Gondolatjel
Amennyiben a kézifegyverek és robbanószerek ellen védelmet nyújtó járművek potenciális vevői ugyanúgy keresnek maguknak új autót, mint az átlagemberek, érdekes megfigyelést tehetnek a műfaj egyik vezető globális szereplőjének, a kanadai Inkas Armored manufaktúrának a weboldalán. A cég bő két tucat páncélozott szabadidőjárművet kínál, a választék 40 százalékát pedig a Toyota-csoport típusai: Toyota és Lexus SUV-ok adják. Ugyanez az arány a pickupok között 50 százalék.
Ez érthető, hiszen ezeknél a járműveknél a cél nem egyszerűen a védett személy golyóállósága, hanem a fenyegetett helyzetből való kimenekítése, márpedig erre semmi nem alkalmasabb, mint a világ legmegbízhatóbb, legrobusztusabb autóipari konstrukciói között számon tartott Toyota és Lexus terepjárók.
Az sem mondható véletlen egybeesésnek, hogy az Inkas Armoured folyamatos kínálatbővítésének legfrissebb tárgya egy újabb Toyota, mégpedig a Land Cruiser 250. A Prado modellsorozat több évtizedes sikertörténetét folytató típus igazi slágerterméknek bizonyult a világpiacokon, indokolt volt hát, hogy a páncélozott járművek piaca is felkészüljön, a szegmensből klasszikusan terepjárós, szögletes idomaival és példa értékű közúti és terepképességeivel kitűnő off-roader iránti keresletre.
Az Inkas Armoured a legmagasabb védelmi szintet választotta a Land Cruiser 250-hez, amellyel civil jármű külön engedély nélküli felszerelhető. Ez a BR6-os besorolás a legnépszerűbb kézi lőfegyverek és gépkarabélyok lőszerei, valamint a kézigránátok ellen nyújt hatékony védelmet. Az utascellát minden irányból körbeveszi egy páncélréteg, beleértve az első tűzfalat és a tetőoszlopokat, ahogyan az üzemanyagtartályt és az akkumulátort is ballisztikai védelemmel látták el.
Az abroncsokban polikarbonát betéteket rejtettek el, így szétlőtt kerékkel is tovább tud hajtani a Land Cruiser. A nyílászárókra kiemelt figyelmet fordítottak: az oldalajtóknál átlapolták a páncélzatot, így a ferdén becsapódó lövedékek is fennakadnak, a csomagtartó felől pedig extra páncélajtó védi az utasteret.
A védelem szintje természetesen fokozható: páncélozható a teljes motortér, beépíthető tűzoltó rendszer, vagy menekülésre szolgáló csapóajtó vágható a tetőlemezbe. Éjjellátó berendezés, hangosbeszélő, fényhíd, megerősített lökhárítók és légszűrőrendszer egészítik ki a csomagot. A páncélozott Land Cruiser legértékesebb jellemzője azonban talán az, hogy úgy néz ki, mint bármely átlagos társa, így nem hívja fel magára és értékes utasára a figyelmet.
Az átalakított Toyota terepjáró nem csak megjelenését, de terepalkalmasságát is megőrizte, így ha menekülni kell, a sofőrnek nem kell az aszfaltozott utakra korlátoznia a lehetőségeket. Másfelől a páncélozott Land Cruiser olyankor is kapóra jöhet, ha tulajdonosának történetesen vadászni támad kedve, hiszen a történelem során számtalanszor előfordult már, hogy ilyen alkalmakkor „véletlenül” elsült egy fegyver…
Eddig tart a márka információja. Most jönnek kétségeim. Milyen helyzetet képzel a potenciális vevő? Ha terepjáróra van szüksége, a civilizációban, alig lehet terepen autózni, mert minden terep nemzeti park, vagy természetvédelmi-, netán magánterület. Ha vadászni, vagy horgászni jár, a lehetséges ellensége megfigyeli szokásait, és ott várja őt, ahol kiszáll a kocsijából. Ettől a pillanattól védtelen.
Gondoljunk izgalmasabb vidékre, például a Szaharára, ahol többször jártam, van, némi tapasztalom. Ott óriásiak a távolságok, több napi túrát kell betervezni. Nem lehet a kocsiban ülni 24 órán keresztül, sátrat kell állítani, amint behúzza cipzárt, kizárja magát a környezetéből, nem veszi észre, hogy valaki közeledik. A helyiek nem feltétlenül terepjárókkal közlekednek, hanem őskori Peugeot 404-essel, vagy lötyögű sárvédőjű Renault 4-essel. Feltétlenül odajönnek hozzánk, valamit eladni, vagy egyszerűen kíváncsiságból, mi vagyunk a napi szenzáció. Előfordulhat, hogy valaki rosszindulatúan közeledik, például rablók, vagy fanatikusok.
Szerintem erősebb védelem a páncélozott terepjárónál, ha az utazó megáll egy-egy faluban, oázisban, és leint egy szembejövőt, elbeszélget vele – nem árt némi nyelvtudás. Bármikor rászorulhatunk a helyiek segítőkészségére, akár útbaigazítás, vagy egy kanna benzin, víz kellene. Hamar elterjed a híre, hogy ezek rendes emberek, tisztelik az ország lakosságát.
Aki páncélozott terepjáróra bízza magát, családját, barátait, egyfolytában szoronghat, mi lesz, mikor meg kell állni. Ráadásul egy ilyen jármű, bármilyen hasonló a szériakivitelhez, szemet szúr, „arasznyi betűkkel fel van írni az oldalára”, hogy jómódú a tulajdonos, irigységet, kifosztás ötletét kelti fel. Nem kell feltűnősködni, ha van pénze, egy ilyen jármű megvásárlásához, akkor jobban jár, ha ott helyben kibérel vagy vásárol, egy használt, az országban járatos típust.
Még egy jó tanács, út előtt alaposan fel kell deríteni, hogy mennyi biztonságos az ország. Akár a magyar Konzuli Szolgálatot felhívni, és írásban érdeklődni. Nehogy a baj után kelljen segítség.