Szerző: Bánffi Tibor

Road train az országúton

Ausztrália területét zömmel sík vidékek, sivatagok tagolják. Tegyünk egy képzeletbeli utazást road train-nal a földrész egyik leghosszabb országútján.

A kontinens sűrűbben lakott övezetei az ország Nyugati és a Délkeleti részére korlátozódnak, 95 százalékuk a tengerpart 50 kilométeres sávjában helyezkedik el.  Fontos régió az Északi rész. Központja Darwin kikötőváros, ami egyben kapu a Délkelet-Ázsia felé. A teherforgalom jelentős hányada Észak-Déli irányú, amely Darwin és Adelaide városokat köti össze.

A huszadik század elején nem őshonos, mintegy 20 ezer dromedárt importáltak Arab-félszigetről, Indiából, Afganisztánból, és velük együtt 3000 afgán tevehajcsár is érkezett. (Innen ered az Észak-Déli útvonalra használt Ghan kifejezés.) Fontos szerepet játszottak az elszigetelt települések ellátásában. Naponta 40 kilométert is megtettek a 600 kilogrammos terhükkel. A karavánok több tucat, de akár száz, kétszáz egyedből is állhattak.

Tevekaraván a sivatagban

Ezek a dromedárok taposták ki az Észak-Déli út nyomvonalát. A szarvasmarhákat a kietlen pusztaságon hetekig terelgették, mire elérték a célállomást, a veszteség elérhette az állomány egyötödét.

A tevekaravánokat az 1930-as években váltották fel a brit gyártmányú AEC 8x8 típusú terepes katonai pótkocsis teherautók, amelyek a zord körülmények miatt rövid idő alatt meghibásodtak.

Az első pótkocsis teherautó

Kurt Johannsen már 15 évesen hivatásszerűen vezetett ilyen szerelvényeket. A megtakarított pénzéből feleslegessé vált katonai Diamond 980-as terepjárókat vásárolt a hadseregtől.

 Diamond 980-as katonai vontató

Az átalakított teherautókhoz 13 méteres pótkocsikat épített. Az 53 méteres szerelvénnyel 100 szarvasmarhát szállított. A hosszú út során csak néhány állat volt a veszteség. El lehet képzelni, hogy maximum 30-35 km/órás sebességgel milyen monoton és fárasztó volt az utazás a tűző napon. A „Bertha expressz” járművei 1948-tól az 1960-as évekig üzemeltek.

A járműveket a korszerűbb, amerikai Ford, Mach és a Kenworth típusú szerelvének váltották. Némelyik már hálófülkével is rendelkezett.  

A 1970-es évektől szenderré vált a komfortos pilótafülke. A viszonylagos kényelem ellenére a 3000 kilométeres út, még így is emberpróbáló. Darwinból indulva az 1000 kilométerre található az első település a 3000 lakosú Teannan Creek. A következő állomás 500 kilométert megtéve Alice Springs, ahol tankolni is lehet. Végül négy nap megpróbáltatás után érkezünk Adelaidébe, a végállomásra.

Tankolás

A nagy távolságok miatt mára a leghatékonyabb, a leggazdaságosabb megoldás a „közúti vonat” lett, ami akár háromnál több pótkocsiból is állhat. Teljes tömegük nem haladhatja meg a 125 tonnát, hosszúságuk, pedig az 53,5 métert.

54 méteres közúti vonat

A Darwin központú északi régióban nincs sebességkorlátozás. Az általános, maximált sebességhatár 90 km/óra, de néhány nyugati államban 110 km/óra is lehet. A közúti forgalomban előfordulnak hét pótkocsiból álló vonatok, amelyek vezetéséhez szigorú előírásoknak kell megfelelni.

Hétpótkocsis szerelvény

A több ezer kilométeres út során alig fordul elő település, benzinkút, étterem. A gépjárművezetőnek rendkívül nehéz igénybevételt kell elviselni. Az állóképesség szélsőséges próbatétele, miközben minden szakmai tapasztalatra, rafinériára szükség van a túléléshez. A külső hőmérséklet a fagypont és +50 fok között ingadozik. A vezetőfülke kényelmes ágyat, légkondit, hűtőszekrényt, tévét is tartalmaz. A sofőrök napi 24 órát töltenek az autóban, nagy ritkán 15-20 perces megszakítással a kisebb településeken. Elvileg naplót kell írni a vezetéssel és a pihenéssel eltöltött időről. A kamu naplóban az előírt napi 12-14 órás munkaidő és 6-7 órás pihenőidő szerepel, de a gyors célba érés és a profit felülírja a szabályokat. Így a sofőrök átlag 18 órát vezetnek a laza és ritka rendőri ellenőrzésnek köszönhetően, átlépve 90 km/órás sebességi határokat.

