Az SUV-k minden piacot letaroltak, ám ezeknek a modelleknek a nagy része nem terepjáró, legfeljebb annak mutatja magát. Sok olyan van közöttük, amelyhez összkerékhajtás például nem is kapható. Az SUV-k birodalmának van azonban egy kis szeglete, ahol még mindig fontos szerep jut a 4x4-es hajtásnak. Ahol számít, hogy mekkora a gázlómélység, hogy potens összkerékhajtási rendszer kerüljön az autó alá, ahol kellenek a diffizárak. Azaz minden adott ahhoz, hogy az ember nyugodtan lehajtson velük az épített utakról, majd vissza is tudjon oda térni, ha kiterepezte magát.

Ennek a mezőnynek a krémjét gyűjtötte össze a Top Gear és a téli Walesbe vitték el a Land Cruisert és kihívóit, a Land Rover Defendert, a Mercedes G osztályt és az Ineos Grenadiert. Veretes nevek, remek képességek és eltérő építési filozófiák jellemezték tehát a mezőnyt, hiszen a létravázas terepesek mellett önhordó karosszériás autó is küzdött az első helyért. A mezőny remekül teljesített az erdős, lápos terepen, ahol sokszor vízzel elárasztott ösvényeken kellett araszolni az autókkal, több esetben sziklás terepek legyűrésére volt szükség, de az átlagosan 2,5 tonnás monstrumoknak laza, saras talajon is fel kellett küzdeni magukat egy-egy dombra. 

Nem hardcore terepezésről volt tehát szó, amely kifoghatott volna bármelyik autón, hanem csupa olyan próbát kellett kiállniuk a kocsiknak, amellyel a való életben is szembesülhetnek tulajdonosaik, amikor rossz út- és nehéz időjárási viszonyok között kell ellátogatni a tanyára, hétvégi házhoz vagy a távoli hegyvidéki kunyhóhoz.

Egyik modell sem okozott csalódást, nem volt autó, amely elakadt volna, ám a verseny mégsem volt szoros, a Toyota első helyéhez nem fért kétség. A japánok legendás 4x4-ese azért utasította maga mögé a teljes mezőnyt, mert – legalább is ebben a kategóriában – kedvező az ár-érték aránya, könnyű, sőt, magától értetődő a kezelése, illetve nincsen gyenge pontja, minden akadályt, minden feladatot fölényes magabiztossággal oldott meg. 

A Toyota csomagja a Land Cruiser esetében is teljes és hibátlan: a nyomatékos, megbízható és meglepően takarékos 2,8 literes négyhengeres dízel nyomatéka minden helyzetre bőven elegendő volt. A hozzá kapcsolt nyolcgangos automatikus váltó a jól eltalált fokozatkiosztásnak köszönhetően mindig garantálta a megfelelő sebességet és vonóerőt, míg két diffizárja révén a Land Cruiser a legnehezebb, legcsúszósabb terepet is sikerrel hagyta maga mögött.

Nem kevésbé bizonyult hasznosnak a Toyota 700 mm-es gázlómélysége, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyjából combközépig érő víz sem jelent leküzdhetetlen akadályt a Land Cruiser számára. Itt kell megemlítenünk, hogy a Top Gear szériaautókkal végezte a tesztet, azaz semmilyen terepes extrafelszerelés vagy speciális abroncs nem volt az autókon – olyan állapotban hajtottak be velük a senki földjére, ahogy a szalonból kigurulnak.

A tesztelők a Land Cruiser kapcsán azt emelték ki, hogy a négy autó közül ennek a kezelése volt a legegyszerűbb; a vezető gombnyomással kiválasztja a megfelelő hajtási módot, aztán nyugodtan rábízhatja magát a kocsira, mert az mindent magabiztosan megold. Külön kiemelték a Land Cruiser oldható kanyarstabilizátorát, amely sziklás talajon garantálta a szükséges hosszú rugóutakat, illetve a kúszásvezérlőt, amely egyfajta tempomatként szolgált az úttalan utakon.

Fotók: Top Gear, Toyota - a képre kattintva megnézhet egy hosszabb videót

A japánok slágermodellje mellett szólt még a praktikus, tágas belső tér, a látványos formaterv, a modell múltja miatt megelőlegezett legendás megbízhatóság és a baráti fenntartási költségek. Összefoglalva: a Land Cruiser mindenhol jól teljesít, gyenge pontja nincs, ezért magától értetődő volt az első helye.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!