Mindig is lenyűgöztek a tiszta, éles 3D-és látványtervek” – magyarázza Oefner. „Ezért ennek az esztétikáját próbáltam kombinálni a hagyományos fotózás erősségeivel.”

Oefner új fotósorozatában pedig olyan legendás sportkocsik esnek művészileg darabjaikra, mint az Auto Union Type C (1936-1937), a Maserati 250F (1957), a Ford GT40 (1969), a Bugatti 57 SC (1934-1940) és a Porsche 956 (1982).

 

 

Minden egyes kép egy vázlattal kezdődik, ahol Oefner mindegyik alkatrésznek meghatározza a pontos helyét, majd ezt követően a modellként szolgáló járművet szétszerelik és a gyakran több ezer alkatrészt tűk és vékony húrok segítségével a tervnek megfelelően rögzítik a térben.

Ezt követően pedig miután Oefner aprólékosan meghatározza mindegyik fénykép szögét több ezer felvételt készít a szétszerelt modellről. Végül ezeket a képeket az utómunka során összekeveri, hogy megszülessen az az egyetlen egy fotó.

"Amit ezeken a képeken látsz, az egy olyan pillanat, ami sohasem létezett a valóságban” – folytatta Oefner. „Ami úgy néz ki, hogy egy autó szétesik az valójában egy pillanat az időben, ami úgy jött létre, hogy mesterségesen összekevertünk 2 000 képet. Ez egy egyedülálló élmény, olyan mintha mesterségesen teremtettünk volna egy pillanatot. Mintha megfagyott volna az idő, elképesztő.”

Minden bizonnyal Oefner képei a világ leglassabb nagysebességű képei, hiszen egy fotó létrehozása két hónapot vesz igénybe. Az autó összetettségétől függően csak a modell szétszerelése több mint egy napot vesz igénybe, a kamerák felállítása és a megfelelő megvilágítás beállítása azonban még ennél is hosszabb idő, napokba, sőt hetekbe telik. Azt pedig mindenki döntse el maga, hogy megérte-e a rengeteg befektetett munkát az öt csodálatos versenyautóról készült fotó.

(miferfiak.hu)