Viszonylag későn, 65-ön túl, tavaly szeptemberben került fel bakancslistámra a Ford Mustang, miután néhány gyors kör erejéig kipróbálhattam a zsámbéki Drivingcamp vezetéstechnikai pályán a hetedik generációs, 60. születésnapját ünneplő legendát. El is kértem tesztre, hogy „rendes” autóval mehessek a 40 éves diplomatalálkozóra Pécsre.

A tesztautó

A vágy tárgya volt, mégsem lett első látásra szerelem. A kemény pedálok megszokást igényeltek, az 1,8 tonnás, kéziváltós sportkupét nem lehet fél kézzel, rutinból terelgetni az ötliteres szívó benzines motorral. De gyorsan egymáshoz csiszolódtunk és óriási élmény lett a tesztútból. Autószerelő az alapszakmán, soha sem volt szívem ütni-vágni a kocsikat, még akkor sem, ha azokat arra tervezték - és közben meg is öregedtem. Eddig a hosszú felevezetés, a sorok írójának esete a Mustanggal.

2021 közepén írta portálunk, hogy sok 60 év körüli veszi az autót. Jim Owens, a Ford Mustang marketing menedzsere szerint inkább egy személyiségtípusról van szó, amely megvásárolja a Mustangot, és ez nem életkorfüggő. Azok veszik meg az autót, akiknek a gyerekei már egyedül élnek és nem feltétlenül igazán praktikus kocsira van szükségük.

Kovács Károly és a Ford Mustang

Egy szegedi prosperáló családi vállalkozást, a Procontrolt felépítő Kovács Károlyra szinte tökéletesen illik a Ford menedzser jellemzése.  Nemrég, közel a 80-hoz vásárolt egy Mustangot, a ki- és beszállás ugyan nem megy neki könnyen, de láthatóan élvezi. Idősebb, mint az átlagos Mustang vásárló, 1942-es születésű, ez lett élete első kabriója. Azt mondja, ha nincs belőle nyitható tetős karosszéria-változat, talán meg sem veszi, neki ez a szabadságot jelenti.

Kovács Károly régi motoros, pontosabban autós, a jogosítványt egy már akkor is öreg Opel Capitan modellen tanulva szerezte, a kocsi leendő apósának pékségi munkaautója volt

Fontos volt a nyitható tető

– Akkor azért már inkább autós iskolás kocsikon vizsgáztak a tanulóvezetők, ez a vége felé volt annak, hogy sajáttal is lehetett – emlékszik vissza. Erdélyi Lajos bácsi, egy mentősofőr tanította, olyan óvatosan kellett vezetnie, hogy a műszerfalra tett, majdnem tele pohár víz nem löttyenhetett ki. Ha mégis, az a nadrágjára ment. Akkor még nem kellett „iparengedély” a gyakorlati oktatónak.

­Első kocsija egy 900 köbcentis kétütemű motorral szerelt zöld színű Wartburg volt, korábban a családban nem is volt autó. Ahogy fogalmaz, már a második lépcsőn kezdte, ugyanis átugrotta a Trabantokat. Volt Skoda 100 MB-je, azután még egy Skodája, mindkettőt újonnan vette és nem volt baja a hűtővíz felforrással és a termosztáttal.

Képösszeállítás

– Az első nyugati autóm, egy Opel Rekord volt, kombi karosszériával, csaknem újonnan vettem Budapesten egy nyugati kocsikat árusító telepen, ahol forintért is lehetett vásárolni. Megkérték az árát, közel három Skodát kaphattam volna annyi pénzért. Nagyon szerettem, dédelgettem, sokáig is szolgált – eleveníti fel a régmúltat.

Miből telt rá? Szeged egyik legfelkapottabb tévészerelője volt, amikor pedig megérkeztek a színes tévék, gyakran hívták őt, sok munkája volt. Akkor ugyanis még üzemeltetni kellett a tévét, nem csak megvenni és később eldobni. Főállásban pedig a Szegedi Textilművek igencsak újító kedvű TMK-műhelyének vezetője volt. (Fiatalabbak kedvéért: Tervszerű Megelőző Karbantartás.)

Az esküvői autó saját volt...

Később is maradt a (nyugat)német autóknál, a ’70-es évek végén egy új Mercedest vett, a fekvőlámpás 220 D-ből itthon nagyon kevés volt akkoriban. – Előfordult, hogy egyenruhások, vámosok vagy rendőrök követték az autót és nekem sikerélmény volt, ha le tudtam őket rázni. Nagyon sokáig hajtottam, soha nem volt semmi baja, ma is emlékszem a rendszámára, IO 54 89. Közel egymillió kilométer volt bene, amikor eladtam, még nemrég is láttam, beszéltem is a tulajdonossal, neki sincs baja az autóval – mondta.

Utána egy jó darabig maradtak a Mercedesek, a negyedik egy nagyon különleges, ezüstszínű darab volt. A Dallas tévé-sorozat után csak Jockey-mercinek hívta a köznyelv akkoriban az autót, Kovács Károlynak is a filmben tetszett meg a kocsi. Azután egyszer csak véget ért a márkahűség.

Lexus - műszaki vizsga kép

– Szűk két évtizede láttam az Autó-Motor címoldalán egy Lexust, „Csendkirály”, ez volt a cikk címe. Hosszan mutatták be, akkor elmentem és megvettem. Fizikailag is azt a kocsit, amit a címoldalra fotóztak, ez egy bemutató-autó volt. Máig megvan, és ha az üzleti partnerhez valamiért nem illik a Mustang, akkor a kortalanul elegáns Lexus GS 450 H modellel megyek – beszél a hosszú kifutású hirtelen felindulásról és arról, hogy ma is dolgozik.

A Ford Mustang amúgy is egyfajta ünnepi autó, kevesebb van benne, mint 15 ezer kilométer, pedig 2018-as az évjárata. A kocsi a 2,3 literes EcoBost motorral nem kifejezetten izomautó, ám a 290 lóerő is bőven elég az 1,7 tonnás saját tömegű hátsókerék-hajtású modellhez, az élményautózáshoz.

A kabrió szabadság!

Gyermekei, két fia és egy lánya jó eséllyel mondhatták nagycsoportos óvodásként, vagy alsósként, hogy „az én apukámnak jobb autója van, mint a te apukádnak…”

– Családi kirándulás végén, egy kereskedésből hoztuk el a padlizsánszínű Mercit, amit édesapám természetesen előre kinézett. Mikor odaértünk, Anyukám felkiáltott: "De hát ennek az autónak nincs is ablaktörlője!" Még sosem láttunk addig rejtett ablaktörlőket – meséli Tünde, amikor arra kérem, emlékezzen vissza egy régi autós történésre.

A padlizsánszínű Merci

Testvérének, Attilának is van saját emléke. „Nagyon-nagyon régen egy nyári családi kiránduláson a fehér W123-as Mercedes 200D-vel lakókocsival utaztunk, és meglátogattuk svájci ismerőseinket. Amikor megérkeztünk, csodálkozva hallották, hogy mi egy hatalmas nagy hágón keresztül, a legrövidebb úton jöttünk hozzájuk – ők még lakókocsi nélkül sem mertek felmenni arra a hágóra.”

Családi kép - fotó: Kovács Károly

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!