portré és interjú
- Amikor apával bélért jártunk a gyulai húskombinátba, mondták neki, hogy ne Gyulára adja a fiát, hanem Szegedre, ott ugyanis erősebb a középiskolai képzés - mondja Kovács Árpád, hozzátéve, nem volt kérdés, hogy folytatja a mesterséget, kiskorától kezdve kelt korán és járt az apjával a disznóvágásokra. Így azután kollégista lett a szegedi Fodor József élelmiszeripari szakközépiskolában és a csongrádi megyeszékhelyen a kosárlabdát is folytathatta, a Szedeák U16-18-as korosztályában játszott.
Minden fesztiválon ott van a Kovács család
- Az iskolával szemben, a Pickbe jártunk át gyakorlatra, Függ István szalámimestert is jól ismertem. Egy hónapot voltunk a húsüzemben heti két napot és egy hónapot a tanműhelyben, ez így váltakozott - emlékszik vissza. Ott megtanították őket a szakmára, az oktatók mellett dicsérte a tanárokat is. Annyi előnye volt a diáktársaival szemben, hogy ismerte a disznót, de azt, miként kell "hivatalosan", szakszerűen csontozni, azt ott tanulta meg.
- Letettem az érettségit és ott maradtam Szegeden, ahol gyakorlat is nagyon hasznos volt, a szakmám húsipari termékgyártó lett. Amikor tanultam és a hétvégén itthon vágtunk és gyártottuk a kolbász és más disznóságokat, akkor is volt már beleszólásom az üzletbe - mondja. Tanulmányai után még két teljes évet dolgozott a Picknél, hétfőtől péntekig, a hétvégén meg Mezőberényben vágtak. Szegeden a szalámicsontozóban pallérozódott, ott is nagysúlyú sertésekkel dolgozott.
Kovács Árpád füstölés előtti vastag kolbászt mutat
Maradhatott volna a technikusin, írhatott volna 40 oldalas szakdolgozatot, az annyival komolyabb végzettség, hogy akár kisebb üzemet is lehetett volna vele vinni, de ő a munkát választotta. - Az elkövetkező öt évben erre nem lesz időn, ha mégis akadna, akkor pihennék egy fél napot, vagy az asszonykámmal tölteném - mondja, hozzátéve, barátnője is Szegeden tanul, van még másfél éve, plusz az egy év gyakorlat. Lánykérés mostanában még nem lesz, a családalapítás is tolódik, de amíg otthon lakik, ez nem is lehet másképp.
Amikor időpontot egyeztettem vele, azt mondta, a pénteki nap neki délelőtt és délután is jó, nem zavarom. Miközben beszélgettünk, akkurátusan mérte ki a zsírt, ami a szombati piacra ment. Kiderült, azt édesanyja árulja majd a Békéscsabán vasárnap pedig ő. Persze nem csak a zsírt a teljes szortimentet viszik ilyenkor.
Érdekes, hogy a zsír nem egy kilós, hanem 90 dekás, de ez nem olcsó eladói trükk. Férne a dobozba 1 kiló is, de nyáron kiolvad és rájöttek, jobb rátartással csomagolni. - Töpörtőkrémet is gyakran kérnek a vevők, főleg ősztől tavaszig, ha van több, rájuk is szólunk, hogy most vigyék, mert lehet, hogy addigra nem lesz, amikor éppen kellene. Mostanában nyílt Gyulán egy pogácsás, ő tőlünk rendel, de Galgóczy Cukrász Békéscsabán is gyakran készít Kovács féle töpörtőkrémmel pogácsát – mondja az édesanya, Ági. Utóbbi persze nagyobb kiszerelésben kapja, ám a háziasszonyok a 30 dekást szeretik, ennyihez kell 70 deka liszt, a piacra is ilyen csomagolásban viszik. Megtudjuk még, hogy gyulai pogácsás meg 60 dekás kiszerelésben kéri, neki így csomagolják.
A mezőberényi kínálat egy része
Gyulán a vásárcsarnokban asztal bérelnek egész évben, Békéscsabán pedig egy saját zárható fa pavilonban árulnak, ott is mindig megtalálják Kovácsékat a vevők - és még Mezőtúrra is rendszeresen mennek. A szülőknek és Kovács Árpádnak is kiváltották az őstermelői engedélyt, így azzal nem lehet gond.
Kolbászhoz, füstölt áruhoz nem jó a fiatal disznó, a minőségi termékhez idő kell. - Találunk elég nagysúlyú sertést, ami a szalámihoz, kolbászhoz kell, de saját nevelésűt is vágunk. Ez persze kevés, a pótláshoz mindig ugyanattól a tartótól vásároljuk az állatot, így az alapanyag rendben van.
Van, aki erre esküszik...
Írásunk második részét itt olvashatják.