- Halló bébi, képzeld, megint összefutottam azzal a nagyon titokzatos férfival. Legalább indexelnél, te vadbarom. Nem neked mondtam, édes, csak éppen vezetek, és ezek a marhák... Na mindegy, szóval odajön hozzám a nagyon jó kiállású fickó, megsúgom neked, hogy szerintem még hatvan sincs, azt hiszem... Elképesztő, hogy nyomulnak ezek a gyalogosok. Azt hiszed, hogy a tiéd a zebra reggeltől estig? Abba nem hagyná azt a rohadt telefonálást. Jézusom, lehet hogy elütöttem valakit!

- Halló, hallom, csak éppen késésben vagyok, találkozom valakivel a mediterrán salátázóban. Ki van zárva, hogy egy szót is szóljak neked róla, amíg nem tudom, hogy van-e végrendelete vagy nincs. Tudod, hogy jártam a múltkor azzal a derék özvegyemberrel, a végén kiderült, hogy mindent a lányai örököltek volna. Megáll az eszem, milyen pimasz! Nem, nem neked mondtam, kicsikém, bár neked is éppen eléggé fel van vágva a nyelved, hanem itt egy nőcske úgy tolakodik, mintha most menne el az utolsó vonat Varsóba. Nem látod, hogy zebra, te köcsög! Segítsééé...

Micsoda vadbarom! Á, nem neked mondtam, csak, tudod, vezetek.

- Halló, kiküldtek a Podmaniczky-Izabella sarokra, valami gázolás. Nem igaz, hogy nem férnek a bőrükbe. Aha, sérült is van, most aztán írogathatok meg kérdezgethetek másfél órát. Nagyon unom. Elcsapták hát elcsapták. Mi az ördögöt kell ezen olyan sokat rugózni? Nem tudom, ki találta ki, hogy a közlekedésieknek minden olyan buli. Na tessék, most meg már akkora a dugó, hogy mi sem férünk hozzájuk. Most leteszem, de utána folytatjuk.

- Halló, nem tudom, hogy kell-e a defibrillátor, és nem tudom, hogy ha kell, akkor működik-e? Jó mi? Podmaniczky-Izabella sarok, aztán nyomás a balesetibe. Úgy hallom, valami vén szatyor. De a gépkocsivezető is sokkot kapott, amikor meglátta. Sikoltozott, vagy mi. Aha látom, zokogva áll a sérült fölött. De valami nagyon furcsa érzésem van. Mindkettő kikent-kifent dáma, mindkettő telefont szorongat. Lehet, hogy ezek ismerték... ezek beszéltek... Megáll az eszem. Hívlak ha tudlak, aztán mindent, de mindent megbeszélhetünk. Mobilon.

„A telefonáló járművezető kevesebb környezetből érkező információt képes érzékelni, amely a látómező beszőkülésével párosul. Ritkábban használják a visszapillantó tükröket és nehezebben észlelik a látómező szélén felbukkanó tárgyakat. A figyelem megosztása miatt bizonyos környezeti információk elvesznek."

"A vizsgálatok során a kutatók azt észlelték, hogy a koncentráció csökkenése, a reakcióidő átlagosan 50 %-os mértékben emelkedett, amelynek következményeként a járművek féktávolsága jelentősen megnövekedik."

"A National Highway Traffic Safety Administration (NHTSA) kutatási eredményei szerint a bekövetkezett közúti közlekedési balesetek 25-30%-ánál a járművezető figyelmetlensége az elsődleges baleseti ok, amelyet az álmosságot követően a mobiltelefon használata idézett elő. A Liberty Mutual Research Institute for Safety and Students Against Destructive Decisions vizsgálatai szerint a közúti jármővezetık 19%-a vált rövid szöveges üzeneteket (sms-t) menet közben, amely a telefonbeszélgetést felülmúló figyelemlekötő tevékenység."

"Az Advocates for Cell Phone Safety amerikai szervezet adatai szerint az Egyesült Államok autóvezetőinek mintegy 60 százaléka rendszeresen telefonál járművezetés közben. Az National Safety Council szerint a mobiltelefonáló járművezetők négyszer gyakrabban okoznak közúti balesetet.”

(A fenti idézetek Dr. Juhász János, Dr. Mándoki Péter: A személygépjármű vezetők mobiltelefon használat gyakoriságának vizsgálata c. tanulmányából valók.)

Jámbor Gyula