„Járókelő effektus” – így hívják a jelenséget, amikor észleljük, hogy valaki bajban van, mégsem sietünk a segítségére. Ez a hárító mechanizmus akkor lép életbe, amikor többedmagunkkal vagyunk, például az utcán és nem érzünk felelősséget, így hát késztetést sem a cselekvésre. Hiszen vannak itt még rajtam kívül mások, majd ők megoldják – valami ilyesmi játszódik le az elménkben. Persze, a folyamat ennél összetettebb, bennünk van, hogy vajon mi vagyunk-e a legalkalmasabbak a segítség nyújtására és az is, hogy mit fog szólni a környezetünk, ha kiválunk a tömegből és egyéni akcióba kezdünk.

Számos teszt bizonyítja, hogy minél többen vagyunk, annál kevesebb az esély arra, hogy lépjünk. És hajlamosak vagyunk arra is, hogy – persze, nem tudatosan –, azon segítsünk inkább, akit „magunk közül valónak” érzünk, hasonló társadalmi osztályhoz tartozónak, így is mondhatjuk.

E kategorizálás alól egy kivétel azonban szerencsére van. És ez a közlekedési balesetek témaköre. Talán azért, mert itt többnyire nem is személyes közreműködésről van szó, hanem az illetékes szervek (mentő, tűzoltó, rendőrség) értesítéséről. Ami jóval kisebb rizikó, mint a közvetlen jelenlét. És van egy szituáció, amikor kifejezetten nem is javallott a személyes segítségnyújtás. Erre hívta fel a napokban a figyelmet az olasz Közlekedési Rendőrök Támogatói Egyesülete.

Konkrétan arról adtak ki közleményt, hogy mit tegyünk és mit ne, ha köd ereszkedik az autópályára, ahol éppen vezetünk. Persze, jó volna a ködöt elkerülni, érdemes előre tájékozódni a várható időjárási viszonyokról, de van, amikor az „orrunk hegyéig sem látunk” zavaró tényező hirtelen ereszkedik ránk.

Ha nem érezzük magunkban a kellő tapasztalatot, hogy ilyen útviszonyok között vezessünk, inkább térjünk le az autópályáról kisebb forgalmú utakra - javasolják. Ha maradunk az eredeti útvonalunkon, sűrű ködben ne menjünk 50 km/óránál nagyobb sebességgel és állandó tempót tartsunk, különösen, ha a látótávolság kisebb, mint 100 méter.  Mert ha például 100 km/óra sebességgel száguldunk és körülbelül 85 méterre van szükségünk az észlelés és az autó lefékezése között, amikor a látótávolság mondjuk csak 30-40 méter, akkor nyilvánvalóan bele fogunk csúszni az előttünk haladóba. Ez szimpla matematika.

Kerüljük a leállósávban a megállást. Ez legyen tényleg csak a vészhelyzetben lévők opciója. Akkor pedig ne feledjük a vészvillogót bekapcsolni. És ne, ne szálljunk ki az autóból, hanem hívjunk segítséget mobilon! És tegyük ugyanezt, ha azt látjuk, hogy valaki bajban van. Ködben megtenni akár csak pár métert is az autópályán gyalogosan, még a vészsávban is, komoly balesetveszélyt jelent. Tehát ez az a rendkívüli szituáció, amikor a személyes segítségnyújtásnál sokkal előbbre való a megfelelő szervek mobilon történő értesítése. Ez nem megfutamodás, hanem bölcs cselekedet.

Forrás: ansa.it