Targoncák

Magyarországon 1948-ban a győri Magyar Waggon és Gépgyár kezdte meg targoncák előállítását. Később a bolgár Balkancar gyártmányai terjedtek el. Ám ezeken kívül is akadtak hazai targonca-kísérletek.

Mota

Forrás: Réfy Imre

A budaörsi Prés- és Kovácsoltárugyár 1952-ben kezdte meg működését, mint hadiüzem. 1956-tól megkezdődött átalakítása „civil” termékekre – kismotorokra, traktor-alkatrészekre. 1958-ban készült el a Mota azaz Motoros Targonca első szériája, amelynek formatervét Réfy Imre készítette. Róla néhány évvel ezelőtt készítettünk portrét. A Motaból sohasem lett tömegtermék. Később a nyíregyházi VAGÉP vette át a Mota gyártását, ám kérdéses, hogy ott valaha is beindult-e a termelés.

1960-ban Réfy Imre formatervével elkészült egy négykerekű Mota, ám ennek sorozatgyártása elmaradt. Forrás: Réfy Imre

Kismotor és Gépgyár

Forrás: Zsuppán István/Oldtimer Média

Az egykori Csonka Gépgyárból az államosítás után Kismotor- és Gépgyár lett. Gyártási programjukba az 1950-es évek közepén targoncákat is felvettek. Egy termékismertetőben a következő áll: „Diesel-motoros szállítótargonca. Az ipar és mezőgazdaság telephelyein belül és rövidtávú szállításainak nélkülözhetetlen eszköze a motoros szállítótargonca, amely sokrétűbben felhasználható és olcsóbb üzemű, mint az elektromos meghajtású, akkumulátortelepes kivitel. 1-2 tonna hasznos teherbírású” Sajnos ennél többet nem sikerült megtudni a járműről, amelyről Zsuppán István, a magyar járműtörténelem egykori kutatója talált egy fényképet. Ezen kívül néhány évvel ezelőtt előkerült egy ilyen szerkezet, amely restaurálásra vár.

Szállítójárművek

A Magyar Királyi Posta az elmúlt évtizedekben élenjárt a szállítójárművek alkalmazásában. Időről időre "házon belül" is született egy-egy konstrukció.

1927-1928. folyamán a Magyar Királyi Posta megrendelésére a győri Magyar Waggon és Gépgyár és a MÁG is szállított villany-teherautókat. Később a Posta Gépjárműtelepén az egyiket egyedi, valamivel áramvonalasabb felépítménnyel látták el. A Rába PE-1 1936-ig közlekedett, de más elektromobilok a második világháborút is túlélve egészen 1963-ig (!) maradtak szolgálatban.Forrás: Postamúzeum



 

Amikor 2016-ban Hídvégi Jánossal közösen „A tricklivel kezdődött” című köteten dolgoztunk az utolsó pillanatban érkezett néhány fotó egy különleges, háromkerekű, Danuvia-motoros szerkezetről. Azóta sem sikerült erről a járműről többet megtudni.

Egy másik érdekesség, amelyet 1964-ben a Posta Gépjárműtelepének motorkerékpár- és lakatosműhely dolgozói készítettek a Tünde-motoros Szabolcs kisáruászállító alapjaira. A Posta-Roti nevű alkotás részleteiben az olaszLambretta hasonló járművét idézte, és egyedi darab maradt. A fotón a Roti mögött egy Székesfehérváron gyártott ÁMG autóbusz látható. Forrás: Postamúzeum

Puli

A mezőgazdasági szállítójárművek területén is született érdekesség: az 1960-as évek végén megfogalmozódott az igény egy, a mezőgazdasági munka során használható, motoros szállítójármű iránt. Réfy Imre, a Mota targonca tervezője Kopetka Bélával, a Kohó és Gépipari Minisztérium Tervező Intézetének osztályvezetőjével közösen készítette el a jármű terveit, amelyet 1968-ban szabadalmaztattak. A prototípust a győri Mezőgép készítette el. A cél egy termékcsalád kialakítása volt két- és összkerékhajtással, max. 750 kg teherbírással, amely „kis mérete és átlagon felüli fordulékonysága miatt különösen jól használható gyümölcsösökbe való bejárásra, s a mezőgazdaság, valamint a szállítás más területén egyaránt”. Sajnos a Trabant-motoros Puliból csupán két mintapéldány készült.

