Megszokta már, hogy „rektorurazzák” vagy még maga mögé néz, nem áll-e ön mögött Szekeres Tamás, a korábbi rektor?

Egy olvasmány élményemmel válaszolok. A rendőrfőnököt megkérdezi a beosztottja, hogy nem tartja-e túl formálisnak, hogy mindenki rendőrfőnökurazza, mire a válasz, de igen, viszont emlékeztet arra, hogy én vagyok felelős a csapatért. A rektor úr megszólítás engem arra figyelmeztet, hogy véletlenül sem lépjek fűre. Földesi Péter megtehetné, de a Széchenyi István Egyetem rektora soha. De hogy a kérdésére is válaszoljak, lassan kezdem megszokni a „rektorurazást”.

Első napján van túl, amikor készül az interjú, az ötödik munkanapját is letudja, amikor nyomtatásban megjelenik a beszélgetés. Túl lesz már egy csomó intézkedésen?

Döntéseket biztos nem hozok, előkészítések lesznek. A rektori kabinet tárgyal fontos dolgokról, utána a szenátus elé kerül a kérdés, így a nyár miatt legkorábban augusztus végén lesznek fontos döntések. Erőből nem fogok ügyeket átvinni, szakmai és emberi támogatás nélkül nehéz dolgozni, még akkor is, ha tudom, hogy a beosztott kollégák egy része a rektornak nem mondana ellent.

Amikor 2002-ben egyetemmé avatták a Széchenyi-főiskolát, bizonyára oktatóként ott ült a színház nézőterén. Ha akkor odamegyek önhöz, és azt mondom, Földesi Péter lesz az egyetem harmadik rektora, elmeorvoshoz küld?

1995-ban kerültem az intézménybe, akkor megfordult a fejemben, egyszer talán rektor leszek, de aztán lassan elmúlt ez az érzés. 2002-ben biztos nem gondoltam erre, mert kiváló vezetői voltak az egyetemnek. Tavaly fordult meg bennem ismét, de sokáig vívódtam, beadjam-e a pályázatomat.

Mielőtt erre rátérünk, maradjunk még 1995-né. Ekkor került Győrbe, a híres BME-ről. Nem érezte visszalépésnek Budapest után Győrt, az egyetem után a főiskolát, hiszen akkor még az volt?

Nem éreztem ezt egyáltalán. Két dolog motivált a váltásban. A műegyetemen akkor nem láttam lendületet, úgy véltem, kezd lelassulni. Felmértem, nekem ott nincs kifutásom. Miért Győr? Tóth Lajos barátom itt volt már, s azt mondta, Győr nagyon jó hely. Találkoztam Szekeres Tamással, s fél órán keresztül olyan lelkesen beszélt a tervekről, hogy azt mondtam, ez az ember tud valamit, itt lesz valami, s döntöttem, nekem itt helyem.

Az elmúlt tizennyolc évben győri lett született budapestiként, vagy ha Budaőrsre ér, még hevesebben ver a szíve?

Ha azt nézem, hogy bizonyos utcanevek még ma is problémát jelentenek a városban, akkor nem lettem igazán győri. Bár született pestiként is mindig eltévedtem Budán. Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, Pest már idegesít, Pestet akkor szeretem, amikor vasárnap délután átautózom a városon. Nincs nagy forgalom, süt a nap, jó a levegő. Győrben 1,9 kilométerre van a lakóhelyem az egyetemtől, autóval ez három és fél perc, kerékpárral tíz, gyalog huszonöt. Győr barátságos, élhető környezet, ha ezt nézem, igen, győri lettem.

Határozott, magabiztos ember benyomását kelti. Vívódott, hogy pályázzon a rektori székre vagy gyorsan döntött?

Egy másodperc döntése volt kéthónapos vívódás után.

A szenátus három jelölt közül az ön pályázatát támogatta elsöprő többséggel. Megnyugtató volt?

Abban az értelemben igen, hogy talán tudom közvetíteni azokat az üzeneteket, amelyeket én helyesnek tartok.

Amikor nyilvánosságra került, hogy hárman pályáztak, szinte mindenki biztosra vette az ön győzelmét. Hármuk közül egyedül Földesi Péter a műszaki ember, s mivel az Audi az egyetem legfontosabb partnere, sokan ez döntő érvként értelmezték.

Abban reménykedem, hogy a műszaki végzettségem csak kis részt képviselt. Mert lehetek én kiváló mérnök, jó műszaki ember, ha rossz vezetői tulajdonságaim vannak, az egyetemnek csak kárt okoznék. Azzal hízelgek magamnak, hogy a pályázatomat akkor is értékelték volna, ha történetesen nem műszaki ember vagyok. Remélem az elkövetkezendő évek bizonyítják, hogy vezetési stílusban, módszerekben is megérem a pénzem, s nem csak az ipar világából érkezett emberekkel tudok könnyen szót érteni közlekedési mérnökként.

A Földesi-féle Széchenyi-egyetem miben fog különbözni a Szekeres-féle Széchenyi-egyetemtől? Egyáltalán akar-e különbözni tőle?

Nem feltétlenül akar, de biztos lesznek különbségek. Kényes egyensúly lesz, hogy a kontinuitás is megmaradjon, s változás is legyen. Azt azért hangsúlyozni kell, nem azért lettem rektor, mert az előző nem volt jó, hanem azért, mert az elődöm hetven éves. Ha nem lenne annyi, ő maradt volna a rektor továbbra is. Ugyanakkor az átadás-átvétel közben is érzékeltük, hogy bizonyos dolgokon változtatni kell. Én sokkal gyorsabb egyetemet szeretnék. A magyar felsőoktatásban még mindig él a kicsit poros, kicsit lassú, nagyon sok aláírást igénylő procedúra. Ahol ennek van értelme, tartsuk meg, ahol viszont nincs, töröljük el. Ha egy lapra négy aláírás helyett egy is elég, akkor fölöslegesen ne irogassunk. Ez persze a felelősség kérdését is erősíti, azét az egyét, aki aláírja.

Győr irigyelt egyetem az Audi miatt, sokan azt hiszik, az autógyár dönti a pénzt az egyetembe. Így van ez?

Az Audi nem szociális segélyt ad az egyetemnek, hanem a támogatásért fejébe kőkemény elvárásokat fogalmaz meg. Mi a jobb? Ha kapok harminc ezer forint szociális segélyt vagy nagyon meg kell dolgozni a háromszáz ezer forintos fizetésért? Úgy gondolom, minden az utóbbi mellett szól. A klasszikus kérdés ránk is igaz: halat adj az éhezőnek vagy tanítsd meg halászni? Az Audi hozzáállása a társadalmi és gazdasági felelősségvállalásban példaértékű, s azonnal partnerre találtunk, akitől sokat tudunk tanulni.

Kinevezése 2017. július 31-ig szól. Négy évre tervez vagy hosszabb távra?

Ez attól függ, mennyire sikerül elhitetni a világgal, az egyetemmel, az egyetemi polgárokkal és magammal, hogy nekem érdemes itt lennem. Ha ez sikertörténet lesz, akkor sem biztos, hogy maradok, mert lehet, hogy lesz nálam jobb, aki még sikeresebben tudja vezényelni a folyamatokat. Ebben az esetben szívesen visszatérek a Logisztikai és Szállítmányozási Tanszékre oktatónak és tudósnak, mert nekem a szakmám a hobbim és a szenvedélyem.