Halljuk a téli varjúkárogást! Felvetéseket teszek közzé a levélből. Írója azon aggódik, hogy ha minden autó elektromos lenne – azt már én teszem hozzá, hogy balsejtelme akkor is érthető, ha az összesnek csak fele villanyautó –, mi történhet egy hóviharban? Valamennyi jármű első-hátsó ablaktörlője jár, működik a hátsó szélvédő, az utastér és netán az ülés fűtése, a normál világítás mellett égnek a ködlámpák. A mínuszokban amúgy is csekélyebb kapacitású akkuk drámai gyorsasággal merülhetnek le, egymás után húzódnak félre kocsik az autópálya leállósávjára, vagy az útpadkára. Ekkor már hideg van bennük, mert a hatótáv megnyújtása érdekében visszavette a fűtést a vezérlő elektronika.

Illusztráció Fotó: NÚSZ

Egyébként előfordulhat tömeges elakadás belsőégésű motoros járművekkel is, ha cudar téli viszonyok alakulnak ki, gyorsan vastagodó hófúvásokkal. Sok példa volt már ilyenre, hazánkban és külföldön egyaránt. De mi a különbség az elektromos és a hagyományos hajtású járművek esélyei között?

Egy alapjáraton duruzsoló benzin- és dízelmotor néhány deciliternyit fogyaszt óránként, és ha nem kifogyóban levő tankkal indult el valaki – ami hideg évszakban egyáltalán nem ajánlatos –, akkor órákig ücsöröghet jól befűtött kocsijában, szórakozásul zenét hallgatva. Villanyautóban akkor sem tanácsos fűteni, ha majdnem teljes kapacitásig van feltöltve az akku, mert hamar lecsökken a kijelzett hatótáv, amely havat taposva még rövidebb is a normálisnál. Tehát hidegben kell üldögélni, előszedve a bundát, kucsmát, esetleg a régi lovas szánok prém-lábzsákját. Egy kemény férfiembernek még csak elviselhető, de mi van, ha ott didereg mellette az asszony, és két síró gyerek?

Extrém helyzetben sokáig kellhet várni, míg a Közút hókotrói, vagy a honvédség lánctalpasai járhatóvá teszik az utat, mert elakadt járművek akadályozzák odaérkezésüket és munkájukat. Leállhat egy egész régió közlekedése. Emlékszem ilyen esetre, Franciaországból, ahol kocsijukat hátrahagyva indultak el emberek az autópályáról, éjszaka, távoli fények felé, persze városi ruházatban és cipőben. Volt, aki belehalt.

Illusztráció Fotó: Bridgestone

Vagy, ha csak az akku lemerülése miatt állt meg egy villanyautó, és nincs eltorlaszolva az út, gazdája telefonon hívhat mentést. Nyilván erősen reménykedik, hogy a bajban mindig segítőkész rendőrség autói még benzinmotorosak. És ha igen, mi várható tőlük a helyszínen? Vontassák el a legközelebbi töltőoszlopig az üzemképtelenné vált villanyautót? Egyet talán, de ha sokan jártak pórul, szóba sem jöhet, legfeljebb néhány utast vihetnek be a városba, a kocsit ott kell hagyni – meddig is, és mi lesz vele aztán? Jöjjön a tréler? Hány tréler kéne, vagy ha nincs elég, meddig kell várni, hogy sorra kerüljön az utolsó is?

Ritka ugyan az efféle katasztrófahelyzet, de nagyon is elképzelhető, és nagy bizonyossággal be is következik előbb-utóbb. Ostobaság volna homokba (hóba) dugni a fejünket, több szinten alaposan át kell gondolni, mi mindennel jár az e-mobilizáció.

Az egyéni autós szintjén megfontolandók a lehetséges védekező intézkedések. Indulás előtt ajánlatos tájékozódni a meteorológiai előrejelzésről és az Útinform honlapjáról. Ha veszély bontakozik ki, jobb elhalasztani az utazást – nemcsak villanyautóval, hanem bármilyennel, illetve vasútra átszállni. Teljesen feltöltött akkuval kell felkerekedni, és ha hosszabb a táv, közben is utánatölteni, a lehetőségek szerint. A csomagtartóban legyen tartalék meleg ruha, netán takaró, és egy termosz forró kávé, tea. Gumicsizma sem árt, ha ki kell szállni bokán felül érő hóba.

Kormányzati, hatósági szinten, ha már propagandával és kedvezményekkel elősegítették az e-mobilitás terjedését, számolni kell az autóállomány jellemző tulajdonságainak megváltozásával. A fent vázolt rémképek elkerüléséhez szükség van felvilágosító ismeretterjesztésre a kockázatokról, nehogy azt képzelje egy villanyautó naiv vásárlója, hogy ugyanarra számíthat tőle, mint előző, belsőégésű motoros kocsijától. Nem tűnik elegendőnek, sem megnyugtatónak, ha minden településen és autópálya-pihenőben van elegendő számú nyilvános töltőoszlop, hanem kell ilyeneket telepíteni országúti parkolóhelyekre és vidéki, kisebb benzinkutakhoz is.

Évtizedeken át megszokhattuk, hogy ha valakinek lerobban a kocsija, vagy csak kifogy a benzin, jön az Autóklub sárga angyala, egy ügyes szerelővel, elemi alkatrészekkel, és egy kanna benzinnel, tölcsérrel. Öt perc alatt betölt ötven kilométerre elegendőt, huss, lehet menni tovább. Villanyautót feltölteni akkor is többször ennyi időbe telik, ha van a „kék angyalban” óriási kapacitású puffer-akku. Egyáltalán vannak erre felkészített segélyjárművek, gyártanak ilyeneket valahol? Vagy csak én nem hallottam még róla?

El kell fogadni, hogy alapvetően változik meg az egész autóközlekedés, ha nagy arányban állunk át elektromos hajtásra. Egészen más nehézségekre készülhetünk fel, újfajta biztonsági intézkedésekre lesz szükségünk, megváltoznak gépkocsi-használati szokásaink. Méghozzá nemcsak a villanyautósokra érvényes ez, hanem, áttételesen a kipufogósokra is, hiszen ha Tél tábornok támadása sok e-járművet akaszt el, akkor ők is fogságba eshetnek. Persze tudjuk, hogy még az egyre szeszélyesebb időjárás körülményei között is eléggé ritka lesz egy ilyen szcenárió, de tudatunk hátsó részében azért tartsunk fenn egy kis fiókot az Utópiának képzelt e-Utópia realitásainak.  

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!