A negyedik generációs Toyota Supra a világ egyik leggyakrabban tuningolt klasszikus sportautója. Soros hathengeres motorja legendásan tartós: a 2JZ blokk elpusztíthatatlansága nemcsak hosszú élettartamában nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a gyári teljesítmény többszörösére átépítve sem adja meg magát. Egy Ashley Whitsey nevű brit autóbolond azonban mégis megvált a háromliteres turbómotortól, hogy a helyére egy másik hathengeres turbós erőforrást, egy Cummins dízelmotort építsen be.

A hengerenként kétszelepes, 5.9 literes motort Bosch üzemanyag-befecskendező rendszer táplálja, és eredetileg mezőgazdasági munkagépekhez fejlesztették ki, még 1984-ben. Ez Nagy-Britanniában kedvelt cseremotor – igaz, rendszerint terepjárókba építik be. Ma már nem tudjuk, hogy vajon a motor ötlete született-e meg először, és ehhez idomult hozzá a Supra, vagy Whitsey eleve sárbarát sportkupét álmodott meg. Az viszont biztos, hogy a Supra ma jóval magasabban hordja az orrát, a farát és mindent, ami a kettő között van: elöl 30, hátul 32 colos, erősen ballonos abroncsokat szereltek rá, és futóművét is megemelték.

A dízelmotor eredeti állapotában 250 lóerős volt, ami komoly visszalépés a Supra 320 lóerejéhez képest, a 840 Nm forgatónyomaték viszont kis híján a duplája annak, amit a Toyota 2JZ-GTE turbómotorja nyújtott, és ez a tulajdonos szerint több mint feledteti a csúcsteljesítmény terén mutatkozó deficitet.