Jómagam 1995-ben születtem, így a 2000-es évek elejének autózása nagy hatással volt rám. Ezek voltak az első évek, amikor már nem csak lapozgattam a fotók miatt az autós magazinokat, amiket a mamámtól kaptam minden hónapban, hanem fel is fogtam, hogy mit láttam. Imádtam a Lóerő magazinok (létezik még?) közepén lévő apró posztereket, amikkel kitapétáztam a falamat, így a következő koncepcióautók közül rengeteg ott lógótt a falamon. Pedig mai fejjel a legtöbb inkább vicces és komolyan vehetetlen, noha van olyan is, amelyik megelőzte a korát.

Citroën Osmose (2000)

Ilyen például a Citroën Osmose, amit a 2000-es Párizsi Autószalonon mutattak be, mint az együttélés új formáját. Noha a 2010-es évek végére lett igazán égető téma a hibrid hajtás és az autómegosztás, a Citroën már 2000-ben alkotott egy olyan üvegkapszulát, aminek a külsején hirdethetjük, hogy merre tartunk és szeretnénk-e felvenni valakit az utazásra az ötüléses kabinba. Az Osmose koncepciót le lehetett volna inteni vagy épp WAP telefon segítségével akár le is lehetett volna foglalni. Ráadásul hibrid hajtásának köszönhetően városban emissziómentesen közlekedett volna és külső légzsákokat is kapott volna a gyalogosok védelme érdekében. Mai fejjel azért megvan a maga romantikája, a korra jellemző erős színekkel vegyítve.

Suzuki GSX-R/4 (2001)

Suzukis családban nőttem fel, így nem csoda, hogy a világ legmenőbb autójának tartottam jómagam is az indokolatlan Miura felnikkel ellátott Suzuki GSX-R/4 koncepciót. Ahogy neve is sokat sejtet, erejét egy 1,3-literes Hayabusa motor adta, amit ráadásul középre, a két ülés mögé helyeztek. Szokatlan egy nyitott tetős, szélvédő nélküli speedstert látni Suzuki logóval, pláne 2001-ben, amikor még sorban álltunk a Swiftekért a szalonok előtt. Végsebessége 291 km/h volt, a 173 lóerőhöz pedig mindössze 640 kg társult. Külön menőség, ahogy kirakták az első hátsó rugóig.

Toyota Pod (2001)

Egyik kedvencem a korszakból a Toyota aprósága, ami egy korai mesterséges intelligenciát is bevetett a maga stílusában. A Sonyval együttműködve olyan okosautót csinált a Toyota már 2001-ben, ami képes volt a sofőr hangulatát felismerni és ehhez igazítani az utastér hangulatvilágását vagy épp zenét választani. Sőt, még bevásárló listát is képes volt feljegyezni, de a kedvencem, hogy örömében tudta mozgatni az antennáját, mint egy kiskutya a farkát. A színes LED lámpáknak köszönhetően színekkel tudta kifejezni, hogy épp mérges, boldog vagy szomorú. Később még a Gran Turismo játékokban is feltűnt a forgatható üléses koncepció, amiben egyébként egy 1,5 literes, négyhengeres benzinmotor dolgozott, de persze sosem került gyártásba.

Peugeot H2O (2002)

Meglehetősen furcsa módot talált rá a Peugeot, hogy felhívja a figyelmet a hidrogén üzemanyagcellás hajtásláncok létezésére. Amihez mi kell? Elektromosság és víz. Na, pont ezt a kettőt tudta kitermelni magától a Peugeot H2O tanulmány is, amit egy tűzoltónak képzeltek el. Valahol a korbeli 206 és 307 szerelemgyermeke, miközben hátulját teljesen átalakították tűzoltó feladatokra. Még egy hatalmas létrát is cipelt a tetején, és persze a vörös szín sem maradt el. A H2O eredetileg egy Partner Electric-re épült és a hidrogén helyben, menetközben termelte, így nem kellett a hidogén nagy nyomású eltárolásával bajlódni.

Rinspeed Presto (2002)

Nem sok svájci autógyártóról tudunk és a Rinspeedre tekintve talán nem is véletlen. A 90-es évek végének és a 2000-es évek elejének legfurcsább koncepcióit köszönhetjük a svájciaknak, közülük is kiemelkedik a Presto, aminek változtatható volt a tengelytávja. Megakart válaszolni egy olyan kérdést, amit senki sem tett fel. Akartak egy olyan autót, ami rövid városi kisautó és hosszú utazóautó egyben. Hogy emellé miért lett kabrió is, az rejtély, ahogy az is, hogy miért vannak rajta Mercedes lámpák és felnik. Minden esetre a középre helyezett villanymotornak és a méregdrága hidraulikának köszönhetően szabadon módosíthatták a hosszát 746 mm-ről egészen 3740 mm-ig.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!