Hospedit

Nagyjából a Pulival egy időben egy másik fontos területen, a kórházi betegszállítás területén is megmozdult valami. A Villamosipari Kutatóintézet, amely 1968-ban Tiny néven műanyagkarosszériás, villamos üzemű városi kisautó-prototípust készített egy szolnoki céggel közösen szintén villanymeghajtású betegszállító járművet fejlesztett ki. A Hospedit az 1971-es Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatkozott be, de sorozatgyártására végül nem került sor.

Rokar

Forrás: BFL/Főfotó

A kísérleti szállítójárművek sorát a háromkerekű Rokarral zárjuk. Ezt a motorkerékpár-motoros kisáruszállítót 1987-ben készítette el a budaörsi Robot- és Elektronikai Fejlesztő Tervező és Gyártásszervező Kft, azaz Roboplan. Érdekesség, hogy az ipari robotok gyártására szakosodott vállalatot a Puli szállítójárművet készítő győri Mezőgép utóda, a Rekard hozta létre 1985-ben. A 150 cm3-es MZ motorral szerelt, műanyagkarosszériás Rokar prototípusa 1987-ben készült el. Egy 1988-as tudósítás szerint egy gödöllői műhelyben elkészült további három próbadarab 350 cm3-es Jawa motorral. @Az elöl egy-, hátul kétkerekű, 330 kilogrammos terhelhető járművet kizárólag hazai, illetve szocialista országokbell alkatrészekből konstruálták”. A rendszerváltás ezt a projektet és a Roboplant is elsodorta.

Kommunális Járművek

Foki 1601 utcaseprő-gép. Forrás: Fortepan/Péterffy István és Mondoldal

Végezetül essen szó néhány kommunális járműről. A KGST blokk országaiban az 1950-es és 1960-as években nem készült kis méretű, többfunkciós jármű. A Multicar M22 sorozatgyártása csak 1964-ben indult. Ebben a helyzetben mindenki úgy boldogult ahogy tudott. A Fővárosi Köztisztasági Hivatal 1963-ban vásárolt Nyugat-Németországból egy Kibo 1100 nevű utcaseprő-gépet. Ez ugyan megfelelt volna a célnak, de akkoriban a Vasfüggönyön túli országokból nagyon nehéz volt bármit beszerezni. Ezért a Hivatal úgy döntött, hogy inkább házon belül elkészítenek egy hasonló járművet. Ez lett a Foki 1601, amelyet egy Zastava-motor hajtott. A sorozatgyártást a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat monori üzemegységére taksálták. 1969-ben Zalaegerszegen, majd Szombathelyen és Komlón is feltűnt a Foki 1601. Ám hamar kiderült, hogy a jármű nem felel meg a céloknak: megbízhatatlan volt, rettenetesen zajosan és pocsékul működött. Így a „Köztisztaság örangyalaként” reklámozott Foki hamar eltűnt a színről.

Szolnokon készült utcaseprő-gép. Forrás: BFL/Főfotó

A Fokit követően 1970-1972. között a szolnoki Mezőgép-vállalat is kísérletezett utcaseprő masinával, amelyről szinte semmilyen híradás sem maradt fenn. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a szolnoki üzemet éppen átszervezték, így a teljesen profilidegen termékeknek nem maradt hely.

Az Épületgépgyártó Vállalat járdamosója. Forrás: Fortepan/Főfotó

Ugyan az 1970-es években a Multicar már Magyarországon is elterjedőben volt – 1974-ben közel 800 darabot tett ki a hazai állomány, de akadt egy cég, amely úgy gondolta, hogy megpróbálkozik egy kommunális járművel. Ez volt az Épületgépgyártó Vállalat, amely elsősorban toronydarukat készített. 1974-ben mutatták be a JM160 névre hallgató járdamosó gépet, amely egy másik toldattal hóeltakarításra is alkalmas volt. A XIX. kerületi önkormányzat használt néhány évig egy ilyen gépet. Később készült egy Trabant-motoros alkotás, majd a Multicarra applikáltak különböző toldalékokat.