A Toyota Origint 2000 májusa és 2001 áprilisa között gyártották Japánban, ezalatt 1073 példány készült belőle, amiből kereken 1000 darab került kiskereskedelmi forgalomba. Fő küldetése az volt, hogy méltó emléket állítson a 100 milliomodik Japánban gyártott Toyota személyautónak, amely 1999. október 4-én gördült le a gyártósorról. Azt találták ki, hogy az Origin formája arra a típusra fog emlékeztetni, amely a Toyota első önállóan tervezett és gyártott modellje volt, és emiatt egy valódi szimbólum a márka történetében. Az 1955-től 1962-ig gyártott Toyopet Crownról van szó, amely azért is emlékezetes, mert az első Észak-Amerikába importált japán autó volt.

Az Origin krómmal telepakolt, szokatlan arányokkal rendelkező, retró karosszériája nem az európai szemnek készült, de kétségtelenül hordozza a Toyopet legfontosabb karakterjegyeit: a boltíves hűtőmaszkot, a púpos motorháztetőt, a kerek fényszórókat, a lekerekített tetőéleket, az erőteljesen kidomborított hátsó sárvédőket, a fecskefarkakat és a függőleges hátsó lámpákat.

Különleges gyártástechnológiát igényelt a C-oszlopokra ráhajló, ívelt hátsó szélvédő gyártása és beépítése, de különlegességnek számított a hátrafelé nyíló, „öngyilkos” hátsó ajtók alkalmazása is. Ezek kényelmes beszállást biztosítottak a hátul ülőknek, akik a 2,78 méteres tengelytávnak köszönhetően helyhiányra sem panaszkodhattak.

Ha az autógyártás szigorú szabványairól van szó, akkor a Toyotánál a zászlóshajó, a Century gyártósora áll az első helyen. Jobb garancia nem kell a minőségre, hogy ugyanazok a kézműves mesterek szerelték össze a jóval kisebb, 4,56 méter hosszú Origineket is, mint a japán császár által is használt csúcsmodellt.

A különleges formájú karosszéria-elemek (pl. az első sárvédők és hátsó negyedpanelek) tömeggyártási technológiával nehezen lettek volna gyárthatók, de a megmunkálásuk és összeillesztésük is olyan kézügyességről és precíziós munkáról tanúskodott, ami csak a kézzel gyártott luxusautók körében általános. Például az első sárvédő és az orr-rész illesztése szinte észrevehetetlen, a külső szemlélőnek emiatt úgy tűnhet, hogy egyetlen, tükörsima elemet lát.

A Centuryhez hasonlóan a különleges minőségű fényezést ugyanazzal a módszerrel lakkozták, mint ahogy a tradicionális, kézműves japán fa díszedények és tálak (Shikki) készülnek évszázadok óta. Ez rendkívül sima, mélyen csillogó, fényesre polírozott felületeket eredményezett.

Természetesen a részletekre való odafigyelés a belső térre is jellemző, a finom valódi bőrtől és ajtókárpitok elkészítéséhez használt precíz varráson át a valódi fabetétekig, amelyeket az erezetük szépsége alapján válogattak ki a mesterek az Originek számára. Az ezredforduló Toyota-specialitása, a kristálytisztán leolvasható, analóg Optitron műszerfal sem hiányozhatott a múltidéző luxusautóból. Ennek lényege, hogy gyújtás nélkül a műszerek helyén csak egy feketeség látható, és csak a gyújtás ráadásakor kelnek életre a LED-ekkel megvilágított számlapok. Ezen kívül kétzónás, aktív légtisztító rendszerrel kiegészített klímaberendezés, DVD-alapú navigáció, hangvezérlés, a középkonzol tetejéből kibillenő infotainment-képernyő és még kazettás magnó is volt az Originben.

A korabeli Toyota Avensisnél csak 4 centiméterrel hosszabb retroautó mozgatásáról az A80-as Suprából ismert háromliteres, változó szelepvezérlésű, soros hathengeres 2JZ-GE benzinmotor gondoskodott. Itt persze nyomatékra hangolták, ezért a teljesítménye „csak” 215 lóerő volt, de az Origin 1560 kg-os tömegéhez ennyi is elégnek bizonyult. Az erőt egy vajpuhán kapcsoló négyfokozatú automata váltó továbbította a hátsó kerekek felé.

Jól mutatja a konstrukció igényességét, hogy minden keréknél kettős keresztlengőkaros felfüggesztést alkalmazott a Toyota, a lágy hangolású futómű a gondos zajszigeteléssel, a minimális vibrációkkal és a merev karosszériával kivételes menetkomfortot biztosított a szerencsés utasoknak.

Fotó: Wheelsage.org,