Borús, ámde nem hűvös idő fogadott az Indianapolis Motor Speedway-en. Fernando Alonso májusban áll újra rajthoz az IndyCarban az Indy500 megmérettetésen – ezúttal Chevy-vel, hiszen a balszerencsés hondás éra szegény spanyolt a Forma 1 után itt is utolérte tavaly. A rengeteg néző mellett egy csodaszép kupa és természetesen tekintélyes összegű nyeremény is fogadja a leendő győztest a hagyományokhoz hűen.

Az oválpálya 4 kilométer hosszú. Felépítését tekintve a pasaréti Vasas-pályával megegyezik, noha a kanyarok bedöntöttek, hogy több száz kilométer/órás sebességnél se repüljenek ki az autók. A nézőszám elképesztő, egy hétvége miatt akár több mint 230 ezren is kilátogatnak a - verseny és a közönség szempontjából egyaránt - millió dollárokból korszerűsített pályára, egy kis tartalékot hátrahagyva a 257 ezer ülőhelyet elnézve... Nascar és IndyCar meneteket egyaránt rendeznek, és a golfpályával tarkított középen egy külön nyomvonalat is létrehoztak, így még több szériának adhat otthont a speedway.

A tégla burkolatú versenypálya 1909-ben született meg, és azóta hullámvölgyeket és magasságokat egyaránt megélt. Az 1930-as években több esztendőre teljesen visszahódította a természet, azonban végül egy tehetős család tulajdonába kerülve a mai napig virágzik.

Még 1909-ben sor került autó-, motor- és hőlégballon versenyekre. Az első Indianapolis 500-as megmérettetést 1911-ben rendezték meg, a Nascar viadalokra egészen 1994-ig kellett várni, majd 2000-től Formula 1 is volt az oválpályán. 2008-ban csatlakozott a MotoGP szériája 2015-ig, míg a Red Bull Air Race 2016-tól dobogtatja meg a látogatók szívét kellő mennyiségű adrenalint hozva Indiana államba.

Az alapkoncepció több tucat autógyártónak kedvezett. Európaiként nehéz elképzelnünk, hogy több mint 30 márka létezett itt anno, amiknek hasznára vált a hosszú egyenesekkel tarkított ovál forma a teszteléshez. A négyfős alapítógárda neve közül kiemelendő Carl Fisher, aki üzlettársai segítségével létrehozta a nagy álmot. Ezt Rickenbacker-évek elnevezéssel illetett korszak követte, amely például jelzőlámpákat és kötelező sisakviselést hozott – a világ versenypályái közül elsőként, Európát messze lekörözve.

Az 1936-os Indianapolis 500 győztese, Louis Meyer volt az első pilóta, aki egy doboz tejjel ünnepelte elsőségét, megteremtve ezzel az egyedi hagyományt. Még ebben az évben készítették el a hivatalos, Borg-Warner trófeát, amely egy hatalmas serleg, teli az Indianapolis 500 korábbi nyerteseivel. A pálya téglával kirakott felszínét korszerű aszfaltburkolat váltotta, azonban a cél/rajtvonalnál meghagytak egy kb. félméteres sávot, itt csókkal teszik tiszteletüket a legjobbak – és persze a sok autóőrült látogató is.

1945-től az indianai Terre Haute-i Hulman család tulajdonában áll a speedway, akik millió dolláros befektetésekkel tartják szinten a komplexumot. A legdrágább, emelt ülőhelyek az első kanyar környékén vannak, innen a kanyaron kívül két egyenes is belátható, nem hiába több száz dollár egy szék lefoglalása.

2011-ben ünnepelte századik évfordulóját az Indianapolis Motor Speedway. A győztes autót a sorozat veteránjai aláírásával díszítették jótékonysági célból, majd 2016-ban, a szintén századik Indianapolis 500 verseny előtt néhány nappal 900 ezer dollárért elárverezték egy gyermekkórház javára.

2016-ban a különösen izgalmas Indianapolis 500 verseny győztese a zöldfülű Alexander Rossi lett, aki éppen áthaladt még a célvonalon, mielőtt teljesen kifogyott volna a tankja. A futamon rekordszámú, 54 helycsere történt 13 pilóta között. A V6-os Honda-biturbó által hajtott Dallara versenyautó azt az ikonikus 89-es sorszámot viselte, amellyel a századik futamon győzelmet aratott akkori pilótája öt évvel korábban.

A Firestone szállítja a gumikat az IndyCar versenysorozathoz annak 1996-os megszületése óta. Egy átlagos szombat-vasárnap több mint 800 abroncs használódik el, autónként 8-9 szett a hagyományos, míg 12 a kétfordulós hétvégén.

Ha unod a pezsgőt és csókolnál téglákat, az Indianapolis Motor Speedway a te helyed lehet. Itt tejecske várja a győztest, illetve a győztes autókat és ereklyéket hiánytalanul felvonultató, érdekes múzeum a látogatókat.