Az ütközések 80-90 %-át a kengurukkal való találkozás teszi ki, melynek vége egy freskó az vadácson. Többen vannak (kb. 35-50 millió) mint az emberek.

Találkozás kenguruval

A mintegy 60 alfaja közül a legnagyobb veszélyt a 90 kilogrammos vörös kenguruk jelentik. Az állatok nagyot ugorva a szélvédőnek ütköznek, de a legbrutálisabb helyzet, ha a fülkébe is bejutnak.

(Érdekes, hogy az ausztrál járművekben mindig van egy doboz piros sprayfesték.

Ezzel jelölik meg az út szélén elhullott kengurukat. Keresztet fújnak rá. Így a következő embernek nem kell megállnia, mert tudja, hogy a tetemet már átvizsgálták. Célja, hogy az elütött állatok erszényében maradt-e fiatal utód. Az életképes bébit mentőközpontokban adják le.)

Vadrács

A végtelen síkságon tevékkel is lehet találkozni. Ezek a motorizációval a feleslegessé vált tevekaravánok leszármazottjai. (Mára a tevék a természet ellenségévé váltak. 500 ezres populációjuk a legnagyobb a világon. A legszélsőségesebb életkörülményeket is átvészelik. A púpos mindent elfogyaszt, legyen az fakéreg, vagy egy elhagyott sátor. Akár öt kilométerről is megérzik a víz szagát, amiből képesek akár 100 litert is „feltankolni”. Az őshonos fajok elől felfalják a fákat, a füvet.  Otthonokba lakóházakba bemerészkedve óriási felfordulást, pusztítást okoznak. Komoly veszélyt jelentenek a helyi ökoszisztémára, ezért engedélyezett a ritkításuk, kilövésük.

Bármilyen meghibásodás végzetes lehet. A benzinkutak ritkák. A javításokat egy szerény műhelyben lehet elvégezni. A több mint 50 méteres szerelvények kezeléséhez speciális MC jogosítvány kell. Ehhez járul mintegy 28 millió forintos éves fizetés. A 2000 liter üzemanyagot tároló tank kétezer kilométer megtételéhez elegendő. A látszólag magas fogyasztás nem túlzott, hiszen a szerelvény literenként egy tonnát mozgat 100 kilométeren.

Egy pótkocsival sem egyszerű tolatni. Hát még egy több pótkocsiból álló szerelvénnyel, ami a legkisebb hibás kormánymozdulatra is bebicskázik. A kifogástalan művelethez nagy tapasztalat és rutin kívántatik.

Az uralkodó két típus az amerikai Kenworth és a Mach. Ausztrál mutánsok nem sztenderd típusok.

Kenworth és Mach típusok

Motorjuk teljesítménye az alapmodellhez képest nagyobb, mintegy 700 LE. Ezeket ausztrál üzemekben szerelik össze. A „vontatók” strapabíró motorjait az Detroit Diesel, a Cummins, és a Caterpillar gyártja. Hengerűrtartalmuk 15-17 liter, a teljesítményük eléri a 700 lóerőt. A járművek ára mintegy 70 millió Ft. Az európai gyártókat szerény mértékben például a Volvo, Scania, Renault képviseli.

2004-ben megépült az első 3000 kilométeres, Adelaide Darwin városokat összekötő transzkontinentális vasút 54 órás menetidővel. (Mellesleg ez a személyvonat áll az élen a világ leghosszabb, menetrendszerűen közlekedő szerelvények között. A „Ghan” vonat 44 vagonból áll, hossza 1,3 km.) Mégsem kell arra számítani, hogy a vasút kiszorítja a road train szerelvényeket a közúti áruszállításból.

Nem meglepő, hogy évek óta ezen a kontinensen állítják be a Guinness road train, azaz a „közúti vonat” vontatási rekordot. Legutóbb 2026-ban    Clifton lakosai csodálhatták meg a Mack vontatóval húzott közel 1,5 km hosszú, 112 pótkocsiból álló kombinációt. A szerelvény 140 métert tett meg 50 másodperc alatt.

Guinness rekord

A képeket az AI generálta