Lassan két éve használok egy 2017-es E-osztályos Mercedes-t. Azt tudtam, hogy elkéri a magáért, de hogy ennyit.

53.000 km-rel vettem

Tisztában voltam vele, hogy nagy fába vágom fejszémet, amikor a régi E-osztály (W210) mellé megvettem (lízingelni kezdtem) egy akkor 6 éves W213-ast. A vásárlástól amúgy is ódzkodtam, de akkor már túl voltam néhány autó korszerűsítés jegyében való megtekintéssel, de ezek inkább csak érzékszervi próbák voltak. De aztán jött a lehetőség.

Igazoltan 53.000 km-es, Magyarországon forgalomba helyezett autó, a színeit leszámítva 80%-ban azzal a felszereltséggel, amire vágytam, összkerék, légrugók, soft-close és álló emblémás Exclusive kivitel, végig márkaszerviz. Igen, tudtam akkor is, hogy a sok extra sok bajjal jár, de meggyőztem magam, ez 150-200 ezer kilométer után boríthatja majd a büdzsét, de egy ötvenezret futott prémiumnak mi baja lehet? Mesélem.

Már a vásárlás napján gondok voltak

Korábban részletesen is megénekeltem az ajtózár elromlásának történetét. Összefoglalóan annyit, hogy a vásárlás után közvetlenül észlelt zárhiba javításának végösszege 12.000 Ft híján félmillió lett, nem beszélve arról az összesen 4 alaklomról, amikor ezek során ki kellett mennem az agglomerációban található szervizbe.

Közben persze ment a pénz a téli gumira, fél év múlva a nyárira.

Nem említettem, hogy ez egy E400-as kivitel. 3,5 literes V6-os biturbó. Kell a francnak ilyen erős autó, de a fent említett kritériumok mellett nem, hogy gyengébb benzineset, de dízelt sem találtam. Namármost az erős autóhoz családi pizza méretű féktárcsák dukálnak.

Tudjuk, hogy egy autó méltó karbantartásához gyári alkatrészek kellenek. Nem cizellálom, az első féktárcsák és -betétek cseréje számlával, gyári alkatrészekkel, fékpadi ellenőrzéssel bőven túlrúg a 400.000 Ft-on. Nem csoda hát, hogy húztam-halasztottam és még tovább tökéletesítettem a hypermiler képességeimet, csak ne kelljen a fékre lépni.

Szóval húztam-halasztottam amíg lehetett, de aztán jött a hideg zuhany

Eljött a műszaki vizsga ideje és a fék is ereje végére ért. Bejelentettem hát az autót egy időszakos karbantartás, fékcsere és műszaki vizsga kombinációra. Ezekre így együtt kaptam egy 700.000-, Ft-os árajánlatot, de nem volt hova hátrálni.

Kiautóztam ami volt benne. Végül is végig ki volt fizetve...

Amikor levették a fékcseréhez a kereket, láthatóvá vált az első légrugó-lengéscsillapító alkatrész olajfolyása. Megoldás nincs cserélni kell őket és párban. 850.000 Ft. Darabja. És kettő kell. Plusz a szerelés.

Mi folyik itt?

Szomorúan indultam haza a „megjavított” autómmal

Még fel sem ocsúdtam a szomorú hírek hallatán, amikor az első körforgalom előtt léptem a(z új) fékre. „FÉKBETÉT KOPÁS” – figyelmeztetett a rendszer. Na, mondom, valami nem sikerült a srácoknak a kopásjelző bekötésével. Fordultam is vissza és gépre tették, majd emelőre.

Dzsentri level

Kiderült, hogy most (pont most) a hátsó fék jelzett be. Ezt azért furcsállottam, mert megnéztem én a hátsó fékbetétek állapotát is, és határozottan nem mondhatók elkopottnak. Valamivel a fele vastagság alatti kopás látszott. Megnyugtattak a szervizben, hogy ez ennyivel előre jelez, de sokat elmegy még. Köszi! A hátsó fék barátibb, mint az első, ezt már (tárcsákkal együtt) bruttó 275.000,- Ft-ért ki lehet cserélni. Persze számlás, fékméréses, gyári alkatrészes javításról van szó még mindig.

Mivel a gyors vizsgálathoz levették a hátsó kereket is, láthatóvá vált, hogy a hátsó lengéscsillapító is folyik, úgyhogy ott is párban való csere szükséges. Még 735.000 Ft-os alkatrészszámla várható.

El ne felejtsem!

A V6-os benzinmotorban 3 db nitrogén-oxid szenzor működik. Illetve nem működik. A kocsi nagyjából 55.000 km-t futott amikor először check engine-t dobott a NOx-érzékelő miatt. Tudjuk ez típushiba, használtható vásárlás előtti vizsgálatoknál „red flag” ha egy korabeli benzines autón ilyet látunk. Sikerült is egy ügyfelet elijeszteni egy Mercitől emiatt a múltkor.

Már csak árnyéka régi önmagának?

Jó, hát mennyi egy ilyen szenzor? Kapaszkodj, vagy ülj le inkább! A szenzor ára 300.000 Ft és még ki is kell cserélni.

Mivel tudom, hogy nem a motor ment tökre, hanem az érzékelő, ezek a szondák a mai napig nincsenek kicserélve. Nem mintha vágynék rá, de alternatív megoldás nem nagyon létezik, a szakmai határozott álláspontja, hogy semmilyen utángyártott alkatrésszel nem lesz jó. Köszi!

Na, akkor számoljunk egy kicsit

Áh, én már nem vagyok abban az állapotban. Inkább dobjuk be a szükséges munkákat egy DAT kalkulációba!

Nos, ha helyre akarom állítani az E400 renoméját, akkor fel kell vennem a munkáshitelt, mert a végösszeg bruttója 3.750.000,- Ft hátsó tárcsák nélkül! Úgy, hogy karbantartásra, első fékre és műszaki vizsgára most ment el 700.000,- Jó reggelt!

Pedig nem lepukkant autó

Térjünk kicsit vissza a kiindulóponthoz! Egy autót elvileg 250, maximum 300 ezer kilométerre terveznek. Kopó-fogyó dolgokkal persze nem szabad foglalkozni, mert az úgyis kell. De kérdem én

Túlzott az az elvárás, hogy 50-80 ezer kilométer után ne kelljen kicserélni szenzorokat, mert légrugókat az autóban?

Nem lehetne, hogy ezekkel csak 150-200 ezer kilométer között kell elkezdeni foglalkozni. Agyrém, de ez van!

Pedig olyan szép!