egy stratégiai tervet, hogyan képzeljük közép-távon a jármű-szakirány oktatását. A képzés színvonalán nagyot lendít, hogy állami támogatással új formatervező műhely épül a közeljövőben, a növendékek – mint egy igazi dizájnstúdióban – korszerű körülmények között sajátíthatják el a szakma fogásait.

Kötelező kérdés: melyik autómárka formáját favorizálja?

Minden autógyártó igyekszik megteremteni a maga arculatát. Olyannyira, hogy a nagy fúziók nyomán az egy fedél alatt készülő márkáknak mind megvannak a maguk sajátos stílusjegyei. Mindezek ellenére az uniformizálódás irányában hat a rengeteg szabvány, előírás, műszaki megkötés. Így idesorolom az ütközésvédelmi (ezen belül újabban a gyalogosvédelmi), az aerodinamikai, vagy az emissziós szabályokat. Ezek mind-mind beleszólnak a külső formák alakításába. Másrészt az új technológiák lehetőséget kínálnak a formatervezői fantázia szárnyalására. A korszerű préstechnológia, vagy az új ledes világítás merészebb karosszéria-vonalak, illetve lámpa-formák kialakítását teszik lehetővé. Az autóipar versenyágazat, rohamtempóban kerülnek szériagyártásba az újdonságok, így nem is mindig tudjuk pontosan felmérni, milyen fordulatot hozhat majd a közeljövő. Itt van például a pehelykönnyű szénszálas kompozit, ami felválthatja majd a fémkarosszériát, s újabb, ma még elképzelhetetlennek tartott formai megoldásokkal kecsegtetik a tervezőket. Már van ilyen sorozatban készülő szénszálas négykerekű, de még számtalan kérdés vár megoldásra. Hogyan megy majd végbe a műanyag karosszériaelemek újrahasznosítása a mai fémreciklálás helyett? Nemrég meghívtuk a BASF műanyagipari óriáscég szakembereit az egyetemre, hogy első kézből nyerjünk információkat e problémakörről.

Lenkei Balázs ( jobbrül az első), az Autós Nagykoalíció Magyarok a világ járműgyártásában című budapesti rendezvényén.

Mégis, önhöz milyen autódizájn áll közel?

Én azokat a márkákat kedvelem, amelyek hosszú évtizedeken át meg tudnak őrizni egy formát, s csak lépésekben változtatnak rajta. Ebből a szempontból első helyen talán a VW-t említeném. Ennek nem mond ellent, hogy kedvelem az ötletes formai megoldásokat, a francia autók szellemességét is, jóllehet a német autódizájn áll hozzám legközelebb.

Ezt a beszélgetést azzal kezdte, hogy mostanában vasúti kocsikat tervez. Mi lesz a következő nagyobb dizájnmunkája?

Mindenekelőtt be akarom fejezni doktori disszertációmat, amelynek középpontjában a vasúti járműtervezés áll. Úgy gondolom azonban, hogy a jármű-formatervezés akkor jó, ha határai átjárhatók, vagyis a dizájnernek csak épülésére szolgál, ha mindenféle járműalkalmatossággal tud foglalkozni, s ebbe még a hajókat is beleértem. Szóval egyelőre maradok a vasútnál, s a közeljövőben, ennek részeként még egy vezérlő-kocsi terveit is szeretném formába önteni.

HEIMER GYÖRGY