A boldogság titka, mondják a bölcsek, hogy tudjunk lemondani arról, ami soha nem lehet a miénk. Eddig rendben is van, tehetné hozzá Pásztor Tamás, de azért tartsuk nyitva a szemünket, hogy azonnal léphessünk, ha megtörténik az elképzelhetetlen.

- Az 504-es napi használatban volt, és ezt szó szerint tessék érteni: mindig tele volt szerszámokkal, nem volt benne semmi ünnepélyes. A 604-es viszont maga volt a megtestesült csoda. V6-os benzinmotor, motoros ablakok, bordó fényezés, plüss kárpitozású, kényeztetően puha, hatalmas ülések. Franciaországban nagyvállalatok vezetői, ügyvédek, orvosok, sztárfocisták, politikusok, elnökök  jártak 604-essel. Még arrafelé is fényűzőnek számított az autó, hát még Magyarországon. Imádtuk. Aztán egy nagytakarítás során apám felhajtotta a padlószőnyeget, és kiderült, hogy a műanyag alkatrészekbe más azonosítók voltak belenyomva, mint ami a papírokban szerepelt. Az autó jó pár évvel öregebb volt, mint ami a forgalmiban állt, így apám visszaadta a kocsit az eladónak. Alig pár hónapig volt nálunk a kocsi, de mély benyomást tett rám - emlékszik vissza.

A Peugeot 604 valóban igazi presztízsmodellnek számított a maga korában. A legfelső társadalmi réteg autója volt, ennek megfelelő műszaki tartalommal: elöl-hátul független felfüggesztéssel, nagyteljesítményű, hathengeres motorokkal. A drága nagyautók sorsa azonban a francia limuzint sem kerülte el: második gazdájuk jellemzően a presztízst még nagyra értékelte, de költeni már nem költött az autóra, a harmadik, negyedik tulajdonos számára pedig már nem jelentett többet egy tágas, strapabíró járműnél, amíg végül a korrózió fel nem falta az egykor büszke szedánt.

Pásztor Tamás tehát, mély benyomás ide vagy oda, beletörődött, hogy egész Európát bejárhatja, akkor sem fog találni egy megmenthető állapotú példányt. Nyugat-Európában nem is, egy hazai használtautó-kereskedő oldalon azonban három éve felbukkant egy hirdetés. - A veterán műhelyt vezető kollégám vette észre. Azt mondta, elment megnézni Csillaghegyre. Átfényezték ugyan, de nagyon megkímélt példányról volt szó, alig 124 ezer kilométerrel, és főleg jelentős rozsda nélkül – idézi fel a találkozást megelőző pillanatokat Pásztor Tamás.

Alaposan szemügyre véve az autót azonban kiderült, hogy a történet túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Egy gyűjtőé volt a kocsi, de sem ő, sem a szerelője nem értett hozzá, csak toldozta-foldozta az öreg Peugeot-t. A tulajdonos végül megelégelte a pénznyelő botladozásokat, és túladott rajta. Bónuszként egy bontott 604-est is adott hozzá, alkatrésznek.

A Peugeot 504 Coupé, amely ekkor már régóta várta, hogy újjászülethessen, egyik pillanatról a másikra ismét a háttérbe szorult. Amint hazaértek a 604-essel, megpróbálták beindítani – persze sikertelenül. Mivel a karosszériát sem lakatolni, sem fényezni nem kellett, és jelentős hiányokat sem kellett pótolni, hozzáfogtak a mechanika rendbe tételéhez. - Leengedtük a komplett motort, a hajtást, a hátsó és az első futóművet, aztán leemeltük a karosszériát – mint a gyárban az összeszerelés, csak itt fordítva. Szimeringeket cseréltünk a motoron beállítottuk a szelepeket. Kapott új vízpumpát és vízcsövet. Felújítottuk a hűtőt és a futóművet, újak lettek a szilentek és a lengéscsillapítók, a fékcsövek, a féktárcsák és a betétek. Elemeire kellett szedni a differenciálművet, mert megsínylette a korábbi kontár próbálkozásokat. Ha már úgyis kiszereltük, az automata sebességváltót is felújítottuk – sorolja a végtelen történet fejezeteit Pásztor Tamás.

Ezek után a Peugeot 604 kiérdemelte az OT-s rendszámot. Amint elkészült, Tamás belevetette magát az élménybe: az első nyáron a család nyolcezer kilométert utazott az impozáns limuzinnal. Egy veterán autónál azonban ez rengeteg, így nagyon gyorsan elhasználódik a gondosan felújított mechanika. Bármennyire szerette volna, Tamás tudatosan korlátozta a 604-essel töltött órák számát: szó szerint beosztást készítettek, hogy mikor melyik autóval járhatnak. A választás kényszere nem okozott lelki törést Tamásban, úgy közelíti meg a kérdést, mintha egy szülőt kérdeznénk gyermekeiről. „Nincs kedvenc autóm. Mindegyiknek megvan a maga egyedi stílusa, mindegyik más emlékeket idéz, más időbe visz vissza.”

Egyvalamiben mégis különleges a 604-es: bár felújítása két-három hónapon át a műhely minden erőforrását lekötötte, egy negyedéven át hajnaltól késő estig csak ezzel foglalkoztak, a vételáron felül viszonylag keveset kellett rákölteniük. - Másfél millió forint körül állt meg a munka, rendkívül szerencsésnek mondhatom magam – emlékeztet Tamás a felújítás költségei és az autó piaci értéke közötti, korábban már emlegetett összefüggésekre – pontosabban össze-nem-függésekre.

De vajon ez azt jelenti, hogy nyereséggel tudna túladni a 604-esen? A kérdés fel sem merül benne. „A veterán találkozókon sokan jönnek oda hozzám beszélgetni az autókról. Időnként vételi ajánlatot is kapok, főleg a Peugeot 404-es kupéra, de nem eladó, egyik sem eladó. Miért is volnának?”

És hogy vajon mi olyan különleges abban a bizonyos 404-es kupéban, a korábban bemutatott 404 Berline testvérében? Ezt később áruljuk el…

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!