Minőség, Lacetti?

Több mint húsz éve, a kétezres évek elején debütált a modell, kezdetben Daewoo-ként, majd 2004-től jött a tesztautón is tündöklő Lacetti elnevezés. Létezett ötajtós, kombi, és szedán változatban is. A GM felvásárlás után uniformizálták a kínálatot, ekkor jött a hazai utakon mai napig nagy számban előforduló Matiz, Kalos, és Lacetti. Ezeket az autókat soha nem azért vették, hogy péntek este a benzinkúton bandázzanak, és kiengedjék a gőzt egy jó kis kocsikázással. Középkorú, vagy idősebb generáció volt a célcsoport, akiknek fontos volt az ár, és a megbízhatóság. Aztán ebből mennyi maradt húsz év után? Mindig csak szét kell nézni az utcán, vagy felidézni, hogy mikor láttunk utoljára ilyet a forgalomban. Talán ma is? Megeshet, hiszen még mindig sok fut belőlük az utakon, mert a motorjaik jók, a fenntartásuk pénztárca barát, esetleg a rozsda végezheti ki őket.

Álmaimban Amerika

Emlékszem, mikor bejött a nagy Chevy mánia az országba, gyorsan sok apuka váltott csokornyakkendősre, és fejben már röfögtette a V8-ast az Aveoban. A logó ugye sokat jelent. Persze az 1.4-es, száz lovas motorokkal nem lehetett megváltani a világot, és valljuk be a belbecs mellett a külcsín is legalább ennyire átlagos volt, tökéletesen beleillett az akkori szürke autós masszába. Na, de mi van akkor, ha nem ilyen szemüveggel vizsgálom az autót? Egy teljesen vállalható külső, aminek nincsenek rossz arányai, jól néz ki a kerékjárati ívek szélesítése, egységes a forma, hátulról pedig kifejezetten vagány, ahogy megrajzolták a lámpák vonalát bennük a kör alakú, index, és tolatólámpa kiképzéssel. Mutatósak, hiába, olasz design, mert ha még nem említettem volna az autót az olasz Giugiaro formatervező legenda, azaz az Italdesign jegyzi.

Menjünk közelebb, és üljünk be, de előtte még megfogjuk a vaskos kilincset, ami bennem mindig bizalmat kelt, és elolvashatjuk, hogy a tükörben a tárgyak közelebb vannak, csak, hogy megint legyen egy szelet Amerika. A sofőrülésbe helyet foglalva két dolog azonnal feltűnik. Egyrészt hogy lehet még mindig így egyben, másrészt miért ilyen nagy a kormány átmérője? Az anyaghasználat olyan, amilyen, ilyen idős autóknál pont a tartósság a kulcspont, és itt úgy tűnik, hogy kiállta az idők próbáját, mivel nem látok nagy kopást, szakadást, vagy feslést az ajtókárpitokon, vagy a tetőkárpiton. Az ülések kényelmesek, az ülőlap mérete megfelelő, és elég jól be is tudtam állítani magamra. Egyedül a kormánnyal nem tudtam megbarátkozni.

Mit tud a technika?

Nagyon nagy tűzijátékra nem készültem, mert az egynégyes, négyhengeres benzinmotor száz lóerő alatti teljesítménye megfontolt, előrelátó, és a lendületet tartó autósnak nevel. Ami jó hír, hogy nem vagyunk nehezek, szűk kétszáz kilóval lépi túl az egy tonnát (1175 kg.) az autó tömege. A motor (94 Le, 131 Nm.) legfőbb erénye, hogy halk. Oda kell figyelni az olajcserékre, a vezérléscserére, és a hűtőközeg cserére, így tartósan üzemeltethető. A váltóról sem tudok ódákat zengeni, mellette szól, hogy nem váltottam félre, de a váltási érzet legfeljebb átlagos, ugyanakkor nem is várnék többet. A futómű viszont párját ritkító, elől MacPherson, hátul többlengőkaros, és a hangolása sportos, kifejezetten jól esik vele fűzni a kanyarívet, kitörést nem tapasztaltam, ha pedig van, az gázadással korrigálható. A korabeli sajtóanyagokat böngészve kiderült, hogy a futóművet egy Angliai tesztpályán állították az európai piacra, ezért az átlagostól kicsit keményebb beállítás. Nem tudom, hogy a célközönség életében hányszor élvezhette ezt, a szokásos szombati bevásárló járatban, vagy a csendes utakon a hajlani piacozásra tartva. Minden esetre az autó egyik legnagyobb erénye ez volt számomra.

Mit tud használtan?

A márka több mint tíz éve kivonult hazánkból, aztán azóta meg is szűnt. Így valós félelem lehet, hogy vajon honnan kapunk majd alkatrészt a Lacettinkhez? Még jó, hogy abban az időben született a Lacetti, amikor pörgött a piac, és sokat helyeztek belőlük forgalomba, ráadásul nem keveset csak esetlegesen használtak, így használtként sem ritka a 100-150 ezer kilométert futott példány. Minden, ami elromolhat, az el is romlik, de felütve a legnagyobb alkatrész kereskedők webáruházait bőven találni többféle minőségű utángyártott alkatrészt, szóval megoldott a szervizelés, ráadásul az autó nem bonyolult, mindenhol tudnak vele foglalkozni. Rizikót itt is a rozsda jelenthet, aminek javítása költséges, így nagyon fontos a vásárlás előtti átvizsgálás. A teszt megírásának időpontjában 92 darab eladó Lacetti hirdettek a legnagyobb használt jármű keresőben, amiből csupán 10% dízel motoros. A kínálat fele a nagyobb 1.6-os, vagy 1.8-as motorral szerelt benzines változat, a többi pedig a tesztben is szereplő 1.4-es kivitel. Az árak 300.000 Ft-tól indulnak, de 5-700.000 Ft körül találunk valamire valót, amire természetesen még költeni kell majd, legalább egy nullrevíziót. Ha viszont rendbe tetettük, akkor bizony sokáig megbízhatón fog szolgálni, hiszen komolyabb típushibája nincs, így rongyrázás nélküli, eseménymentes közlekedőedénynek kifejezetten jó választás lehet húsz évesen is.

További használtautós teszteteket itt olvashat.