Németh Gábor Tamás és a Mercedes - ezúttal Budapesten

- Mit csinál egy fiatal formatervező a Mercedesnél? Kilincseket, tükröket, háromágú csillagokat rajzol, vagy nagyobb feladatokat is rábíznak?

- A formatervezők csapatban dolgoznak, de a célunk természetesen az, hogy egy-egy modellt tetőtől talpig, vagy ahogy nálunk mondják, rendszámtól rendszámig megtervezhessünk. Ez hosszú folyamat, kis és nagyobb feladatokat egyaránt sikeresen meg kell oldani ahhoz, hogy megtaláljon egy ilyen, önálló modell megalkotásához vezető munka.

A kép jobb szélén A magyarok a világ járműgyártásában című budapesti rendezvényen.

- Van olyan Németh Gábor tervezte Mercedes, amely szembe jöhet velünk az utcán?

- Olyan, amit az utolsó kifupogócsonkig én terveztem volna nincs, de a Kecskeméten gyártott B-osztály arcvonásai alapvetően az én kézjegyemet viselik. A legvégső, gyártásba kerülő változaton ugyan más is dolgozott, de fő vonalak az enyémek.

- Mennyi szabadságot élvez a formatervező egy-egy konkrét modell megalkotásakor?

- Azt kell mondjam, hogy meglehetősen keveset, de a jó dizájner a szűk keretek közt is megtalálja a maga lehetőségeit. Válasszuk külön a “zöld mezős”, vagyis nulláról induló modellfejlesztést a továbbfejlesztéstől. A B-sztály esetében az volt a nagy lehetőség, hogy a márkán belül egy teljesen új méretkategóriát alkottunk meg. A dizájner kezét ilyenkor nem köti meg az elődmodell formanyelve. Más a helyzet, ha létező modellt kell leváltani vagy felfrissíteni. Ilyenkor csak a lámpák, tükrök, kerekek, lökhárítók változnak.

- Mennyire határolja be a tervező lehetőségeit a műszaki tartalom?

- Centiméterre, néhol milliméterre. A padlólemez, a hajtáslánc, az ülések száma, és még sok-sok műszaki paraméter adott. Még a szélvédő dőlésszögét is meghatározza a “package”, a csomag, amit a formatervezők kapnak. Például ha a motorra turbót terveztek, akkor a motoháztetőn ennek helyet kell biztosítani. A jármű külsőjének a feladata tulajdonképpen az, hogy becsomagolja a műszaki tartalmat: műszaki és esztétikai értelemben is.

- Hogyan került ilyen nagy nevű céghez, mint a Mercedes?

- Ezt a magyar formatervezőket képző intézménynek, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek köszönhetem.  A formatervező tanszék korábbi vezetője, Stefan Lengyel professzor személyes kapcsolatai révén alakította ki az iskola és a Mercedes Benz együttműködését, melynek keretében a legtehetségesebb hallgatók egy-egy félévet gyakorlatként a csillagos márka fejlesztő központjában tölthettek. Így jutottam én is Németországba, ott végeztem a gyakorlatomat, ott készítettem a diploma munkámat. A dizájnerek közt folyamatosa a verseny, többen is megrajzolnak egy-egy modellt vagy részletet. Ebben a versenyben jól szerepeltem, jónak tartották a terveimet, és végül munkát ajánlottak. Így kerültem Selfingenbe, ahol most már hosszú évek óta dolgozom.

- Mások előtt is nyitva áll a nemzetközi karrier lehetősége?

- Azt gondolom, hogy a mai srácoknak már könnyebb dolguk van. Nekünk ki kellett vívni a megbecsülést, el kellett fogadniuk, hogy Kelet-Közép-Európából érkezett tervezők éppen olyan jók, sőt, talán néha még jobbak is mint a nyugatiak. A MOME és a Mercedes közötti együttműködés mára már olajozottan működik, és a mostani hallgatók úgy jöhetnek Németországba, hogy ott már vannak elismert, megbecsült magyar dizájnerek. Engem az a szerencse ért, hogy mentora lehetek ezeknek a fiataloknak, és sok örömöm van bennük, mert tehetségesek, és sikert aratnak a Mercedesnél.

Jámbor Gyula