Az általános autóhiány enyhítésére mindennel megpróbálkoztak az egykori szocialista országokban. Nem volt másképp ez Romániában sem, különösen Nicolae Ceausescu pártfőtitkár idején gyorsult fel az ágazat termelése, ám előbb bővíteni kellett a járműipart és megfelelő partnert találni, mert a hazai kísérletek általában kudarcba fulladtak, egy új típus fejlesztése és a gyártásához szükséges szerszámok elkészítése idő és pénzigényes feladat.

A Román Kommunista Párt gazdasági bizottságának illetékesei 1965-ben kihirdették a célfeladatot: készüljön elérhető árú autó! A feltételek között szerepelt, hogy a családoknak alkalmas, tágas és nagy csomagterű modellt alacsony fogyasztású 1000-1300 köbcentis motor hajtsa és készüljön belőle évi 50 ezer.

A kommunista országok közül elsőként a román légitársaság 1960-as években vásárolt amerikai Boeing repülőgépeket, a nagy üzlet reményében a járműgyártó pályázatra is több cég jelentkezett.

A britek az Austin Minit, a franciák a Peugeot 204-est és a Renault R10-est, az olaszok az Alfa Romeo Giulia 1300-ast és a Fiat 1100D-t ajánlották.

Charles de Gaulle elnök bukaresti látogatása után az állami tulajdonú francia Renault került ki győztesen, méghozzá a farmotoros R10-est váltó orrmotoros és elsőkerék-hajtású R12-essel, ami akkoriban még csak a nullszéria tesztelésénél tartott, ezért az átmenetei időszakra a jóval korábbi R8-ast ajánlotta a Renault. A tíz évre szól végleges szerződés szerint először az R8 Major modellt szerelték össze a hat hónap alatt felépített üzemcsarnokban, a Pitesti közeli, egykor Colibasi, majd Mioveni nevű településen.

Az Uzinei de Autoturisme Pitesti (UAP) gyár 1968 július 1-re elindult a termelés: a gyári múzeumban kiállított bordó színű autó előtt tábla hirdeti, hogy a Nr 1 Dacia 1968. augusztus 20-án gördült le a szalagról.

Időhiány miatt nem készültek présszerszámok, ezért minden alkatrész Franciaországból érkezett, az UAP gyár kollektívájára csak a fényezés és az összeszerelés maradt. Az első példányt természetesen a Román Kommunista Párt főtitkára Ceausescu kapta. A Dacia jelvényes kocsin díszes plakett hirdette a nép hódolatát: „Románia Szocialista Köztársaság első szériában gyártott autója. A dolgozók, mérnökök és technikusok hálájukat fejezik ki Önnek, Nicolae Ceausescu elvtárs, amiért elindította hazánkban az autógyártást, és amiért állandó gonddal figyel a mi szocialista iparunk fejlesztésére.”

Az 1,1 literes, 44 lóerős farmotoros autó az ókori provincia után a Dacia nevet kapta. A nullszéria gyártása 1968. augusztus 3-án, a szériatermelés 3 héttel később indult.

DACIA R8

Farmotor: 1108 cm3/44 LE

Hosszúság: 3995 mm

Szélesség: 1490 mm

Magasság: 1405 mm

Tengelytáv: 2270 mm

Tömeg: 765 kg

Csomagtér: 210 liter

V.max: 133 km/h

A 75-ik példányt a pártfőtitkár kapta, a ritka darab napjainkban a román autóklub tulajdona, megjelenésekor az autó ára 55 ezer lej volt, ami a közel öt évi román átlagkeresetnek felelt meg.

Közben elkészült az R12-es Renault, amit 1969-ben kezdtek el gyártani Romániában, miközben 1971-ig párhuzamosan készült mindkét modell. Három év alatt 37 546 farmotoros Dacia készült, a száz darabos 1100-as S, vagyis sportos változat plusz két fényszórót és erősebb motort kapott. a.

1969 augusztusában végre megindult az Renault 12-es mintájú Dacia 1300-as sorozatgyártása: a négyajtós, ötüléses limuzin négyhengeres, 1,3 literes 54 lóerős teljesítményű benzinmotorja 4 fokozatú sebességváltón át hajtott az első kerekeket.

A gyári adatok szerint a Dacia 144 km/órás sebességre volt képes, és 100 kilométerenkénti átlagfogyasztása 9,4 liter volt. Az első sorozathoz minden alkatrész Franciaországból érkezett Pitesti-be és ott szerelték készre az autót. Ezeket a magyar piacon UX és UY betűjelzésű rendszámokkal forgalmazta a Merkur személygépkocsi értékesítő vállalat, ezért sokan hajtottak a francia motoros kocsira.

1970-től három változatban készültek a Daciák: az 1300 Standard és az 1300 Super modellekből bárki vehetett, ha volt pénze és sorra került, ám az 1301-eshez csak a kiváltságosok, például a párt- és hivatali vezetők juthattak. Ebben alapfelszerelés volt többek között a fejtámlás ülés és a rádiós magnó. 1973-ban jött a kombi, 1975-ben a Pick-up-ok: a megerősített hátsó futóműves 1302-es 2,25 méteres platójára fél tonnányi árút lehetett pakolni. 1982-ig ezekből 1500 készült, döntően algériai exportra, ennél is kisebb szériában gyártottak Renault R20-asokat Dacia 2000-es jelzéssel és Renault Estafette kisteherautókat.

2004-től már nem csak licencadóként, hanem tulajdonosként a francia márka a főszereplő: a Renault fejlesztései folyamatosan megjelennek a Dacia modellekben. Napjainkban Pitesiben gyártanak 4x4-es Dustereket, Joggereket, Bigstereket és hibrid típusokat is. Románia mellett készülnek Daciák Marokkóban (Tanger, Casablanca) Indiában, Brazíliában és Kínában gyártják az elektromos Spring modellt.

Az 1968-ban épített Mioveni Dacia gyárban 2024 április 22-én gördült le a szalagról a 10 milliomodik autó, egy Dacia Duster Extreme SE

2.6 millió Sandero/Sandero Stepway

2.1 millió Duster

1.95 millió Logan/Logan MCV

2.3 millió Dacia 1300

A francia elnök emlékére 

A kommunista időkben is kiemelten jó francia-román kapcsolatok emlékét őrzi a bukaresti Charles de Gaulle tér neve és az elnök szobra.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!