A mai Zala megye területéről származó első tárgyi emlék az I. századból származó kelta ivóedény és boros korsó „Da Bibere” felirattal, melynek jelentése „Adj innom”. A szőlőtermesztés római tárgyi emlékei a mai napig megtalálhatók, sőt némelyeket helyenként még ma is használják (pl. borsajtók). A hun, majd az azt követő avar birodalom idején is folyt szőlőművelés ezen a területen. Ezek és még számos hasonló leletek is a szőlőkultúra meglétét bizonyítják. A borvidék működése zökkenőmentesen foly itt is, ameddig a török hódoltság el nem érkezett ide is, amely ide is elhozta az általános hanyatlást. A borvidéket ma is uraló Olaszrizlinget a XVIII. század második felétől kezdték telepíteni. A XIX. század első felében a mai zalai területeken a borszőlő mellett már csemegeszőlőt is jelentős területeken termesztettek. Ezzel megtört a több, mint két évezredes borkultúra fejlődése a területen, 1941-től csemege szőlőtermelő körzetként szerepelt. Azonban 1998-ban újra visszakapta a borvidék címet, így folytatva a minőségi szőlőtermelést.

A dimbes-dombos napsütéses zalai táj évszázados borászati hagyományokkal rendelkezik (forrás: Cezar pincészet)

A borvidék klímája kevéssé szélsőséges, inkább kiegyensúlyozottnak tekinthető. Hőmérsékleti viszonyait tekintve a magyarországi átlagnál hűvösebb, főként a gyakori szél miatt, ugyanakkor a napsütés itt is jellemző. A csapadék mennyisége országosan a legmagasabb, elérheti akár az évi 900 mm-t is. Ez a csapadékmennyiség azonban általában néhány nagyobb részletben, egyszerre hullik le és a napsütéses órák száma emiatt nem kevesebb, mint a Dunántúl többi, hasonló fekvésű területein. A terület legnagyobb része lankás dombvidék. A dombok magját az egykori Pannon-tó homokos-agyagos üledékei építik fel, rajtuk vékony, negyedidőszaki lösztakaróval. Leggyakrabban barna erdei talajokon és löszös vályogtalajokon terem a szőlő.

A professzionális szőlőtermesztés és feldolgozás garantálja, hogy a zalai borok előbb-utóbb biztosan visszanyerik régi jó hírnevüket (forrás: Cezar Pincészet)

A Zalai borvidéken elsősorban fehérborszőlő-fajtát termesztenek. Jellegzetesebbek közülük az Olaszrizling, mely az összes szőlőterület több mint 50%-át foglalja el, valamint a Rizlingszilváni, a Zöld veltelini, a Chardonnay és a Zalagyöngye. A Zalai borvidék jelenleg ajánlott fajták: Olaszrizling, Rizlingszilváni, Szürkebarát, Királyleányka, Cserszegi fűszeres, Sauvignon, Chardonnay; engedélyezett fajták: Zöld veltelin, Zengő, Zenit, Rajnai rizling, Nektár, Pinot blanc, Leányka, Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Portugieser, Merlot, Zweigelt.

A XXI. Magyar Borok Útja Rallye augusztus utolsó hétvégéjén fedezi fel a Balatoni Borrégiót, és ennek részeként a Zalai Borvidéket, ahol a 100 autóból álló mezőny meglátogatja majd a Cezar Pincészetet is Nagyradán. Régi versenyzőink és rajongóink már jól ismerik ezt a borászatot, hiszen korábbi versenyeinken már jártunk itt, és nagyon tetszett az a vendégszeretet és profizmus (no meg persze a Cezar borok), ahogy annak idején fogadtak minket. További friss hírekért és a versennyel kapcsolatos kulisszatitkokért kövesse a XXI. Magyar Borok Útja Rallye honlapját (www.borokutja.hu) és Facebook oldalát.

Forrás: Borászportál, Zalai Borvidék, Wine&Café Selection, Vinopedia, Borterasz, Bortérkép