A két világháború közötti időszak legjelentősebb versenyére, az I. Magyar Nagydíjra 1936 júniusában került sor. Ahogyan ma a Forma–1, úgy egykoron a Grand Prix versenyek számítottak az autósport csúcsának. Ugyan az első Grand Prix futamot még 1906-ban rendezték, ám az olyan világbajnokságra, amelyben nem csupán csapat-, de egyéni bajnoki címet is kiosztottak egészen 1931-ig kellett várni. 1930 őszén az Elismert Autóklubok Nemzetközi Szövetségének (AIACR) sportbizottsága úgy döntött, hogy az 1931-es évad során négy nagyobb rendezvényt kiemelnek. A Belga, a Spanyol, a Francia és az Olasz Nagydíjak külön Grand Épreuve (Nagy megmérettetés) címkét kaptak, s az itt elért eredmények számítottak be a végső elszámolásba. Ám ezeken kívül is többtucatnyi (!) Nagydíj-rendezvényre került sor Tripolitól Sao Paulóig.

A Királyi Magyar Automobil Club közvetítőkön keresztül már az 1930-as évek eleje óta lobbizott azért, hogy Magyarországra is ellátogasson a kor „száguldó cirkusza”. 1935-ben villant fel az első komoly esély, de végül az 1936-os versenynaptárban tűnt fel először a „Budapest Grand Prix” rendezvény. Az igen zsúfolt naptár – május 10-én és június 7-én is két-két nagydíjra került sor – miatt még 1936 tavaszán is úgy tűnt, hogy május közepén kerül sor a nagyon várt eseményre. Végül az utolsó pillanatban 1936. június 21-re módosult az időpont. A korszak legnevesebb versenyzői közül Rudolf Caracciola és Hans Stuck már korábban is jártak Magyarországon. Ám az Auto Union és a Mercedes-Benz „Ezüst Nyilait” most először lehetett akcióban látni. Az Alfa Romeo is hivatalos csapattal képviseltette magát.

A nagy erőpróbán a következő világhírű autógyárak az alábbi versenyzőkkel álltak starthoz:

- Alfa Romeo Nuvolari, Mario Tadini

- Mercedes-Benz: Rudolf Caracciola, Louis Chiron, Manfred von Brauchitsch

- Auto Union: Bernd Rosemyer, Hans Stuck, Ernst von Delius, Achille Varzi

Bernd Roseyemer és Tazio Nuvolari (Audi AG)

- Cégtől független:

▪ Hartmann László (Maserati)

▪ Austin Dobson (Alfa Romeo)

▪ Charlie Martin (Alfa-Romeo)

Hartmann László a depóban az edzések során (Győr Város Levéltára)

A korabeli napilapok részletesen foglalkoztak a futammal:

„A Királyi Magyar Automobbil Club leckét adott Budapestnek, miképpen kell rendezni egy ilyen tömegeseményt. A szakértők még nem tudtak megegyezni, hogy 60 vagy 100,000 ember árasztotta el vasárnap a Népligetet, annyi bizonyos, hogy óriási tömeg gyűlt össze.

Az első Magyar GP rendezéséből a katonaság is kivette részét. A népligeti utak fölé és a pálya környékén több hidat épített könnyen szétszedhető gerendahidakat, amelyek nemcsak jók, biztonságosak, hanem szépek is voltak. Maga a versenypálya impozáns, a megafonok jól működtek....

Start (Mercedes Archive)

A főtribünre már délelőtt tíz óra közül egymásután érkezek a notabilitások, negyedtizenegy óra tájban érkezett Colonna herceg, majd féltizenegy előtt néhány perccel Horthy kormányzó. Ekkor felhangzott a Himnusz, egy kis piros versenyautó körülszáguldott a pályán megnézni, hogy minden rendben van-e és már tolták is a versenyautókat a starthelyre. A nagytribün előtt a fekete sima pályára hófehér kockákat meszeltek, minden kockába egy gépet toltak. A versenyzők utánuk sétáltak, beleültek. Pont fél tizenegykor start!

