Forma-1
Sao Paulóban született, apja motorsport szakújságíró és rádiós kommentátor, lengyel származású anyja autóversenyző volt. Emerson kiskorától a motorok bűvöletében élt, kipróbálta magát motorkerékpáron és motorcsónakon, később a gokart lett a szenvedélye. Először bátyja, Wilson szerelője volt, majd ő is a volán mögé ült, és tizenhét évesen megnyerte a brazil bajnokságot. Húszévesen indult először a testvérével közösen épített járművel a brazil Formula Vee sorozatban (az együléses versenyautók a népszerű Volkswagen Bogár alapjaira épültek), és rögtön el is hódította a bajnoki címet.
1969-ben Angliába utazott, ahol egy Merlyn típusú Forma Forddal kezdett versenyezni, miközben szerelőként is dolgozott. Néhány hónap alatt három futamot is nyert, s felkeltette az új tehetségek után kutató Forma-3 csapatfőnök, Jim Russell figyelmét. A szezont már Russell főnöksége alatt egy kategóriával feljebb, és ismét bajnokként fejezte be.
Fittipaldi 1970-ben már a Forma-1 előszobájának számító Forma-2-ben állt rajthoz, és a nyolcversenyes szezont a harmadik helyen fejezte be. Ugyanebben a szezonban a csúcskategóriát akkor uraló Lotus istálló harmadik pilótának szerződtette Jochen Rindt és John Miles mellé. A brazilra sokan akkor figyeltek fel, amikor a Brit Nagydíjon a 21. helyről rajtolva nyolcadikként ért célba. Az év szeptemberében a világbajnoki pontversenyben fölényesen vezető Rindt Monzában baleset áldozata lett, ezután Miles is távozott a Lotustól, s Fittipaldi hirtelen első számú pilótává lépett elő. A rá nehezedő teher nem nyomta agyon: megnyerte az Egyesült Államok Nagydíját, ezzel hozzásegítette Rindtet a Forma-1 történetének egyetlen posztumusz világbajnoki címéhez. Első teljes szezonjában, 1971-ben mindössze négy alkalommal tudott pontot szerezni, de háromszor dobogós volt, s összetettben a hatodik helyen végzett.
1972-ben aztán a mezőnyben nem volt nála gyorsabb és kiegyensúlyozottabb pilóta. Öt futamot megnyert, és már két versennyel a szezon vége előtt, Brazíliában ünnepelhette első világbajnoki címét. 1973-ban "csak" a második helyen végzett Jackie Stewart mögött, s 1974-ben átigazolt a McLarenhez. Második világbajnoki címét a Ferrari és Clay Regazzoni elött szerezte meg, majd 1975-ben két futamgyőzelmet aratott és második lett Niki Lauda Ferrarija mögött.
A következő szezontól a testvére, Wilson társaságában alapított, a brazil Copersucar vállalat által szponzorált istálló színeiben versenyzett. A családi csapat nem tudott lépést tartani a Lotusszal és a McLarennel, Fittipaldi 1976-ban összesen három pontot szerzett, ami csak a 17. helyhez volt elegendő. A csapatban 1980-ig versenyzett, társa ekkor a későbbi világbajnok Keke Rosberg volt.
A cikk nem ért véget. Kattintson a következő oldalra!