A motorsport népszerűségét jelzi, hogy az 1960-ban a népligeti „pályaavató” Magyar GP-n 120

ezren szurkoltak a motorosoknak. Miközben a rajongók tábora gyarapodott, a hazai mezőny egyre soványabb lett a szűkös anyagi támogatás miatt, még az olyan nagy tehetségeknek is nehéz volt rajthoz állni a versenyeken, mint Szabó II. László, Reisz János és Kurucz György. Utóbbiak 1967-ben kaptak nagyobb támogatást, így négy nemzetközi futamon is elindulhattak, az eredmény több dobogós helyezés lett.

Az 1967-es Népligeti GP-n a komoly nemzetközi mezőnyben már rajthoz állt a magyar reménység Drapál János. 1948. február 3-án született Budapesten és vérében volt a száguldás, kerékpárversenyző nagypapája kiskorában bringára ültette vitte a népligeti futamokra.

Drapál János imádta a sportot, hét évig igazolt labdarúgó volt a Fővárosi Autóbuszüzem klubjánál, ám a benzingőz és a száguldás átcsábította a motorsporthoz. Tehetsége először túra- és krosszversenyeken mutatkozott meg, ahol csapatbajnoki címet szerzett.

1966-ban Hondával indult a Tatabányán rendezett gyorsasági verseny 250 köbcentis kategóriájában.

Kurucz György utódjának tartották, és nem tévedtek, mert Drapál János tehetséges volt, ezért is kaphatta meg 1967-ben a BHSE eladásra szánt öreg 350-es AJS motorját, amellyel egy éven át versenyzett. Még abban az évben második lett a kaposvári bajnoki futamon, méghozzá a nagy példakép, Kurucz György mögött, ekkor megkapta a bajnok levetett 350-es Nortonját, amelyet Drapál János maga szerelt.

1969-ben a Skofja Loka-i versenyen megszerezte első nemzetközi futamgyőzelmét, itt kötött életre szóló barátságot Szabó II. Lászlóval, akit már gyerekként csodált. A kelet-németországi Sachsenringen indult először világbajnoki futamon a 350-es géposztályban. Igazi esőmenő volt: 1971. július 18-án a csehszlovákiai Brno 14 kilométeres pályáján a negyedliteres kategóriában állt rajthoz és Yamahájával 39,7 másodperces előnnyel nyert Szabó II. László előtt. Ezzel Drapál első magyarként szerzett motoros GP-győzelmet és ő volt az egyetlen, aki egymás után kétszer nyert Opatijában, ahol többszörös világbajnok Giacomo Agostini a pálya veszélyessége miatt nem vállalta a versenyzést.

1975-ben légrugós Ikarus lakóbuszával keltett feltűnést a bokszokban, emiatt Drapál Jánost és csapatát nagyon irigyelték, ám azt csak a szűk csapat tudta, hogy mennyire kevés pénzből és tartalékalkatrészből kellett gazdálkodniuk a szezonban.

Egyetlen kelet-európaiként japán motorral nyert nagydíjakat, nem véletlenül volt az 1970-es években a Yamaha nagy sztárja, ráadásul a 250-es és a 350-es kategóriában is remekelt. 1967 és 1984 között tíz magyar bajnoki címet jegyzett, 1978 és 1983 között hatszor nyerte el a Béke és Barátság Kupát, 118 versenyen lett első. Húsz világbajnoki futamon indult, négyet megnyert, egyszer harmadik lett, pedig előfordult, hogy szerelője és versenytársa a bokszban kalapozta össze a pénzt egy-egy hiányzó alkatrészre.

A nyolcvanas években motokrosszos sportvezetőként segítette Nátó Jánost, Gyurászik Lászlót és Balogi Zoltánt.

Sok siker és nehézség után tragikusan ért véget pályafutása: a Honvéd Petőfi SE sportolója, Drapál János 1985. augusztus 11-én, a csehszlovákiai Pöstyénben rendezett versenyen 150 km/órás tempónál bukott, majd a kórházba szállítás után belehalt sérüléseibe.

Fotók: Moldvai Tibor, Boros Jenő, LSB

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!