A start után való helyezkedés szinte döntő volt, mert az aránylag keskeny és kanyarokban oly nagyon is bővelkedő népligeti pályán csak igen nagy kockázat árán volt lehetséges az előzés.

Az első sorban Rosemeyer-Stuck pár, majd Nuvolari-Brauchitsch, azután Caracciola és a többiek.

Az első körben Rosemeyer átveszi a vezetést, közvetlenül utána Brauchitsch, Caracciola és Nuvolari vágtat, kissé leszakadva Stuck, Chiron, Varzi és Tadini követik őket.

Az aszfalt csurog a melegtől, a fű gőzölög, a nők homloka gyöngyözik. … Mindenki az utat figyeli. … Távoli bömbölés. Olyan hangok, mintha tömeggyilkos szabadult volna be egy állatkertbe, és most válogatott kínzásokkal gyötörné az elefántokat, oroszlánokat, krokodilokat. Pokoli, hisztérikus sikoltozás, mély panaszkodó, vádoló hörgés, hirtelen feljajdulás. Most! A kanyarban felvillan egy ezüst golyó. Szaggatott mozdulat, belehelyezkedik az egyenesbe és villámgyorsan végigvágtat rajta. Az arcok követik kanyartól, kanyarig. Az emberi szem - gyatra műszer - csak ennyit tud észlelni: közeledik egy hosszúkás ezüsthenger, amelynek négy hatalmas fekete kereke van. … A helyzet a 12. körig csak annyiban változik, hogy a mezőny a fenti sorrendben kissé széthúzódik. Az éllovas Rosemeyer és a negyedik helyen fekvő Nuvolari között 40 másodperc a különbség.

Az Alfa Romeo istálló (Museo Alfa Romeo)

A 26. körben Nuvolari annyira erősített, hogy csak 10 másodperccel van lemaradva Rosemeyer és Caracciola mögött, sőt később Brauchitschot és a kiállani készülő Caracciolát is leelőzi…Az iram öldöklő. A gépek bömbölve, sikoltva ágyugolyókként villanak végig a pályán és csak az egyenesben történnek manőverek, kísérletek az előzésre. Bizonyos megállapított jelek vannak. Ha az egyik versenyző beletörődött abba, hogy előzzék, akkor int a kezével. Néha nem törődött bele, és ilyenkor a pálya közepén marad. Most két eset van: az ellenfél vagy megkockáztatja a halálos karambolt vagy nem. Rendszerint megkockáztatja és ilyenkor kigurik, az elöl haladó gép és a pálya széle közötti kis helyen sűvitvégig. A nők ilyenkor eltakarják az arcukat, mert már látják maguk előtt a két autó összerobbanását, a levegőben repülő testrészeket. De ez alkalommal nem történt szerencsétlenség.

A 29. körben Caracciola kiáll, Nuvolari pedig a 34. körben megelőzi Rosemeyert egy kanyarban. Az utolsó tíz körben Nuvolari már verhetetlen. Közben a 48. körben Brauchitsch is kiáll és 50 kör után lecsap a célbíró fekete-fehér kockás zászlója: Nuvolari (Alfa Romeo) a győztes.

Időeredmények:

1, Nuvolari, Alfa Romeo, 2 óra 14 perc, 03:46 mp

2, Bernd Rosemeyer, Auto Union: 20 óra, 14 perc, 17:69 mp.

3, Achille Varzi, Auto Union”

Tazio Nuvolari győzelme üdítő változatosságot jelentett az Auto Union-Mercedes páros hegemóniájában.

Ferdinand Porsche az Auto Union szakértőjeként jelent meg a versenyen (Farnadi Zsolt)

Bár 1937-ben és 1938-ban is történtek kísérletek nagydíjfutam megrendezésére, de végül egészen 1986-ig kellett várni, amíg ismét Grand Prix eseményre került sor Magyarországon.